Kisgyerek

Miért dadog a hároméves?

Sorozatunkban pszichológus újságírónk, négygyerekes édesanya válogat a hozzá érkező kérdésekből. Juli egy hónapja dadogni kezdett. Vajon hogyan segíthetnének neki?
2012. Október 03.

Kedves Judit!

Juli lányom hároméves lesz, és nagyjából egy hónapja elkezdett dadogni. Eleinte nem foglalkoztam vele, de az utóbbi két napban egyre komolyabbá vált a helyzet. Nem tudok felidézni semmi váratlant az életünkben, hogy esetleg annak hatására kezdett volna el dadogni. Kezd aggasztani a dolog! Szeretném, ha megosztanád velem a véleményed!

Üdv: Zsófi

A szakértő válasza

Kedves Zsófi!

A dadogás lehet ebben az életkorban élettani dadogás, ami azt jelenti, hogy a gyerek többet akar gyorsan és egyszerre elmondani, mint amennyire a beszédkészsége engedné. Így megakad, majd dadogni kezd a kicsi. Természetesen a dadogáshoz hajlam is kell, és az is lehet, hogy valóban valami lelki háttere is van, de ettől nem kell megijedni, nem „tettétek tönkre” a gyereket. Inkább gondolj arra, hogy mindenkinek vannak az életében zökkenők, amelyekkel így vagy úgy birkózunk meg.

A dadogás sokszor magától oldódik, de lehet, hogy logopédushoz kell fordulni ahhoz, hogy rendeződjön. Nagyon fontos, hogy türelmes legyél, hiszen ha a gyerekünk magától a dadogástól is szorong, akkor mélyülhetnek a tünetek. Enyhébb esetben csak hangokat, szótagokat, szavakat ismétel a dadogó, láthatóan nehezére esik továbblépni. Ez a klónusos dadogás. Ha már az első hangnál megakad, és nem tud áttérni a következőre, ez már a nehezebben viselhető, súlyosabb helyzet: a tónusos dadogás.

Előfordul, hogy a gyerek egy szót ismételget, de nem görcsösen, csak éppen azért, mert nem jut eszébe a következő szó. Ez a beszédfejlődés kezdetén (2 és 4 éves kor között) jellemző, és nem tekinthető dadogásnak. Viszont ha itt türelmetlenkedni kezd a hallgatóság, és figyelmezteti a gyereket, akkor a szóismétlésből is kialakulhat dadogás.

Nagyon fontos, hogy ne sürgesse a környezete a kicsit, és ne adjon tanácsokat (Mondd lassabban! Gondolkodj, mielőtt megszólalsz!), ez csak megzavarja, hiszen azt érzi, hogy ő ügyetlen, és jobban kellene csinálnia. Aztán persze minél jobban akarja, annál görcsösebb lesz. Véssük eszünkbe, hogy a gyerek nem AKAR dadogni, nem jókedvéből akadozik a beszédben, hanem csak így tud megszólalni. Ne kezeljük tabuként sem a dadogást, a gyerek úgyis tudja, hogy dadog.

Ha rákérdez, hogy mi ez, vagy miért beszél így, mondjuk el, hogy előfordul ekkora gyerekeknél, és tudunk a dologról. De ez nem baj, türelmesen meg fogjuk hallgatni őt. Osszuk meg a többi családtaggal és a pedagógusokkal is a „használati utasítást”, nehogy a jó szándékú nagyapa vagy szomszéd néni macerálja a dadogás miatt, vagy elkezdje „kezelni”.

Ha sok a kudarc a beszéddel, segíthet, ha már ismert verset mondtok együtt, vagy énekeltek, mondókáztok. Ilyenkor szinte sosem dadog a gyerek. Ha hónapokig elhúzódik, vagy újra és újra visszatér a dadogás, érdemes logopédust felkeresni. Lehet, hogy egyedül, lehet, hogy pszichológussal együtt, rendszeres gyakorlatokkal és a szorongás oldásával tud segíteni a kicsin.

Ha jobban el akarsz mélyedni a témában, ezt a könyvet ajánlom: Schmidtné Balás Eszter: Képeskönyv a dadogásról és más dolgokról.

Üdv: Judit

Ezek is érdekelhetnek:

  • Beszélni sem könnyű! A pöszeség és a dadogás okai
  • 7 rossz szokás kisgyerekkorban
  • Fejlesszük a szókincsét!
  • Fejlesszük a képességeket?