Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Nő a gyerek, változik a hazugság

Szerző: Sződy Judit

2011. május 18. | Frissítve: 2017. május 3.

Forrás: babaszoba.hu

Nincs kellemetlenebb érzés, mint mikor a szülő hazugságon kapja a gyerekét. "Leég a képemről a bőr. Jellemtelen gyereket neveltem?"

Azért hazugság és hazugság között nagyon nagy a különbség. Nagyon fontos, hogy a szülő a helyén kezelje, és az életkori sajátosságot ne jellemhibaként könyvelje el. Erről is beszélt dr. Vekerdy Tamás pszichológus.

Nem hazugság, fantázia!

A gyerek ötéves korig nem ismeri föl a hazugságot. Azt lassan megtanulja, hogy a felnőttnek olyasmit szabad mondani, ami valóban megtörtént, de attól még simán belefér a világába a mese.Ha azt mondja a négyéves gyerekem, hogy "Apa, délután átjön a Marci, én az oviban azt mondtam neki, hogy a házunk előtt leszállt egy ufó", akkor én nem mondom neki, hogy hazudtál. És nem is leplezem le! - mondja pszichológus.
Az ekkora gyerek nem hazudik, hanem konfabulál, a fantáziáját használva mesevilágot épít. Ha ugyanez hétéves kor után történik, figyelni kell, itt már neurotikus tünet a konfabuláció. De nézzük a kilencéveseket. Ebben a korban komoly barátságok szövődnek, "törzsek" alakulnak, vérszerződés, véd- és dacszövetség. A gyerek számára elsődlegessé válik, hogy a "bandatagokat", a társait védje a felnőttnek mondott hazugság árán is.

Hazugság és hazugság között nagyon nagy a különbség; fontos, hogy a szülő a helyén kezelje, és az életkori sajátosságot ne jellemhibaként könyvelje el

Betyárbecsület

Képzeljük el, hogy belép a tanár az ajtón. Épp ebben a pillanatban dobja ki kislabdával az ablaküveget Lackó. Ki volt az? - kérdezi a tanár, de teljes a csend. Kiszólítja a kedvencét, a megbízható Tivadart, most már egyenesen tőle kérdezi. Tivadar behúzott nyakkal mondja: Nem tudom. A tanár üvölteni kezd: Hazudsz! Aki hazudik, az lop is és így tovább. Pedig ebből az egészből csak annyi biztos, hogy Tivadar az etikai fejlődésben éppen jó helyen tart. Megtanulta, mi a betyárbecsület.
A következő meglepetés serdülőkorban érheti a szülőket. Az a gyerek is, akit nem nagyon korlátoznak, zárkózottá válik, sőt néha meghamisítja a valóságot.

Személyiség születik

A kamasz mániákus igazságkereső, mégis, ha faggatom, hazudik. Mondjuk, szabad sétálnia is, és moziba is mehet. És ha aznap kérdezzük, hogy hol volt, amikor sétált, akkor azt mondja: moziban voltam. Ha viszont moziban volt, jó eséllyel azt mondja: sétáltam. De csak ha faggatom. Mert védi a benne születő személyiséget, nem akarja, hogy belelássanak. Ez teljesen normális. Úgy őrizhetjük meg a kölcsönös bizalmat, ha békén hagyjuk, nem faggatjuk, nem turkálunk a zsebében, fiókjában, táskájában. És kibírjuk.
Mert a normális kamasz kibírhatatlan, nekünk tényleg csak az a dolgunk, hogy kibírjuk. Hallom például, hogy a gyerek ma éppen azokat az érveket használja a keresztapja ellen, amelyekkel tegnap én érveltem az ő véleményével szemben. Cinikus? Hazug? Nem! Csak éppen érdekli mindenkinek a saját véleménye! Azt akarja kiszedni a keresztapjából.
A formálódó kamasz vitatni kezdi a szülői értékrendet, a sajátját keresi, ez hozza ki belőle, hogy szemtelen, kiszámíthatatlan, nehezen elviselhető. Amelyik kamasz nem szemtelen, az többnyire depresszív lesz. Ez nem jó. Jobb, ha látványosan szembefordul a felnőttekkel.
-Volt egy emlékezetes tavaszunk a pszichológiai rendelőben, a hetvenes években. Két feldúlt apa jelent meg egymás után. Az egyik protestáns lelkész. Kétségbeesve meséli, hogy a saját tizennégy éves fia rendszeresen beül a bibliaóráira, és ott nekiáll vitatkozni, kétségbe vonja, hogy van isten, magyarázatokat követel. A másik apa pedig a közeli tiszti lakótelepről érkezett. Magas rangú katonatiszt. Tizenhét éves fia nagy munkával egy 2 méter 30 centis Krisztus-portrét festett, és kiragasztotta az előszobában. El tudom képzelni, milyen kínos volt ez a hetvenes években! De hát minden kamasz azzal fordul szembe, ami van.
Ha tudjuk, mi a gyerekünk életkori szükséglete, nem ítélünk elhamarkodottan a viselkedésével kapcsolatban, sőt, megelőzhetjük azt is, hogy titkolózásba, hazugságba meneküljön.
- Előttem van a sokak számára ismert jelenet - meséli Vekerdy Tamás.- Anya a konyhában tesz-vesz. A tizenöt éves kamaszlány beront a lakásba, szó nélkül átrohan a konyhán, be a szobájába, becsapja az ajtaját, és nem is jön ki onnan. Az anya első reakciója, hogy rányit a gyerekre: "Rosszabb vagy, mint egy ágyrajáró! Az legalább köszön!" Mire a lány kétségbeesett hangon: "Hagyj, kérlek!" De az anya folytatja: "Mi, hogy én hagyjalak, ezt mondod a saját lakásomban?" "De anya, most hagyj békén!" Anya nem hagyja, és a dolog folytatódik, mire a kislány egyszer csak elüvölti magát: "Kuss, takarodj!" Megfagy a levegő. Ezt az egészet el lehet kerülni. Úgy, hogy nem megyek utána! A gyerek tíz perc múlva kijön, megkérdezi, van-e ennivaló. Én adok neki. És evés közben elkezd mesélni. Elmeséli, mitől volt annyira feldúlt, amikor hazajött. Nincs titkolózás, nincs hazugság.

Hozzászólások

LEGO Duplo Nyereményjáték

Játssz velünk, válaszolj helyesen néhány kérdésre és nyerd meg a Lego Duplo nyereménycsomagok egyikét.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék