Kisgyerek

Búcsú a pelustól

Számtalan testi - lelki tényező befolyásolja, mikor szabadulhatunk meg végre a pelenkáktól, s hogyan viszonyulnak a gyerekek a bilihez.
2008. Január 22.

A szobatisztaság felé vezető úton az egyik első lépés, hogy a kicsi észrevegye, megérezze az ingert. Ez kétéves kor előtt ritkán teljesül, ezért teljesen fölösleges ennél korábbi időszakban bilire száműzni a gyerkőcöt. Nem ritka még ma sem, hogy a már ülni tudó babát bilire ültetik a szülők, és nagyon megdicsérik, ha véletlenül belepisil, vagy kakil. A gyerek látja a felnőttek örömét, de nem ért az egészből semmit, hiszen valami olyanért kap dicséretet, amit nem ő csinált: a dolog csak megtörtént vele.

Szobatiszta tehát nem lesz sokkal hamarabb, mint ahogy “szoktatás nélkül” lett volna, viszont egyet biztosan megtanul: a kakilással, pisiléssel, illetve a nem kakilással, nem pisiléssel kiválóan tudja irányítani a családot. Örömet és bánatot tud okozni vele, indulatokat képes kiváltani. Olyan eszközt kap a kezébe, amivel később bizonyára élni is fog: a széklet visszatartásával, vagy éppen rendszeres bepisiléssel “bünteti” majd szüleit, ha indulatait más módon nem tudja kiélni.

Hagyjuk a maga útján!

A legtöbb gyerek másfél éves kora körül magától érdeklődni kezd az iránt, hogy a nagyok vajon hogy csinálják, ez természetes része az életnek. A mindennapi életben szinte elkerülhetetlen is, hogy ezzel szembesüljön. Ha ekkortájt veszünk egy bilit, és időként megmutatjuk neki, ha akarja, kipróbálhatja, majdhogynem eleget tettünk a szobatisztaság kialakításából ránk háruló feladatoknak. Sok gyerek elsőre még nem mutat érdeklődést a dolog iránt, hagyjuk hát békén, tegyük a bilit olyan helyre, ahol szem előtt van, de nincs útban.

Néhány hét múlva újra rákérdezhetünk, hogy nem akarja-e kipróbálni, de lehet, hogy ő maga veszi majd elő a bilit. A nyári időszak sokat segít a kisgyereknek is abban, hogy felismerje, és irányítani tudja a folyamatokat. A kertben meztelenül szaladgáló poronty jól érzi és látja a pisilés eredményét. Könnyen lehet, hogy ő maga kezd olyat játszani, hogy vissza tudja-e tartani, főleg, ha kijelölünk neki egy bokrot, vagy kitesszük a bilit, és megkérjük rá, hogy próbálja csak ott kiengedni a pisit. Ha ez nem sikerül, természetesen nem kell megszidni a gyereket, és ha sikerül, akkor sem kell örömtáncot járnunk: elég egy-két dicsérő szó, és az élet mehet tovább.

Van olyan gyerek, akinek elég néhány nap “gyakorlás”, és megtanulja visszatartani a pisilést. Másnál ez elhúzódik, gyakran előfordul, hogy belefeledkezik a játékba, és észre sem veszi, hogy nedves a nadrágja.

A legfontosabb szülői erény itt is a türelem: ne feladatnak tekintsük a szobatisztaság kialakítását. Ez egy érési folyamat, amit a szülőnek támogatnia kell, de nem szabad beleavatkoznia, amíg normális mederben halad.

Normális és kóros

Mi tekintünk normális folyamatnak? Ha a gyerek másfél és három éves kora között megválik a pelenkától, és képes visszatartani szükségleteit, amíg el nem ér a vécére. Az éjszakai bepisilés még egy-két évig “megengedett”. Ha viszont még ötéves korában is rendszeresen – nappal vagy éjszaka, hetente legalább egyszer – bepisil, akkor már kóros állapotról beszélhetünk. Ezt a szakirodalom enurézisnek nevezi. Szakemberhez kell fordulni akkor is, ha gyerekünk már egyszer tartósan (hónapokig) szobatiszta volt, de visszaesett.

A kutatók az első esetben – amikor a gyereknek soha nem volt szobatiszta korszaka – nem találtak lelki okot a bepisilésre, a kutatások tanulsága szerint nagy szerepet játszhat az öröklődés. A bepisilés oka lehet még hormonális probléma, vagy a kiválasztó szervek alaki vagy működési rendellenessége. Az enuretikus gyereknek tehát először orvosi kivizsgáláson kell átesnie, és, ha kizárták a szervi bajt, akkor érdemes pszichológushoz menni vele.

Mit mond az orvos?

Az enurézis – a mai álláspont szerint – nem önálló betegség, hanem a kiválasztószervek zavart működésének egyik tünete. Feltétlenül foglalkozni kell vele, mert a későbbiekben komoly vesebetegségbe torkollhat, míg, ha korán felfedezzük, megelőzhetjük a nagyobb bajt. A bepisilős gyerek nem akaratgyenge, akit megszégyenítéssel kellene jobb belátásra bírni. Nem ritka, hogy őt magát is legalább annyira zavarja a nedves lepedő, mint a szülőket. Néhány egyszerű, nem túl kellemetlen orvosi vizsgálattal sokat meg lehet tudni arról, hogy mi folyik odabenn.

Búcsú a pelustól, eljön a szobatisztaság ideje

Gyereklelkek titka

Ha egy gyerek kiegyensúlyozott körülmények között él, a fennálló kisebb szervi elváltozásokat le tudja küzdeni, és akaratlagosan meg tudja tanulni az ürítés szabályozását. Ez az állapot viszont ingatag: ha lelki trauma éri (válás, kistestvér születése, kórházi kezelés), a test “leggyengébb pontján” jelenik meg a tünet, újra kezdődik a bepisilés.

Ilyenkor az orvosi kezelés mellett szükség van pszichológus segítségére. Emellett elengedhetetlen, hogy a szülő együttműködjön, és ne szidja, na verje, de ne is tekintse újra csecsemőnek, ne pelenkázza be, mert ez is növeli a kisgyerek szégyenérzetét. Maga a bepisilés is lehet oka a lelki válságnak: a gyerek nem mer közösségbe menni, táborban vagy ismerősnél aludni, alacsonyabb rendűnek érzi magát kortársainál a “balesetek” miatt. Kialakulhat egy ördögi kör, amit a szülő, az orvos és a pszichológus együttműködésével lehet megszakítani.

Praktikák az átmeneti időszakra

Nem, nem, nem, nem!!! Kiabálja a kisördög, rúgkapál, és világgá szalad a pelenkázás elől. Anyának már eszébe jutott, hogy egyszerűen ráül a gyerek hasára, amíg tisztába teszi…de aztán letett az ötletről. Mégsem kéne a szülőnek nyers testi erőfölényével visszaélnie! A kis dacos eszére viszont képtelenség hatni, így minden pelenkázás küzdelembe torkollik. Ebben a helyzetben az a jó megoldás, ha lerövidítjük a tortúrát. Nyáron, a szabad ég alatt egyszerűen ne adjunk pelust a totyogóra, ha a helyzet megengedi. Amikor viszont szükség van rá, használjunk gumírozott derekú, zárás nélküli pelenkát, amit egy mozdulattal levehetünk, és feladhatunk, épp úgy, mint egy bugyit. Ugyanez segít abban az időszakban is, amikor még nem teljesen biztos a gyerek szobatisztasága: többnyire időben jelzi, ha pisilnie kell, de gyakori a “baleset”.

Ezt otthon jól tudjuk kezelni, legföljebb a szőnyeg bánja, ám vendégségben, vagy útközben már nehezen megoldható bonyodalmakra számíthatunk. A bugyipelus, például a Huggies Pull-Ups, is segíthet a bajban. A Huggies Pull-Ups a kislányokés kisfúk anatómiai eltéréseire gondolva külön rózsaszín és kék csomagolású nadrágpelust készített, melynek jellegzetessége, hogy ahogy telítődik, úgy halványulnak el a pelus külső borításának kedves kis rajzai. Amikor már biztosabbá válik a szobatisztaság, csak arra kell figyelnünk, hogy indulás előtt mindig küldjük el pisilni a gyereket, és, ha nagyobb útra indulunk, ne felejtsük otthon a bilit, ha a kicsi ragaszkodik hozzá, hogy azt használja.

Éjszakai bepisilés

Nem helyes, ha erőltetjük a szobatisztaságra szoktatást, hiszen a legtöbb kisgyerek előbb-utóbb magától is eljut erre a szintre. Ha azonban még ötéves korában is többször bepisil éjszaka, érdemes részletes orvosi vizsgálatot kérni, hogy ki lehessen zárni a ritka, de lehetséges szervi okokat, betegségeket. Ha a gyerek már szobatiszta volt körülbelül fél éven át, és aztán újból bepisil, akkor legtöbbször lelki eredetű okokra gyanakodhatunk. Ehhez vegyük igénybe pszichológus segítségét.

Mikor lesz éjszakára is száraz?

A testi funkciók ellenőrzéséhez az idegrendszernek és a hólyagnak is elég érettnek kell lennie. Ha már szobatiszta a kisgyerek, szükség esetén vissza tudja tartani a pisit és a kakit, amikor ébren van. Egyesek ezzel egy időben alvás közben sem pisilnek be, mások még hosszú ideig pelenkát hordanak az ágyban. A statisztikai átlag szerint 33,3 hónapos korban válnak ágytisztává a gyerekek. Orvosi szempontból nem rendkívüli és kóros, ha négyéves korban még nem jutott el erre a szintre a gyerek.

Legyünk türelmesek egészen ötéves korig. A kisgyerek nem tud álmában uralkodni magán, még nem ébred fel, amikor tele a hólyagja. Ezt az érettséget nem lehet neveléssel, külső ráhatással, ígérgetéssel, fenyegetéssel siettetni. Felesleges, sőt ártalmas kivenni az ágyából, és álmában megpisiltetni a vécén. Ezáltal a szervezet hozzászokik, hogy szinte felébredés nélkül, nem tudatosan, félálomban szabaduljon meg a nyomástól. Amikor nem viszik ki, akkor is könnyít magán a szokott időben – az ágyban. Este sem kell megvonnunk a kisgyerektől a vizet, csak arra figyeljünk, hogy mértékkel igyon, és lefekvés előtt menjen vécére.

Ritkán előfordulhat, hogy az éjszakai bepisilés hátterében valamilyen szervi probléma áll. Ennek kivizsgálásával ötéves kornál hamarabb nem érdemes foglalkozni. Ha valamilyen csecsemőkori, súlyosabb lázas megbetegedés vagy húgyúti fertőzés miatt károsodott a vese visszaszívó funkciója, vesehomok képződik. Ez tartós irritációt jelent, s oka lehet az éjszakai bepisilésnek. A huszonnégy óra leforgása alatt termelt vizelet vizsgálata tisztázhatja, hogy erről a problémáról van-e szó. A megoldást paradox módon vízhajtó gyógyszer szedése és a fokozott folyadékbevitel jelenti, így ugyanis könnyebben távozik a vesehomok. (További felvilágosításért a Tűzoltó utcai gyermekklinika szakrendeléséhez. Előzetes időpont-egyeztetés: 215-1380)

Ezek is érdekelhetnek:

Forrás: Kismama magazin