Kisgyerek

Hogyan neveljünk magabiztos lányokat?

A lányok: erősek és finom érzésűek, szókimondóak és diplomatikusak, célratörőek és ravaszak. Jó néhány dologban felülmúlják a fiúkat. Mégis, folyamatosan megerősítésre van szükségük...
2008. Január 26.

Kedves lányos anyukák!

Gratulálunk kislányukhoz, igazán szerencsések, hogy kívánságuk teljesült, már ha Önök is a szülőknek ahhoz a hetven százalékához tartoznak, akik inkább kislányra, mint fiúra vágytak. Nem is csoda, hiszen egy lánynak már a bölcsőben sokkal jobbak az életkilátásai. A 2005. évi statisztika szerint ugyanis Magyarországon a nők várható életkora 76, míg a férfiaké csak 68 év. De a legközelebbi jövőre nézve is jobbak az esélyei kislányuknak, mert…

– A lányok több törődést és gyengédséget kapnak a családtagoktól, ismerősöktől, bárkitől, aki tudja, hogy kislánycsecsemőnek gügyög. Talán ezért is elégedettebbek kezdettől fogva.

– Mert biztosan elégedettebbek, ezt bizonyítja a sírásambulanciák statisztikája. Az ott kezelt kisbabák 65-70%-a fiú, úgy látszik, a fiúk nehezebben alkalmazkodnak a kinti világ viszontagságaihoz. Az első év szüleik számára is több megpróbáltatást hordoz, mint a lányos szülők számára.

– A következő évek is kevesebb könnyel telnek a lányok számára. Fejlődéspszichológusok megfigyelése szerint a lányok tanulékonyabbak, ezért nem éri őket annyi baleset. Ha kislányunkat figyelmeztetjük a veszélyforrásra, várhatóan megérti, és nem hívja ki a sorsot maga ellen. A gyereksebészeti ügyeleteken ellátott betegek nyolcvan százaléka fiú.

– Nemcsak magukra vigyáznak jobban a lányok, másoknak sem okoznak fájdalmat. A fiúknál jóval ritkábban verekednek, rombolnak. Konfliktusaikat inkább szavakkal rendezik.

– Lopás, betörés? A fiúkra hagyják. A vagyon ellen elkövetett fiatalkori bűncselekmények nyolcvan százaléka a fiúk terhére írható.

– Már kiskorukban szeretik megmutatni a fiúk, ki rendelkezik a homokozóban a lapátok, dömpik sorsa felett. A kislányok békésen játszanak egymás mellett, míg egy fiú ki nem tépi kezükből a vödröt.

– A lányok kibeszélik magukból a problémákat, ám meg is tudják egymást hallgatni. Oda tudnak figyelni az órán is, tehát jobb eredményeket érnek el. A fiúk közül kétszer annyian buknak meg, a lányokkal kevesebb a gond a tanulás terén.

– A magatartás- és figyelemzavar lányok között ritka, az érintetteknek csupán tíz százaléka tartozik a gyengébb nemhez.

Mindez szép és jó, de valóban azt tapasztaljuk, hogy társadalmi téren is érvényesülnek a lányok előnyei? A miniszteri székekben javarészt férfiak ülnek, és az igazán pénzes állásokat is férfiak töltik be. Ha babakocsinkba pillantva egy idősebb hölgy megkérdezi, kisfiunk vagy kislányunk van-e, rózsaszín válaszunkat hallva megvigasztal, hogy majd legközelebb sikerül fiú, míg a fiúhoz azonnal gratulál. A második kislányhoz már szükségesnek érez némi praktikus magyarázatot: nem baj, legalább ki vannak használva a ruhák.

Meg sem hallja ezeket a lekicsinylő megjegyzéseket? Vagy jobban bántja, mint szeretné? Nem csoda, hiszen nő lévén ingatagabb az önértékelése, mint egy férfinak.

Más értékítélettel viszonyulunk a két nemhez

Gyakran jobban kedveljük személyiségünk férfias tulajdonságait, mint a nőieseket. Ezt kislányainkra is rávetítjük, akár akarjuk, akár nem. Ha kislányunk műanyag kisautójával ügyesen tolat, nem győzünk lelkendezni, hiszen ezt egy fiú sem csinálhatta volna jobban. Ezzel szemben természetesnek vesszük, hogy ügyesen fűzi a gyöngyöket, hiszen egy lány már csak ért az ilyesmihez. Később pedig majd felvarrhatja a család leszakadt gombjait. Ezért ugyan senki nem fogja megdicsérni, talán még munkának sem ismerik el az ilyen “apróságot”.

A nők előnye éppen az lenne – lányaiké pedig még inkább -, hogy egyaránt hasznosítsák férfias és nőies tulajdonságaikat. Miután ügyesen beparkoltunk a szűk helyre, kiszállás előtt még egy pillantást vetünk a sminktükörbe. A kislányok egyaránt focizhatnak és balettozhatnak, a nők dolgozhatnak családjukon kívül is, és persze életük foroghat családjuk körül is. Engedjük el előítéleteinket, és hagyjuk meg kislányunknak a sokféleség lehetőségét.

Közel és mégis távol

Az anya közelebb érzi magát lányához, az azonos nem szinte önmaga meghosszabbítását jelenti. Csodálatos érzés ez a már-már szimbiózis jellegű kapcsolat. Ugyanakkor bizonyos veszélyeket hordoz magában.

Éppen mert a kislány közelebb áll az anyához, nagy a kísértés, hogy saját tapasztalatainkat, saját korábbi életünk egy részét ráruházzuk. Előfordulhat, hogy ily módon önállóságát csorbítjuk. Számára éveken keresztül példakép vagyunk a női szerepkörön belül. A kisfiúk két-három évesen leválnak az anyáról, és az apa felé fordulnak példaképet keresve. Korábban csak egy női szerepkör élt, a háziasszonyé és anyáé. Ma már sokféle utat járhat be egy nő. Az anya és lánya közötti ellentét ott kezdődik, amikor az anya észleli, hogy lánya nem az őáltala elismert szerepideál felé hajlik.

Ha azt szeretné, hogy jó munkája, önálló keresete legyen, és magabiztosan álljon a világban, bosszantja, ha azt tapasztalja, hogy kislánya félénk, visszahúzódó, és másokkal szemben nem tudja érvényesíteni akaratát. Lehet, hogy kislányának egészen más igényei vannak, az az anya, aki ezeket nem ismeri fel, inkább akadályt jelent gyereke fejlődésében, mint támaszt.

Fogadjuk el, ha kislányunk más, és tanuljunk a helyzetből. Érdemes visszatekinteni saját gyerekkorunkra, kapcsolatunkra anyánkkal. Egy beszélgetés új megvilágításba helyezheti a régi eseményeket. “Én ilyen voltam annyi idős koromban, mint most az unokád? Olyan igazi kislány voltam, vagy inkább fiús, vagány? Talán legyűrtem félősségemet, mert apa valójában fiút szeretett volna, és több dicséretet kaptam, ha rámenős voltam?”

Azok az anyák, akik már kislányukkal szemben is igyekeznek elfogadóak és toleránsak lenni, könnyebben átvészelik a serdülőkor önállósodási próbálkozásait. A lányoknál csak most következik az, ami a fiúknál már évekkel ezelőtt lezajlott: leválnak anyjukról, és saját utakat keresnek. Gyakran igen heves érzelmek kíséretében zajlik mindez.

Ötletek apáknak kislányuk neveléséhez

Hogyan segítsük kislányunkat a fejlődésben? Ötletek apáknak

– Az apa az első férfi a kislány életében, meghatározza mindenkori férfiképét. Nem kis felelősség! Legyen olyan, amilyen párt lányának majd az életben kíván. Ő nem hagy majd minden házimunkát a feleségére, igaz?

– Csodálja meg a lányát!

– A lányok szomjazzák apjuk elismerő pillantását. Érezniük kell, hogy szeretetreméltóak, kedvesek és szépek. Ne fukarkodjék hát a dicsérő szavakkal, amikor kislánya legújabb ruháját vagy rajzát mutatja meg.

– Ne óvja túlságosan!

– Az apák jobban féltik a lányukat, mint a fiukat, ez ellen hiábavaló is küzdeni. De gondoljunk arra, hogy a túlzott aggodalmaskodással magunk ültetjük el a félelmet a gyerekben. Egy igazi lovag mindig akkor ugrik oda, amikor éppen szükség van rá, és csak a háttérből figyel, amikor nélküle is jól mennek a dolgok. És mindkét helyzetet jól felismeri!

– Avatkozzon bele az “asszonydolgokba”!

– Ne hagyja mindig magukra a család nőtagjait! Ha sportolni indul, vigye magával kislányát is! Amíg ön kocog, ő rollerrel kísérheti önt, és közben elmesélheti, mi újság az oviban.

– Maradhat gyengéd apa!

– Amikor kislánya még baba volt, együtt fürödtek a kádban, de most, hogy már négyéves, nem biztos benne, hogy ezt megteheti? Ne hagyja, hogy egy-egy felfújt botrány megzavarja közeli kapcsolatukat! Apa mosdathat, bekrémezhet, simogathat, csak az tévelyedik el, akinek egyébként is ilyen irányú problémája van.

Kislány nevelési tippek és ötletek anyáknak

– Nem árt a jó alak, de ha van néhány kiló fölöslege, legalább ne beszéljen róla, és mások súlytöbbletére se tegyen állandóan megjegyzéseket! A kislányok hamar felfigyelnek erre, minél korábban beavatjuk őket a fogyókúra témájába, annál nagyobb a valószínűsége, hogy serdülőkorban természetes gömbölyűségeiket sem tudják majd elfogadni.

– Többféle szerepkört mutassunk be! Az anya az elsődleges példakép, ám az ő női szerepétől igen eltérőek is vannak! Ismerőseink, rokonaink között biztosan találunk ilyeneket.

– Ápoljuk a kapcsolatot a sokgyermekes keresztmamával, független és vezető munkakörben dolgozó sógornőnkkel, vidéken élő gazdálkodó nagynénénkkel. Ha több különböző női mintát ismer meg kislányunk, jobban megtalálja majd az igazán neki valót.

– Külsőnk is változatos. Minden kislány áhítattal szemléli anyját a tükör előtt. Szemfesték, púder, rúzs – és milyen csinos lett anya a testre simuló színházi ruhájában! Mutassuk ki, hogy szeretünk jól kinézni, jól érezzük magunkat női mivoltunkban. De nem kell mindennap teljes sminket felraknunk ahhoz, hogy ez így legyen. Farmerban és festék nélkül sem csorbul önértékelésünk.

– Babázzunk kedvünk szerint! Unalmasnak tartja a babázást? Telepedjen csak le kislánya mellé a rózsaszín csipkék és babaedények közé. Főzőcskézés és öltöztetés közben is rengeteget tanulhat öntől, ha úgy alakítjuk a játékot. Veszekednek a babák? Mutassuk be, hogyan lehet rendezni a vitát. Kanyarítsunk nekik textilmaradékokból új ruhát, rendezzük át a babaszobát, tanítsunk nekik új verset, rendezzünk köztük Ki mit tud?-ot…

– Egy kis tökéletlenség nem árt! Férj, gyerekek, munkahely, háztartás, no és persze mindezt fitten, jókedvűen, könnyedén – nem várunk el egy kicsit sokat magunktól? Manapság mindenhol maximálisan kell teljesíteni – ez a jelmondat a nőket teljesítőképességük hátáráig űzi. Nem csoda, hogy a mai gyerekek nem akarnak felnőni! Sokkal jobban érezzük majd magunkat kislányunkkal együtt, ha kiszállunk ebből a versenyből, és nem gyötörjük magunkat és egymást az állandó megfelelni akarással.

Ötletek egyedülálló anyáknak

– Tartson fenn kapcsolatot teljes családokkal! Érthető, hogy legtöbbször kettesben van a gyerekkel. Nem jó érzés kívülállóként mások boldogságát nézni, de kislányát sok hasznos tapasztalattal gazdagíthatja, ha látja, hogyan működik egy “igazi” család, milyen is egy hétköznapi apuka. Részt vesz a háztartásban, néha játszik a gyerekekkel, máskor fáradt, ideges, amikor a munkából hazajön.

– Ne pakoljon túl sok kötelességet a gyerekre! Anyának most egy személyben kell megoldania a háztartás minden feladatát. A csonka családban felnőtt gyerekek korábban válnak önállóvá, ügyesen intézkednek. Kénytelenek néhány dolgot maguk megoldani, de ne hárítsunk rájuk túl sokat. Miért kellene a lánynak többet segítenie vagy az öccsét kiszolgálnia?

– Ne mondjon rosszat volt férjéről… Hiszen ő a gyerek apja, sok közös vonás van bennük. Kislányát is bántják tehát a kellemetlen megjegyzések. Ha el kell nyomnia magában az apa iránti szeretetet, az apával közös vonásokat, súlyos belső konfliktusokat élhet át. Jövőbeli boldogságát is veszélyeztetjük, ha viselkedésünk, szavaink alapján azt szűri le magában, a férfiak mind disznók.

– Mutassa meg, hogy egyedül is bírja! Egyedülállóként sokszor nehéz helyzetbe kerül, egyszerre kell a munkában helytállnia, a beteg gyereket elhozni az iskolából, és a kocsi is elromlott… Végül mindent megold, és ez erőt ad a jövőre nézve is. Bátor és önálló lesz a kislánya, ha átélheti, anyja pozitív hozzáállással küzd meg a problémákkal.

– A kislánya nem a pszichológusa! Kettesben élik át a hétköznapok örömeit, nehézségeit. Jólesne kibeszélni magunkat, könnyíteni a lelkünkön, de ezt ne a kislányunk előtt tegyük. Ne zúdítsuk nyakába keserűségünket, gondjainkat. A felnőtt és gyerek közötti kapcsolatot ne fordítsuk meg, és ne alakítsuk át barátnőivé.

Hogyan fejlődik kislánnyá, majd nővé?

Hat hónapos korban a kisbaba meg tudja különböztetni a női és férfiarcokat. Egy kísérlet során egy férfi- és egy női arcképet mutattak a babáknak, és egyidejűleg a hangjukat is hallhatták felvételről, ám nem mindig a képhez illeszkedően. A babák figyelmét hosszabb ideig lekötötte a kép, ha nemben odaillő hangot hallottak hozzá.

Másfél-két éves korban kezd kialakulni a nemek szerint elkülönülő érdeklődés. A kislányok a babákat, a fiúk a dömpiket választják.

Két-három évesen fiúnak és lánynak nevezi magát, és a felnőtteket is felismeri. Azzal még nincs tisztában, hogy ez örökérvényű igazság, úgy véli, a nem például ruhával együtt változtatható.

Három-négy éves korban játékait egyre kizárólagosabban a nemi jellegnek megfelelően választja ki. A körülötte élőket erősen rendszerezi, újabb szempontokat is keresve, amelyek alapján eldönti, ki melyik nemhez tartozik. Gondolkodásmódja rugalmatlan: a lányok hosszú hajúak, sokat beszélnek, segítenek a konyhában, a fiúk fociznak, verekednek, nem szeretik a rózsaszínt…

Öt-hat éves korban érti meg, hogy a nemek nem változnak meg, aminek születtünk, azok is maradunk. Elsősorban a vele azonos neműekkel játszik, a fiúk nagyobb csoportban, a lányok inkább kettesben.

Ez is érdekelhet:

Forrás: Kismama magazin