Gólyamese helyett

Ma már nem számít tabunak a szex, mégis vannak olyan helyzetek, kérdések, amikor zavarba jövünk, nem találjuk a megfelelő szavakat.

Persze az is eltérő, ki mit érez kínosnak. Ami az egyik családban magától értetődik, az máshol megütközést kelt. Nincsenek olyan egyértelmű, merev szabályok, mint valaha, így fontos, hogy viselkedésünk, válaszaink hitelesek legyenek, megfeleljenek a gyerek életkorának, érettségének.

Miért lóg a gólya csőrében pólyás baba?
Nyári kiruccanásaink során egy-egy idegenforgalmi csomópont felé közeledve számos kirakodóvásár mellett haladtunk el. Az autóút mellé kitelepített paprikafüzérek és kerti törpék tarka egyvelegében fedezte fel kislányom a gólyát, csőrében pólyás babával. A kerti dísznek szánt színes remekmű ihlette a fenti kérdést, amelyet követhetett a felvilágosítás. Csak előbb nekem kellett megvilágosodnom és rádöbbennem, hogy egy mai gyereknek fogalma sincs a gólyameséről, egyszerűen nem ismeri. Belevágtam: tudod, régen, amikor én voltam kisgyerek, azt mondták a felnőttek a gyerekeknek, hogy a gólya hozza a kisbabát. Vártam a cinkos mosolyt az arcán, az összekacsintást: aha, tudom ám, miért! Értetlen tekintet, felhúzott szemöldök, lebiggyesztett száj és újabb "miért" józanított ki végleg: nemcsak nem ismeri a gólyamesét, azt sem érti, miért kellett mást mondani, mint ami a valóság.

Miért mondunk mást?
Nagyszerű, hogy ma már nem érezzük szégyenletesnek, takargatni valónak a gyermekáldással járó gömbölyűséget. Kismamadivatunk érzékletesen tükrözi a gondolkodásmód átalakulását. Ringatózó görögdinnyénket nem rejtjük sejtelmesen lengedező bő leplek alá, hanem feszülő póló-nadrág együttesbe burkoljuk. Nyolcvanéves nagynéném szerint ez azért szégyenletes, mert a nagy has mégiscsak a pár szexuális életéről, annak eredményességéről árulkodik, ami pedig magánügy. Ugyanolyan értetlen képet vágok erre, mint kislányom a gólyamesére. Van, amit (ma már) nem szégyellünk, nem is értjük, mi a szégyellnivaló rajta. Kisgyerekünknek gátlások nélkül mondjuk el, hogy kistestvére fog születni, itt mozog a mama hasában. Aztán válaszolgatunk a kérdéseire, igyekszünk életkorának megfelelően rendezni az ismereteket. Hol jön ki, hogyan került oda be - minél idősebb a csemeténk, annál célirányosabban tud kérdezni. Válaszolgatás közben lehet, hogy kezdjük kínosan érezni magunkat. Talán magunk sem tudjuk, miért érint egy-egy kérdés érzékenyebben, miért feszengünk. Hogy a rossz érzést elkerüljük, mellébeszélünk, csúsztatunk. Lehet, hogy bennünk magunkban sincs teljes rend a szexualitás minden kérdésével kapcsolatban?

Miért áll föl?
Andi meséli egy átlagosnak induló estéről:
- A fiam a fürdőkádban üldögélt, amikor a hétévesek türelmetlen kíváncsiságával rám pillantott: "Anya, miért keményedik meg a fütyim, ha tisztogatom?" Egy pillanatig úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna a kérdést, de jól hallhatóan megismételte - éreztem, ezt nem úszom meg.
Olyan jól megvoltunk évekig a történettel, amit akkor meséltem neki, amikor a kisöccsét vártuk. Annak idején sokszor el kellett mondani, hogy a kislányok hasában születésüktől fogva apró magocskák vannak, amikből aztán egy - ha a kislány felnőtt nővé érve igazán megszeret egy férfit - növekedni kezd, és kifejlődik a pocakban a baba. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, az kell, hogy erősen átölelje egymást az apa és az anya. Megbeszéltük, hogyan bújik ki aztán a kistesó, kilenc hónap elteltével.
Hát igen, az apa szerepét kissé elnagyoltam, de mivel további kérdés sosem hangzott el, így eddig nem is éreztem szükségét a részletezésnek.
A fürdőszoba melegében észrevétlenül elpirultam, leültem a kád szélére, és nekifogtam.
Sokáig beszélgettünk. Attól, hogy "azért merevedik meg, mert az érintésed jó érzéseket kelt benne", eljutottunk az aktusig, a megtermékenyítésig, férfi és nő szerelméig. A kisfiam sokat és aprólékosan kérdezett: észre fogja-e venni, amikor már férfiasan is működik a pénisze, látszanak-e a férfi magjai - én pedig már egyre kevésbé éreztem kellemetlennek a helyzetet. Hiszen ez is az ő teste, ugyanúgy ismernie kell, mint a többi részét.
Szóba került az intim szféra, egymás tiszteletben tartása, még az is, hogy milyen neveket hallott eddig a nemi szervével kapcsolatban.
A végén megkérdeztem: - Van még valami kérdésed?
- Nincs, anya, köszi. - Majd kaptam két cuppanós puszit, és az én drágám becsoszogott a szobájába.
Egy darabig még ültem a gőzben egyedül - az apja a kisebbiknek mesélt éppen -, aztán bevittem magammal a telefont is, és mintha máshol nem lehetne erről beszélni, a fürdőszobából felhívtam a barátnőmet. Szóról szóra elmeséltem az esetet, ő meg félpercenként felkiáltott: "Hú, és erre mit lehet mondani?!"
A téma azóta nem került elő. Szó volt viszont a kislányokról, szeretetről-szerelemről, és egyszer még a tanácsomat is kérte a fiam egy roppant titkos ügyben. Nap mint nap érzem a bizalmát, amire nem válaszolhatok másként, csak őszintén.

Őszintén a hazugságról
Számos könyv segít a szülőknek a "felvilágosításban". Természettől elszakadt civilizációnkra jellemző, hogy ilyesmire egyáltalán szükség van. Valaha a vidéken élő gyerekek számára az életfolyamatok, a születés, a halál, az öregedés, az utódnemzés nem jelentettek újdonságot, hiszen legkisebb koruktól kezdve látták, hallották, tapasztalták közvetlen környezetükben, hogyan "működnek" az emberek, állatok. Nemcsak gyerekszobájuk, de még saját ágyuk sem volt.
A kisebbeknek szóló felvilágosító könyvek is igyekeznek természetes élethelyzetek köré építeni a szexualitással kapcsolatos kérdéseket. Akármerről is közelítenek a témához, a középpontban a gyermekáldás, a magzat fejlődése, a kisbaba megszületése áll. A szexuális élet célja és értelme valóban ez lehetett Ádám és Éva idejében, de milyen távol áll ez a mai valóságtól! Mire csemeténk iskolába megy, már tudja, mit tesznek a felnőttek azért, hogy gyerekük legyen, csak éppen azt nem tudja, hogy legtöbbször ezt éppen nem azért teszik. A felvilágosító gyerekkönyvek szemérmesen csak érintőlegesen szólnak arról, hogy a szexuális élet élvezetet nyújt, ez a felnőttek egyik legfontosabb örömforrása.

Meztelen valóság
A mulasztást kétes értékűen "pótolja" képi környezetünk, a mindenhonnan ránk törő média és az utca világa. Húszperces fővárosi közlekedési útvonalunk mentén három újságos és öt szexshop, kukkoló és bár mellett haladunk el. A tanév elején a még olvasni nem tudó kisfiam számára is kínáltak "látnivalót" a magazinok és kirakatok, most pedig már betűzgeti a feliratokat. Csak ne a buszon és a villamoson kellene megválaszolnom a kérdéseket! Kínomban talán olyan szépen fogalmazom meg a tényeket, hogy meg sem érti belőle a lényeget. A bácsik szeretik nézegetni a néniket, mert szépek - khm, khm, izé. Valahol a két véglet között lenne az, amit szeretnék neki továbbadni. Nem áru, nem hús vagyunk, de nem is semleges neműek.
Könnyebb kérdést kaptam egy múzeumlátogatás során: miért van annyi meztelen nő a képeken és meztelen férfiszobor, miért nincsenek felöltözve? Elgondolkozhattam magam is, valóban semmi célja a meztelenségnek. Hát éppen ezért. Önmagáért, a szépségért, az erőért, a testért. Ahogy egy szép táj, egy göcsörtös fa megihlette a festőt, úgy az emberi test szépsége is megragadta. Az ember, a maga meztelenségében, mint a természet része. Nyugodt lélekkel mondhatom a gyereknek, hogy ez szép, még ha el is tér a mai szépségideáltól.
De szépnek mondható az a kirakati bábu, amellyel egy kirakatban szembesültünk? A férfi torzón bőrszíjak, láncok, nemi szervét hatalmas bőrtasak fedi. Női párja sem különb: boák, csipkék, tollak takarják, illetve hagyják szabadon a szükséges helyeken. A kisfiam szerencsére itt nem kérdez, örömmel véli felfedezni kedvenc történelmi hősét: "Ez olyan, mint egy gladiátor!" A kislányom a női babára célozva kérdezi: "Ez jelmezbolt?" Meghagyom őt a hitében, igen, ez jelmezbolt felnőtteknek. Nem hazudtam, mégsem tudják az igazságot. Ebben a korban nem is baj, hogy ezt a felét még nem ismerik.
Megérti vajon a gyerek azokat az érzéseket, amelyeket ő még nem élhetett át? Magyarázhatom, hogy ez szép, boldogító, jó érzés... Talán ha látja a szülein. Talán ha azt mondom, finom, mint a csoki, jó, mint a hintázás, izgalmas, mint a szánkózás. És persze érzi ezt ő is, mióta pelenkás korában felfedezte a testét. Hiszen ő sem semleges nemű, legfeljebb kevésbé tudatosak az érzései.

Szabad - nem szabad, illik - nem illik
Rebeka második osztályban a hittanórán a tízparancsolatot tanulta, otthon felmondja és kérdezget, kérdezgetem. Ne lopj, ne hazudj - ez világos, melyik gyerek nem csent el egy radírt vagy tagadta le az eltört bögrét. Ne ölj - ne veszekedj, ne verekedj - magyarázom. Ne paráználkodj - nem tudom elmagyarázni, mert nem tudja, mit kellene szégyellnie. A hokiöltözőben egyetlen lányként gátlástalanul öltözködik a fiúkkal együtt. Ő az ősbűn előtti Éva, aki még nem tudja, mit és miért kell eltakarni magán. A hatodik parancsolat ellen nem ő fog véteni, félő, hogy tudatlanságában ő lesz az áldozat. Nem szabad ilyen felvértezetlenül hagynunk a gyereket, hiszen a kisherceg rózsáját is védték tövisei.
A természetes szégyenérzet már óvodáskorban kialakulhat. Vannak, akik nem vetkőznek le idegenek előtt, míg mások kíváncsian összevetik, mijük van, milyen és mekkora. A mintát rendszerint otthonról hozza minden gyerek. Még mielőtt szavainkat megértené, számos olyan helyzetet él át nap mint nap, amelyeken keresztül "üzenünk" neki. Valójában ez a mi szexuális nevelésünk. Mellénk bújhat a szülői ágyba, ha rosszat álmodott, reggel meztelenül ugrunk ki a takaró alól, együtt állunk a zuhany alá, előtte rángatjuk magunkra cuki kis fehérneműnket, és ha párunk iránti érzelmeink hulláma elönt, kimutatjuk ezeket gyerekünk jelenlétében is. Vagy soha nem lát meztelenül minket, öltözékünk sportos vagy elegáns, de semmiképpen sem nevezhető szexinek, viselkedésünk szeretetteljes, de nem szerelmes. Ahány család, annyi szokás, és ezek igen eltérőek lehetnek, ez is, az is jónak bizonyulhat. Fontos irányadó szempont, hogy minden családtag jól érezze magát, senki ne legyen kiszolgáltatva, háttérbe szorítva vagy akár szelíd erőszaknak is kitéve. Lehet, hogy együtt játszottunk a kádban kétéves kisgyerekünkkel, de szívesebben veszünk nélküle közös fürdőt párunkkal, amikor csemeténk már nyolcéves. Adjuk meg a visszavonulási lehetőséget mindenkinek, rosszalló véleménynyilvánításunkkal pedig ne vessünk gátat a kötetlen kérdezősködésnek. Kérdezni, beszélgetni szabad, jó, ha tudunk válaszolni, de nem kötelező mindenáron. A szülőnek is megengedhető, hogy időnként becsületesen rámutasson a határokra.

Családon belül
A múltból számos példát ismerünk arra vonatkozóan, milyen áldatlan hatása van a szexualitásról mereven hallgató nevelésnek. Arra talán nem gondolunk, hogy a túlzott nyíltság is lehet bántó vagy zavaró. Mindenképpen feszültséggel teli helyzet, amikor a gyerek rádöbben szülei szexuális életére. A legtöbb gyerek ugyanis a szüleit "szexmentesnek" tartja. "Mit csináltok?" Jó, ha elhangzik ez a kérdés, ott helyben, a hálószoba ajtajában. Érdemes megragadnunk a lehetőséget, együttlétünknek már úgyis vége, és beszélgessünk az ágy szélén ülve vagy akár a takaró alá bújva a felnőttek közötti kapcsolatról. Ha megérti, hogy ez más jellegű szeretet, nem csorbítja, sőt melengeti a felé irányuló szeretetet is, könnyebben átengedi a szülőket egymásnak. A jelenet, amelybe csöppent, talán ijesztő számára. Hevességétől is függ, mennyire érti meg, hogy itt semmi rosszról nem volt szó. Egy ismerős család felvilágosult kislánya napokig szomorkodott, mire megkérdezte anyját, mire vélje a szülői hálóból jövő hangokat (a gyerekszoba és a háló a családi ház azonos szintjén, de egymástól távolabb estek). Modern gondolkodású és nyílt beszédű anyukája igyekezhetett megnyugtatni őt, hogy semmi félelmetes és durva dolog nem történt.

Családon kívül
A gyerek természetesnek veszi, hogy az otthoni normák szerint viselkedik máshol is. Meg kell tanítanunk, hogy a családból kilépve más szabályok (is) élnek, az általános társadalmi szokásokhoz kell igazodnunk. A kisóvodás már jól megérti, hogy otthon a kertben, a felfújható kismedencében hancúrozhat meztelenül, a strandon csak fürdőnadrágban, a parkban, játszótéren szükségmegoldásként odaállhat egy fa tövébe, a belvárosban be kell térnie egy WC-re, és lehet, hogy otthon nem szólunk rá, ha nemi szervével játszik, mások előtt mégsem tehet ilyet. Ismét csak szüleihez igazodik, az ő viselkedésükön keresztül ismeri meg a társadalom íratlan szabályait. Más családokba látogatva újabb tapasztalatokra tehet szert, előfordulhat, hogy ott a miénktől merőben különböző házi szokásokkal találkozik. Fontos, hogy kulturáltan ki tudja fejezni véleményét, érzéseit, kész legyen képviselni a saját érdekeit. A magabiztos, határozott gyerek könnyebben kikecmereg egy számára kínos vagy akár veszélyes helyzetből, mint a tájékozatlan, értelem nélküli engedelmességre szoktatott társa. A perverziótól, szexuális visszaélésektől tehát úgy óvhatjuk meg leginkább, ha kicsi korától elfogadjuk érzelmeit, megmutatjuk, hogyan bánjon velük, hogyan fejezze ki mások számára is elfogadható formában. Ne noszogassuk puszira, ölelésre, ha nem kívánja, figyeljünk jól, mi foglalkoztatja, és válaszoljunk ki nem mondott kérdéseire is őszintén, ne csak kényelmesen.
Címkék:
szexuális felvilágosítás,
őszinteség

Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s
Médiatár főoldal
videó

Így kell kezet mosni járvány idején

Így kell kezet mosni járvány idején

A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2014 Sanoma Media Budapest Zrt. - Minden jog fenntartva