Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Válás után új család

2008. január 27. | Frissítve: 2017. március 28.

Forrás: Kismama magazin

Az én gyerekem, a te gyereked, a mi gyerekünk - ma már egyáltalán nem ritka az ilyen felállás egy öttagú családban. Ám annyira még nem szokott hozzá a társadalom, hogy bárki mellényzsebből húzza elő a megoldásokat a különleges családok problémáira.

Válás után új család


A vér szerinti kapcsolat láthatatlan, de megkérdőjelezhetetlen köteléket alakít ki a családtagok között. Sokkal tisztábbak köztük a határok, az érzelmek szabadabban kifejezhetők, és a társadalmi hagyományok is egyértelműbbek velük kapcsolatban.
A válás után "régi" és "új" gyerekekkel élők alapvetően különböznek a hagyományos családtól. A mozaik- (vagy patchwork-) családokban nem mindenki vérrokon. Van, akit egyetlen szál köt oda (például a feleség előző házasságából született gyereke), van, akit mindenkihez rokonság fűz (az új pár közös gyereke), ezért mindenki más helyzetből indul.

Az új család

Mindenekelőtt tudatosítani kell, hogy rettentő sok alkalmazkodást, tapintatot, együttérzést vár el a helyzet minden résztvevőtől. Olyan ügyek is problémát jelentenek majd, amelyekre nem is számítottunk. Gondoljunk csak arra: a "saját vérünkkel" szívesen fürdünk egy kádban, iszunk a bögréjéből, kölcsönvesszük a pulcsiját, és ha kiesett a zsebéből a használt papírzsepi, nem okoz gondot, hogy fölvegyük és mi dobjuk a szemetesbe. A párunk gyerekével ez már nem biztos, hogy így lesz. Talán az illata is idegen, ami bizony nagyon mélyen érinthet, ha közeledni akarunk hozzá.
Ez az érzés persze enyhül az idő múlásával, de akár évekig is eltarthat, mire a mozaikcsalád tagjaiban kialakul a teljes összetartozás érzése. A folyamatot az erőltetés, a türelmetlenség csak lassítja. Sokat segít viszont, ha a szülők kialakítják ez együttélés, a többi családtaggal való kapcsolattartás rendjét.

Tér és idő

A lakás a pár mindkét tagjának fontos, hiszen a közös élet jelképe. A legjobb, ha új helyre költöznek, ahol mindenki teljes joggal veheti birtokba a területet, és senkinek nincs olyan érzése, hogy itt csak kívülálló, vendég.
Segít, ha az átlagosnál nagyobb, jó beosztású lakást találnak. Így lehetőség nyílik arra, hogy aki akar, az "kivonuljon" időnként, és arra is, hogy akik igénylik, össze tudjanak bújni zavartalanul - akár az új pár, akár a szülő a vér szerinti gyerekével, akár a testvérek, akik az új "szülő" jelenlétében még feszélyezve érzik magukat. Nem árt, ha a kívülről látogató "hétvégi" gyereknek is van külön szobája, hogy a lehetőségekhez képest otthon érezze magát. Nem utolsó szempont, hogy így elkerülhető a féltestvérharcok jó része.
Fontos, hogy a család kialakítson valamiféle menetrendet, amelybe mindenki tud kapaszkodni. Ne legyen a lakás átjáróház, mindenki tudja, mikor jelenik meg a féltestvér vagy az első férj, feleség. Erre az új házastársnak és a közös gyereknek van leginkább szüksége, akik számára nem természetes, sőt, néha nem is kívánatos a "külső családtagok" jelenléte.

Szerelmes felnőttek

Az új házasságot (jó esetben) új szerelem vezeti be. Ez kellő figyelem nélkül a gyereket és a szerelmest is kikészítheti. Mert mind a kettő természetéből fakad, hogy egész embert kíván. A szerelmes szülő csak akkor elégíthetné ki igényeiket, ha kettészakadna. A gyerek egy picit sem értékeli, hogy miatta mondott le a mama a randiról, de a szerelmes sem fogadja el könnyen, hogy a kedvese felpattan a vacsoraasztaltól: jaj, oda kell érni a gyerekért a nagyihoz, még esti mese előtt. Jobb, ha a szerelmesek kevesebb illúzióval vágnak neki a nagy kalandnak: ez már nem tinikapcsolat, ahol miénk a világ.
A szerelmes szülő meg is riaszthatja a gyereket. Aki eddig csak rá figyelt, most mély érzelmeket mutat valaki más iránt? Aki eddig csak őt ölelte, az most máshoz is hozzásimul? Ez magában is rémes érzés lehet a gyereknek. Ráadásul a gyerekek a szexet a fiatalság kiváltságának tartják, viszolyognak attól, hogy a szülőnek is eszébe juthat ilyesmi.
Ezt az érzést időnként félreértelmezzük, azt gondoljuk, a gyerek féltékeny, és dühösek vagyunk rá, pedig itt sokkal mélyebbről jövő érzésekről van szó. Ne titkoljuk a szerelmünket, de ne is tegyük tapintatlanul közszemlére. A gyerek szemszögéből is gondoljuk át a dolgot, és ennek megfelelően kezeljük a helyzetet.

Ne neveld a gyerekemet!

Mennyire szólhat bele a nevelésbe az új partner? Egyáltalán megszidhatja-e, állíthat-e korlátokat, kifejezheti-e érzelmeit? Hogy jön ő ehhez, hiszen nem anyja-apja! De egy fedél alatt élnek, mégiscsak kell határokat húzni, valamiféle alkalmazkodásra késztetni azt a csibész kölköt.
Nagyon rossz elképzelés "anyád helyett anyád leszek" stílusban hozzáfogni az ismerkedéshez. Van a gyereknek anyja, az új partner legföljebb barátja lehet a kicsinek - később. Nem jó gondolat, ha az anya az elvált férj szülői elmaradásainak pótlását bízza új párjára: az apja mindig következetlen volt vele, majd mi most megtanítjuk... és ennek a tükörképe sem követendő, amikor új feleségéből gondos anyát akar faragni a férj már meglévő gyerekének. Főleg akkor nem, ha a feleségnek még nincs saját gyereke, vagyis tapasztalata sincs arról, hogyan "működik" egy ennyi idős gyerek általában.
Képzeljük csak el, mit kezd a fiatal feleség a férj dackorszakba lépő kislányával! Az ilyesmit még saját vérünktől is nehezen tűrjük. De a vendéglőben földön fetrengő, visító idegen gyerek, aki látszólag a miénk, aki miatt nem tudunk teljesen a szerelmünkre összpontosítani, aki miatt a szerelmünk szinte soha nem figyel ránk, hát az nagyon kiborító... Próbáljuk kerülni az ilyen helyzeteket, lassan összeszoktatni az új családtagokat és pontosan megfogalmazni: kivel kinek mi a dolga. Ne várjunk azonnali együttműködést!

Egésztestvérek, féltestvérek

"Igazi" családban is gyakran előfordul a testvérek közötti versengés, egyenlősdire törekvés. Patchworkcsaládban ráadásul az egyik gyerek többnyire csak mint vendég jelenik meg a színen, a szülők közös gyereke viszont állandóan ott lehet, különben is a szülők szeme fénye, ha ráadásul picike, akkor nagyon nehéz fába vágtuk a fejszénket.
Tegyük hozzá, hogy a "mostohának" kevés kapaszkodója van a testvérviszályban: ha a "külső" gyerek pártjára áll, a sajátja marad hoppon. Ha a sajátját pártolja, hamar kialakul a gonosz mostoha képe, aki mindig a gyerekét védi, fájdítja a szegény, szánalomra méltó kis "árva" szívét.
Jobb, ha a gyerekek közötti viszályokat nem próbáljuk magunk elrendezni, hiszen úgyis mindig "a másik kezdte". Ám nem ritka, hogy éppen a szülők befolyásolása céljából tör ki a veszekedés. Ilyenkor meg kell nézni, hogy a házaspár vajon hogy viszonyul a gyerekekhez: van-e "jó gyerek - rossz gyerek" skatulya, előfordul-e, hogy sok terhet raknak a nagyobbikra (vigyáznia kell a kicsire, vagy elvárják tőle, hogy mindig engedjen neki, esetleg kötelező a picit szeretnie). Sokféle játszma alakulhat ki ebből, nem csoda, ha a "mostohának" előre összeszorul a gyomra, amikor a féltestvér látogatóba jön.

Ajándék az élettől

Azonban ne gondoljuk, hogy csak hátránya van a patchworkcsalád alapításának. Ha kivárjuk, hogy mindenki megtalálja a helyét, és jó kapcsolat alakul ki a tagok között, lehet, hogy a felnőttek és a gyerekek is sokat gazdagodnak. Egy kamasznak például nagy segítség, ha van mellette olyan felnőtt, aki nem a szülője, de bizalommal lehet iránta, és bármikor kiöntheti neki a szívét.
A féltestvérkapcsolat is csodálatosan alakulhat, sőt, két "hozott gyerek" között is életre szóló barátság és szövetség jöhet létre. Ehhez nagyon fontos, hogy az új pár türelmesen, figyelmesen, a körülményekhez alkalmazkodva támogassa egymást és a bonyolult helyzet minden résztvevőjét.
(Fischer Eszter Modern mostohák - A páromnak gyereke van című könyve segítségével)

Hozzászólások

A család kedvenc robotja (X)

Gyerekkoromban imádtam a Mikrobi című rajzfilmet. Mindig arról ábrándoztam, hogy milyen szuper lenne, ha Terka nénikénk helyett ránk is egy ilyen robot-dadus és tanár vigyázna.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék