Kisgyerek

Pihenő üzemmódban

Ha eddig azért nem vágtál bele semmiféle relaxációs tanfolyamba, mert meghalni sincs időd, relaxálni meg aztán különösen nincs sem türelmed, sem indíttatásod, akkor pont neked szól ez az írás.
2008. November 25.

Elmesélem, hogyan úsztam meg a börtönt – kezdte egyetemi továbbképző előadását a gyermekbántalmazásról egy negyven év körüli angol gyermekgyógyász. Túl azon, hogy a hatásos felütés után nyilván mindenki felfigyelt rá, elérte, hogy feljegyzések nélkül is emlékezzenek a történetére. Az történt, hogy három nap ügyelet után hullafáradtan érkezett haza. Csak arra tudott gondolni, hogy le kell rogynia egy fotelba, és végre aludni fog. A családja sem látta őt ennyi ideig, feleségének fontos ügyet kellett elintéznie házon belül, fogta hát a kétéves gyereket, letette a férje elé, és ment. A gyerek pedig örömmel mászott volna a papára, de ő egyre csak elhessegetni próbálta, persze hiába, a kicsi csak rohamozta tovább a régen látott papát.

Akkor szinte önkéntelenül is azt tette, amit ilyenkor néhány végletesen kimerült szülő tesz: megrázta a gyereket a két karjánál fogva. Szerencsére ekkor még idejében megszólalt benne a vészcsengő, maga előtt látta azokat a típusos, súlyos sérüléseket, amelyeket ez a rázás okoz: többszörös felkarcsonttörés, csigolyatörés. Az előadó be is mutatta a dolgot egy ambubabán – amellyel az újraélesztést szokták gyakorolni -, mi történik a brutális rázás hatására a kicsi testben.

Az esetből nemcsak ő maga és a felesége okultak, hanem egész hallgatósága is. Vannak helyzetek, amikor nem szabad lemondani arról a tizenöt-húsz percnyi pihenésről, még akkor sem, ha akkor és ott már megint csak nincs rá idő.

Három állásom van!

Az anyák is sokszor hasonló helyzetben találják magukat, mint a majdnem börtönviselt főorvos. Mert megérkezik a várva várt baba, aki nem kevesebb, mint huszonnégy órányi intenzív figyelmet igényel, sok átvirrasztott éjszakával, de legalábbis örökös kialvatlansággal. Aztán még ott van a férj. A háztartás. A munka. Az első gyerek hozza a legnagyobb változást a korábbiakhoz képest: a folyamatos, kikerülhetetlen rendelkezésre állást. Pedig a biológiai felépítésünk olyan, hogy másfél-két óránként abba kell hagynunk az erőfeszítést, hogy kicsit pihenő üzemmódba kapcsolhassunk.

Így megy ez az élet számos területén, például a színházban, ahol szünet van a felvonások közt, az iskolában, ahol 45-90 percenként van szünet. Tulajdonképpen a munkahely az, ahol elvárás látástól vakulásig bekapcsolva lenni. Ehhez képest az anyák “munkája” három állásnak felel meg. Jól körül van ez bástyázva, hiszen a nő voltaképpen magától is elvárja, hogy jó, tökéletes anya legyen, s ha őszinték akarunk lenni, a környezete sem adja alább. A végkimerülés volna a cél?

A súlyemelő példája visz talán a legközelebb ahhoz, amit tennünk kéne. A versenyző, mielőtt kilökné a súlyt, megáll néhány pillanatra, és ez elég is arra, hogy a korábban alaposan begyakorolt relaxációs üzemmódba kapcsoljon. Nem lustálkodni akar, hanem felemelni a képességeit messze meghaladó súlyt. Ebben segít az a néhány másodperc. De mi is történik akkor?

Alvás nélküli alvás

A relaxáció tulajdonképpen az alvás felerősített változata. Alvás közben másfél-két óránként az úgynevezett REM-fázisba, a gyors szemmozgások szakaszába lépünk, ilyenkor az agy úgy rendezi az információkat a különféle rekeszekbe, mint régen a postás a leveleket az elosztóban. A REM-fázis lényegesen különbözik a mély alvástól, és létfontosságú. Megvonása kínvallatással ér fel.

Amikor egy kísérlet során mindig a REM-fázis előtt ébresztették fel az egyébként aludni hagyott résztvevőket, azt tapasztalták, hogy éppen annyi idő alatt készült ki az illető, mintha egyáltalán nem hagyták volna aludni. Azok a súlyos égési sérültek viszont, akik naponta két relaxációs ülésen vehettek részt, harminc-negyven százalékkal gyorsabban gyógyultak a többieknél. A relaxáció közben elért tudatállapot az alvás REM-fázisára hasonlít. Ilyenkor egész szervezetünknek megadjuk a kapacitások visszanyerésének lehetőségét, nem csupán az agyunknak.

Nagyon sokféle relaxációs módszer létezik. Ahhoz, hogy megtalálhasd a neked legmegfelelőbbet, érdemes többféle technikát is kipróbálni. A legtöbb közös vonása, hogy nem igényel negyedóránál-húsz percnél hosszabb időt naponta, ám akkor teljes zavartalanságra van szükséged, a mobiltelefont és minden más zavaró tényezőt ki kell iktatnod családod segítségével erre a rövid időre. Nekik is megéri: úgy fognak még több anyát, feleséget, családmenedzsert kapni, hogy ebből neked is még több örömöd fakad.

Például innen is indulhatsz:

– rejtett kapacitások kiaknázásához: www.agykontroll.hu

– jóga nidrá: www.jogastudio.hu

– autogén tréning: www.pszi.computeria.hu

Cikkünk alján letöltheted Mp3-as formátumban dr. Cserne István kimondottan kismamáknak, anyáknak összeállított relaxációs cédéjének egyik módszerét, melyet tanfolyam nélkül, otthon is sikerrel használhatsz, ha össze tudod hozni azt a bizonyos 15 percet naponta.

Relaxációs hanganyag letöltése

Szaktanácsadó: dr. Cserne István pszichiáter

Forrás: Kismama magazin