Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Óvodakezdés: hogyan segítsük az elengedést?

2016. augusztus 25. | Frissítve: 2017. augusztus 25.

Forrás: anyamenedzser.blog.hu

Az ovikezdés nem csak a gyermeknek nehéz, hanem az anyában is vegyes érzelmeket kelt. Mi lesz a gyerekkel nélkülünk? Boldogul-e? És mi lesz velünk?

Óvodakezdés: hogyan segítsük az elengedést?

A jó és tapasztalt óvónő tudja, hogy az óvodaérettség legbiztosabb jele nem az, hogy a gyermek képes önállóan megenni a forró levest, nem is az, hogy egyedül felöltözik gond nélkül akár télen is, hanem az, hogy a gyermek képes elengedni az anyát. És fordítva: az anya is képes elengedni a gyermekét.
Az, hogy mennyire alakul gördülékenyen a beszoktatás nagyrészt azon múlik, hogy az anya mennyire képes elengedni a gyerekét. Ez nem is olyan egyszerű, hiszen lehet, hogy most először kell a gyereknek az anya nélkül boldogulnia. Az anya ilyenkor tele van félelmekkel, kétségekkel: vajon a gyermeke meg tudja-e oldani a nehézségeit, konfliktusait nélküle? Vajon képes-e boldogulni egyedül? Vajon az óvónők odafigyelnek-e rá, észreveszik-e, ha baja van?
És ha ez még nem lenne elég, az anyában az is szorongást okozhat, hogy ő vele mi lesz gyerek nélkül? Megengedheti-e magának, hogy mással foglalkozzon, más valamire figyeljen és esetleg abban még jól is érezze magát.
Minden beszoktatós időszakban gyakran hallani az óvónénik tanácsait, bátorítását: "Anyuka, tessék elmenni egy kicsit, sétálni egy fél, órát...". Egy idő után azonban ez a kérés türelmetlenné, vagy akár utasítóvá is válhat és ettől kezdve kellemetlennek, sürgetőnek fogjuk érezni a beszoktatást. A bátorítás visszájára fordulhat és inkább szorongást, ellenállást kelthet bennünk - olvashatjuk az anyamenedzser. blog.hu-n.
Minden anya-gyerek kapcsolat különbözik mélységében, hátterében, kötődésben, a születés módjában ahhoz, hogy egyetlen recept mindenki számára megfelelő legyen.
Eltérő a fizikai és pszichés terhelhetőségünk, más a türelmünk és tűrőképességünk. Az a folyamat, ahogyan szépen, fokozatosan elengedjük gyermekünket szintén másként fog lezajlani minden anyánál - összegez az anyamenedzser.
Most is mint minden szorongással, félelemmel teli helyzetben az a leghelyesebb, ha szembe nézünk az érzéseinkkel. Még a beszoktatás időszaka előtt fogalmazzuk meg, hogy mitől féltjük a gyereket leginkább, mi kelt bennünk rossz érzéseket, miért félünk a változásoktól.
A gyermeknek ebben az életkorban már szüksége van a kortárs kapcsolatokra, az életkorának megfelelő foglalkozásokat. Az ovikezdés arra is jó, hogy az anya megtanulja, hogyan kell elengedni a gyermekét, hanem arra is megtanítja, hogyan bízzon meg benne. Ha ez megtörténik, akkor képesek leszünk elengedni őt.
Az önváddal is sok anya néz szembe: idegenekre kell bíznia a gyermekét. Ez akkor általában még nehezebb, ha három évig szorosan együtt voltak a gyerekkel. Ugyanakkor érdemes arra felhívni a figyelmet, hogy az óvodakezdéssel nem csökken az anyai felelősség, sem a teendők mennyisége. Lesznek új feladatok is, például az óvónőkkel való szoros, bizalmi kapcsolat kialakítása.
Az anyamenedzser szerint az elengedésben az anyának segíthetnek saját óvodai emlékei, feltéve, ha azok jók. De csak akkor fog működni könnyedén az anyai elengedés, ha a beszoktatás alatt ő maga is bizalmat szavaz az óvodának, így jó szívvel engedi el a gyerekét.
100% boldogság - Bepahnten nyereményjáték

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék