Kisgyerek

Reszkess, piszok

Vajon kivédhetünk-e minden kórokozót a környezetünkben? Egyáltalán szükséges? A természetes körfogás része, hogy néhány baktériumot muszáj magunkon cipelni.
2003. Augusztus 27.

Mark Twain (1835-1910) mondása szerint: “A tisztának minden piszkos”. A kórokozó baktériumok felfedezése óta kulturális örökségünkhöz tartozik a mikroorganizmusoktól való félelem. Ez a félelem az oka annak, hogy sokan szükségesnek tartják csemetéik állandó sikálását és megpróbálják őket a “kosztól” gondosan elszigetelni.

A kórokozóktól való védekezés az immunrendszer feladata. Az immunrendszert sokan a szervezet állandóan működő felügyeletének, “sepregetőjének” nevezik, amely felismeri és ártalmatlanná teszi a baktériumokat, vírusokat, a külvilágból a szervezetünkbe bekerülő különféle ártalmas anyagokat vagy a szervezetben képződő, “ellenséggé” vált ráksejteket.

Dióhéjban a védekezésről

A védekező rendszerhez egy külső és egy belső védelmi vonal tartozik. A külső védelem része a bőr, a baktériumellenes védőanyagot tartalmazó orrváladék és a nyál. A légutak csillós hámsejtjeinek mozgása eltávolítja az idegen anyagokat, és a sósav elpusztítja a gyomorba került baktériumok nagy részét. A bélben és a hüvelyben olyan ártalmatlan baktériumok is élnek, amelyek megakadályozzák a kórokozók elszaporodását.

Az immunrendszer “katonái” a csontvelőben termelődő, a csecsemőmirigyben és a nyirokcsomókban “kiképzett” speciális fehérvérsejtek (limfociták), amelyek “kivándorolnak” és a szervezet számtalan kisebb-nagyobb nyirokcsomójában letelepednek, egy részük pedig a vérbe kerül. A limfociták részben megsemmisítik az “ellenséget” (baktérium, vírus, daganatsejt, egyéb anyagok) vagy ellenanyagoknak nevezett fehérjéket (immunglobulinokat) termelnek és juttatnak a vérbe. Az ellenanyagok összekapcsolódnak az idegen anyagokkal, és ily módon lehetővé teszik, hogy a falósejtek (fagociták) elpusztítsák ezeket.

Az immunrendszer emlékezete

Antigénnek nevezünk minden olyan idegen anyagot – például a baktériumtest sejtanyagának fehérjéit -, amelyek a szervezetbe jutva védekező reakciót (immunválaszt) idéznek elő. Az “immunológiai emlékezet” letéteményesei az úgynevezett memóriasejtek, amelyek hosszú életűek (akár 20 évet is megélnek), és megőrzik egy-egy betegség ellen a védekezés receptjét. Adott esetben felismerik az ellenséget, átalakulva gyors szaporodásnak indulnak, és elkezdik a védekezést. Ezt a folyamatot gyorsasága, hatékonysága miatt a gátjait áttörő árvízhez hasonlítják.

Kell a kosz

Azoknak a gyermekeknek, akik nem kerülnek közösségbe, és alig találkoznak idegenekkel, csak kevéssé “bejáratott” védekező rendszerük lesz. Ezért náluk bizonyos fertőző betegségek súlyosabb lefolyásúak lehetnek, mint közösségbe kerülő társaiknál, akiknek immunrendszere már sokféle kórokozót megismert. A védekező rendszer az egyszer már megismert antigénre “emlékszik”, és azt még sok év múlva is képes felismerni. A védekezési folyamat ilyenkor olyan hatásos, hogy sokszor úgy tűnik, mintha a gyermekek meg sem kapták volna a betegséget. Ilyenkor tünetmentesen lezajló vagy alig észrevehető, gyors gyógyulással végződő (úgynevezett abortív) betegségről beszélünk.

Az elmondottak miatt nem helyes – és nem is lehetséges -, hogy a gyermek steril vagy “ingerszegény” környezetben éljen. Ezt a szakirodalom sem javasolja, jóllehet erről a témáról csak kevés helyen olvashatunk.

Kapcsolat a környezettel

Kétségtelen, hogy az újszülöttnél kezdetben nagyon fontos a higiénia, mert a gyomor- és bélrendszerük még nagyon érzékeny. Rendszeres ápolást igényel popsijuk is, hogy ki ne sebesedjen. Később azonban a túlzásba vitt tisztaság értelmét veszti. A szobában csúszó-mászó gyermek “porcicákat” kerget, cumizza a szőnyeg csücskét. A homokban vízzel pépet gyúr, orra megszáradt váladékát a szájába veszi, ujjait nyalogatja stb., mert neki a piszok ismeretlen fogalom, viszont minden környezetében lévő tárggyal, anyaggal meg szeretne ismerkedni.

A szélsőségektől eltekintve helyes, ha a szülők hagyják, hogy a gyermekek felfedezzék a világot, mert nekik, mihelyt mozogni tudnak, hozzá kell szokniuk a környezetben lévő baktériumokhoz. Természetesen meg kell akadályozni, hogy a gyermek romlott ételt, mérgező anyagokat vegyen a szájába vagy a háziállatok (kutya, macska stb.) ürülékével kapcsolatba kerülve esetleg állati férgekkel fertőződjön.

“Házi” baktériumok

Reszkess, piszok

A bőr tisztántartásával kapcsolatos szemlélet is sokat változott napjainkban. Nem kell attól tartanunk, hogy víz, szappan, krémek és olajok hiányában a piszok és a kórokozók áldozatává válunk. A természet az emberi testet egy zsírból, verejtékből és egyéb anyagokból álló védőréteggel borította be. Ebben az egészséget védő savköpenyben olyan “házi” baktériumok élnek, amelyekhez születésünktől hozzászoktunk, és az ide kerülő “idegen” baktériumok elpusztulnak ebben a közegben. Az elmondottak miatt nem szükséges mindennap kádban áztatni a kisgyermeket, még akkor sem, ha egész nap csúszva-mászva fedezte fel a világot.

A zsírban oldódó szennyeződést olajjal távolítsuk el és arcát, kezét, popsiját, lábát beszappanozva elég egy gyors zuhanyozás. A térdig érő víz akkor is elég, ha a gyerek szeret pancsolni.

Moss kezet!

A tisztára mosott gyermekkezek a felnőttek esztétikai igényét kielégítik az étkezőasztalnál, azonban vannak, akik a túlzásba vitt kézmosást is feleslegesnek tartják. A vécéhasználat után a kézmosás megakadályozza a kórokozók körforgását, de itt is inkább elővigyázatosságról van szó arra az esetre, ha az ürülék valóban tartalmazna kórokozókat és férgeket.

Az “evés előtt ne felejts el kezet mosni” elvet ma a baktériumok helyett sokan inkább az ólomtartalmú utcai szenny, a dioxinnal fertőzött játszótéri por és az út- menti növényvédő és rovarirtó szerekkel szennyezett növényzet veszélyeire tartalékolják. A szénanáthában szenvedők viszont helyesen teszik, ha minden este megmossák a hajukat, ezáltal a rátapadt pollentől szabadulnak meg.

Sokan nem tartják természetesnek a szagokhoz való viszonyunkat sem. Az embereknek jellemző egyéni szaguk van, amitől rendszerint nagy igyekezettel próbálnak megszabadulni, elpusztítva a bőr és az intim szféra természetes mikroflóráját, teret engedve a kórokozók megtelepedésének. Ez azonban – fiúknál és lányoknál egyaránt – már inkább a kamaszkor problémája.

Ezeket is olvasd el:

  • Ne tedd üvegbura alá!
  • Mitől lesznek ellenállók?
  • Így turbózd fel a gyerek immunrendszerét
  • VIII. évf. / 10. szám

    Forrás: Anyák Lapja