Manapság már sok meghatározása létezik. Abban mindegyik hasonlít, hogy az intelligenciát összetett jelenségnek tekinti. Az emlékezés, a beszédkészség, az ítéletalkotás, a problémamegoldó és az információfeldolgozó képesség mind részét képezi. A társadalom nagyra – mondhatnánk: túlságosan nagyra – tartja a tesztekkel mért intelligencia értékét.
Nem sokan tudják, hogy a nevelési tanácsadókban gyakran jelentkeznek kiemelkedően magas intelligenciájú gyerekek szülei, gyerekük beilleszkedési nehézségei, magatartászavara vagy tanulási problémák miatt. Hiába a magas intelligenciaszint, ha nem társul hozzá elég munkakedv, kapcsolatteremtő képesség, alkalmazkodókészség, érzelmi biztonság.
Bizonytalan előrejelzések
Csecsemőknél nagyon nehéz helytállóan megjósolni a későbbi intelligenciát. Elég a babát szokatlan helyre, ismeretlen emberek közé vinni, máris sírva fakadhat, vagy annyira leköti a sok új felfedeznivaló, hogy ember legyen a talpán, aki ráirányítja a figyelmét a feladatra. Ha mégis végeznek méréseket, akkor sem hagyományos módon. Kicsiknél fejlődésteszteket használnak, melyek segítségével felismerhet vagy jelezhet egyes problémákat a szakember. Ezek a tesztek nem jósolják meg a felnőtt életben elért sikereket, a tanulmányi eredményeket, de még az intelligenciahányadossal sincsenek szoros kapcsolatban.
A gyakorlatban azt mutatják meg, hogy milyen teljesítményre képes a gyerek egy átlagos kortársához képest. Jól tudjuk azonban, hogy átlaggyerek nincs. Van, aki egyéves korában kezd el beszélni, van, aki háromévesen. Az utóbbi a teszt bizonyos kérdéseire nem fog pontot kapni, de lehet, hogy harminc év múlva egyetemi katedrán találja magát.
Az IQ mérése kisiskolás kortól lehetséges. Ám ekkor is csak egy a számtalan tényező közül, amelyek a további boldogulást befolyásolják.
Az IQ mérése kisiskolás kortól lehetséges
Okos fiúk, kedves lányok?
Bár mindkét nem szeretné a magáénak tudni az elsőbbséget, a statisztikai elemzések szerint a két nem intelligenciája átlagban egyforma. Ennek ellenére igaza van annak, aki azt állítja, hogy a férfiak közt több a nagy koponya. Valóban: a nők mérhető intelligenciája gyakrabban átlagos. A férfiak közt viszont gyakoribb a kiemelkedően okos, de több a gyenge értelmi képességű is. Akkor viszont mi az oka, hogy a kisiskolások között szinte mindig a lányok a jó tanulók?
Elsősorban az, hogy ők hamarabb érnek, jobb az alkalmazkodóképességük, és jobban ösztönzi őket a környezet (szívesen tanulnak a tanító néni vagy a szülő kedvéért). Ráadásul a lányoknak kezdettől fogva jobb a beszédkészségük, vagyis könnyebben kifejezik magukat, nagyobb a szókincsük, hamarabb megtalálják a helyes fogalmakat. Érzékenyebbek a művészetekre, könnyen megfoghatók a mesén, zenén keresztül.
A fiúk legtöbbje alsós korban még kis vadóc, akit az osztálytársak közötti rivalizálás köt le inkább. Később azonban, különösen a reáltárgyakból (matematika, fizika) a fiúk szoktak kiemelkedő teljesítményt elérni, de ők is buknak meg gyakrabban. Érdekes megfigyelés, hogy a mintakövetés mindkét nemnél érvényesül: ha az alsósok férfi osztályfőnököt kapnak, a jó tanulók között több lesz a fiú.
Öröklés vagy környezet?
A fenti kérdés évszázadok óta foglalkoztatja a tudományos köröket és a nagyközönséget egyaránt. A tudomány ma a “fele-fele” álláspontot tartja elfogadhatónak. Az öröklésnek vitathatatlan a szerepe, de elgondolkodtató, hogy a fent említett fejlődésteszteknél sokkal jobb előrejelzést ad a csecsemő intelligenciájáról a gyerek szüleinek társadalmi helyzete, iskolai végzettsége, valamint az anya és a gyerek érzelmi kapcsolata – e tényezők együttesét szocioökonómiai státusznak (SES) nevezi a tudomány.
Vagyis a legtöbb, amit mi tehetünk, hogy megadjuk gyerekünknek a legnagyobb érzelmi biztonságot, és kezdettől támogatjuk abban, hogy eredendő kíváncsisága, felfedezőkedve ne apadjon el.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
