Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Lányos apák

Szerző: Bokor Judit

2003. május 2. | Frissítve: 2016. február 4.

Forrás: Anyák Lapja

Megfigyelték, hogy ha a gyerek születésekor az apa is jelen van, a későbbiekben jobban bevonódik az újszülöttel kapcsolatos teendőkbe.

Lányos apák

Akár azért, mert általában azok az apák mennek be a szülőszobába, akik nagyobb szerepet akarnak vállalni, akár azért, mert annak az apának, aki már az elején részességet érez a gyerek gondozásában, az apaszerep a későbbiekben is több örömet szerez.
Ha esténként megfürdeti, játszik vele, a gyerek őt is rendszeres gondozójának fogja tekinteni. Az apát is jó érzéssel tölti el, ha azt érzi, hogy képes megnyugtatni a kisbabát, ha érzi, hogy a gyerek valóban az övé, ő az apja. Az anyára a kezdetekkor jóval nagyobb felelősség hárul az újszülöttel kapcsolatban, éppen ezért a kezdeti időszakban az apa feladatai közé tartozik, hogy támogassa, bátorítsa az anyát. Hiszen valahol fel kell töltődnie érzelmileg. Ha munkából hazatér, ne várja el, hogy kiszolgálják, hanem próbáljon bekapcsolódni a teendőkbe!

A kisgyereknek rendkívül fontos, hogy az anyát ne csak mint egy őt gondozó és vele szinte szimbiotikus kapcsolatban lévő lényt tapasztalja, hanem lássa egy szimmetrikus, egyenrangú kapcsolatban is. Ha egy anya egyedül neveli a gyermekét, a kicsiben kialakulhat egy olyan kép az anyáról, aki mindenható, akinek minden helyzetben maximálisan ki van szolgáltatva. Ha az apa intenzíven jelen van a gyermek életében, megtapasztalja, hogy az anyja és az apja között másfajta kapcsolat létezik, ahol az anya nem mindenható. Ez az érzés csökkenti a szorongásokat és mintát is szolgáltat egy egyenrangú kapcsolatról.

Tekintély

A gyerek az igazi apai tekintélyt csak az anyán keresztül kapja meg. Úgy is mondhatnánk, hogy a gyermek életében az anya helyet csinál az apának.

Az apai tekintély csak akkor számít a gyereknek, ha az anyának számít annak a férfinak a szava, aki az ő partnere. Még akkor is, ha nem biológiai apa, és akkor is, ha nincs mindig jelen.

Hányszor halljuk az anyáktól: "Mit fog szólni apa, ha hazajön!" Vagy: "Jaj, de fog apa ennek örülni!" Lehet, hogy a valódi reakció nem ez lesz, de a gyerek fejében kezd fontos lenni az apa, mert az anya azt mondta, azt üzente, hogy fontos.

Másfél-két éves gyerekeknél gyakori, hogy az anya nehezebben bír velük és könnyebben szót is fogadnak az apának, mint az anyának. Az apák ilyenkor hajlamosak félreérteni ezt a helyzetet, és azt a hibát felróni az anyának, hogy nem elég határozott a gyerekkel, rosszul neveli.

Jó, ha tudjuk, ilyenkor csupán arról van szó, hogy sokkal fájdalmasabb elfogadni az anya tiltását, fegyelmezését. Gondoljunk csak bele, korábban vele volt szinte szimbiotikus kapcsolatban a gyerek, tőle kapott minden jót, az anyatejet, az egész napos odafigyelést és így tovább, míg az apától a kezdetektől más távolságban volt.

Ilyenkor ez a félreértés vitába torkolhat a szülők közt, és egyfajta versengés alakulhat ki, hogy ki neveli jobban a gyereket. Sokszor elhangzik, hogy miért hallgat rám a gyerek és rád nem. Vagy az elkényeztetés vádjával illetik az anyákat. Nem erről van szó, csak egyszerűen más a kapcsolata a gyereknek a két szülőjével, másként viszonyul hozzájuk. Másrészt "nagyobb szám" a gyereknek az a szülő, aki sokat van távol, akit nem lát egész nap. Ezért örül annyira, ha hazajön az apa és foglalkozik vele, ezért is fogad szót neki jobban. Jó akar lenni, mert azt hiszi, hogy akkor többet lesz vele az apa. Tehát teljesen természetes, hogy a gyerek másként reagál az apja fegyelmezésére, mint az anyáéra, hiszen más kapcsolatban vannak.

Fantáziakép

Fontos hangsúlyozni, hogy a gyerekeknek feltétlenül szükségük van apafigurára. Ha ez nem alakul ki, a gyerek képzeletben hoz létre egy apaképet, amely nem a valóságnak megfelelő. Gyakran irreálisan idealizált, tökéletes képet alkotnak fantáziáikban, amely különböző igényeket képes kielégíteni, akárcsak a mese vagy napjainkban a filmek főhősei.

Ha nincs jelen egy valódi apa, aki a valóság talaján korrigálja ezt az idealizált képet, a gyerek ezzel a tökéletes apafigurával kezd el azonosulni, illetve vágyni rá. Természetesen ez lehetetlen, s emiatt rengeteg kudarcban, csalódásban lesz része.

Ha a családban vagy a szűkebb környezetben létezik egy apafigurának alkalmas személy - nagypapa, nagybácsi, nevelőapa, tanár stb. -, akkor a gyereknek lehetősége van ezt a képet a realitáshoz közelíteni és valóságosabb, életszerűbb azonosulási mintát fog követni. Ebbe beleférnek jó és rossz tulajdonságok, hibák is, és eloszlatják azt az idealizált, túlkozmetikázott képet, ami csupán a fantázia, filmek, mesék talaján alakulhatna ki.

Nemek szerepe

A nemi azonosulás tekintetében a szülők pusztán a jelenlétükkel megadják azokat a mintákat, amiket a gyerek az elején csak utánoz, majd beépíti magába és azonosul vele. De nemcsak az azonos nemű szülővel való azonosulás történik meg, hanem az ellenkező nemű emberrel, partnerrel való bánásmód is kialakul.

Ha egy gyerek azt látja, hogy a szülei kölcsönösen tisztelik egymást, ezt fogja természetesnek tekinteni és a saját felnőtt kapcsolatait is ennek nyomán fogja kialakítani.

Három-öt éves kor között feléled a kicsikben az ellenkező nemű szülő iránti "nagy szerelem". Nagyon fontos, hogy ezt a "szerelmet" szavakkal vagy tettekkel ne bátorítsuk, ugyanakkor ne is nyomjuk el első próbálkozásaikat. Kislányoknál fontos, hogy az apja hogyan foglalkozik vele, mint lánygyerekkel, és hogyan viszonyul bontakozó nőiességéhez.

Ha a kislány azt érzi, hogy az apja büszke rá, értékeli szépségét, ügyességét és így tovább, akkor örülni fog a nőiességének, és a másik nemhez fűződő kapcsolataiban is örömforrást fog feltételezni.

Ha az apa leértékeli, gyengének, ügyetlennek látja vagy kineveti lánya kezdeti próbálkozásait a női szerepekben (pl.: Ne majomkodj a tükör előtt annyit!), a kislány elbizonytalanodik, s azt éli meg, hogy értékesebb lenne az apjának, ha fiúnak születik. Férfias tulajdonságokkal kezd azonosulni, remélve, hogy az apja csodálatát így elnyerheti.

A kisfiúknál szintén fontos, hogy a nagy és csodált apa hogyan fogadja azokat a törekvéseket, amelyek arról szólnak, hogy szeretne olyan lenni, mint az apja. Ha az apa kis trónbitorlónak látja a fiát, akkor egy egészségtelen rivalizáció (versengés) alakulhat ki, ahol a gyerek csak veszthet.

Szeretetre vágyik

Az apa és gyermekei között is fontos a testi meghittség, az ölelés, az érintés. A gyereknek elsősorban biztonságot, szeretetet jelent, ha a szülőhöz érhet. Néha szexualizáltnak tűnhet a szülő szemében a gyerek viselkedése, és vannak, akik ettől megijednek, megpróbálják elhárítani a gyerek közeledését. Tudni kell, hogy a gyerek testi érintkezésre, szeretetre vágyik, és azt kell adni!

Nem szabad félreérteni, másként értelmezni, esetleg bátorítani ezeket a megnyilvánulásokat, mert ezáltal akadályozzák a gyermek szexualitásának, szerelmi életének normális kifejlődését.

Kapcsolódó cikkeink:
  • Ilyenek a lányos apák
  • A babázás erősíti az apai érzést
  • Anyalelkű apák
  • "Érzem a zsigereimben, hogy apa lettem"
  • Apák és gyermeknevelés
  • Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

    Legjobb cikkeink a témában

    Hozzászólások

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések

    Legkeresettebb címkék