Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Köszönj szépen a néninek!

2008. január 27. | Frissítve: 2016. október 3.

Forrás: Kismama magazin

Utálattal emlékezünk vissza a megalázó figyelmeztetgetésekre, ám ha nem akarjuk saját gyerekünket hasonló helyzetbe hozni, néha kínos jelenetek adódhatnak. Hogyan szoktassuk barátságosan udvarias viselkedésre?

A gyerek könnyen tanulja a helyes formákat. Legfontosabb tehát, hogy mindennapi beszédünket otthon is, a leghétköznapibb helyzetben is azokhoz az illemszabályokhoz igazítsuk, amelyekre őt is szeretnénk megtanítani.
A kicsi csak otthon, "tréningalsóban" lát minket, nem akkor, amikor udvariasan tárgyalunk munkatársunkkal. Amint beszélni kezd, itt az ideje, hogy erre odafigyeljünk. Egyszerűbb, ha rögtön a helyes formát sajátítja el. Így nem is kell tanítanunk őt, csak jó példával elöl járnunk.

A gyerekek idővel megtanulják, mit kell tenniük a társas kapcsolatokban


Sajnos mégsem ilyen egyszerű a dolog. Sokszor érthetetlen okból az egyébként már jól beszélő gyerek is "megnémul", ha köszönnie kellene. Minél nagyobb a gyerek, annál kínosabb ez a helyzet. A szülő úgy érzi, őt fogják minősíteni, ha gyereke nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik. Még sok ilyen helyzet vár, ezért legjobb, ha már most tisztázza magával: én átadtam a helyes mintát a gyereknek, nem nekem kellemetlen a helyzet, de szeretem őt, ezért nem akarom, hogy neki (később) kellemetlensége adódjon udvariatlanságából, tehát tovább próbálkozom.
A kicsi személyiségétől függ, milyen módszer válik be. A szelídebb, engedelmesebb gyerek, aki igyekszik megfelelni az elvárásoknak, utánunk mondogatja az udvariassági formulákat, ha az adott helyzetben a szájába adjuk a szavakat. Nála talán eredményes a "köszönj szépen a néninek" figyelmeztetés. Szerencsésebb, ha már előre szólunk: ott jön Kati néni, majd ha ideér, köszönünk neki.
Néha azért marad el a köszönés, mert annyira el van foglalva saját élményeivel. Ilyenkor ne törjük le a lelkesedését, legfeljebb később mondjuk: nahát, még nem is köszöntünk. A dacos gyerekre semmiképpen ne szóljunk rá mások előtt, mert csak toppantás, pofavágás, egyéb elrejtenivaló következhet. Inkább köszönjünk és válaszolgassunk helyette, mintegy az ő szavaival. Egyszer csak kibújik belőle: tudom magam is.
A találkozás után magunk között mindig beszéljük meg néhány mondattal a történteket. Dicsérjük meg a kicsit, ha szépen köszönt, értelmesen felelt. Ellenkező esetben mondjuk meg neki, hogy szégyelltük magunkat a helytelen viselkedése miatt, és határozzuk el, hogy legközelebb mit hogyan mondunk, teszünk majd.
Nem a hangerő vagy idegességünk vezet a célhoz, inkább a sok gyakorlási lehetőség. Erre pedig adódik alkalom bőven: utcán, bevásárláskor, lépcsőházban. Adjunk elő otthon mulatságos bábjeleneteket, amikor a gyerek érzelmileg az udvarias figurával tud azonosulni.
Bemutatkozhatnak, köszönhetnek a babák, amikor vásárlósat, óvodásat, doktorosat játszunk. Ne csináljunk hiúsági kérdést abból, hogy kinek a gyereke udvariasabb. Azonban az igaz, hogy az udvarias, jó beszédkészségű, jó fellépésű gyerek már kicsi korában sok sikerélményt zsebelhet be ámuldozó környezetétől.
Érdemes tehát otthon, játékos formában elültetni bennük az alapvető illemszabályok csíráit, hogy óvodába kerülve könnyebben boldoguljanak a társas érintkezésben.

Hozzászólások

A család kedvenc robotja (X)

Gyerekkoromban imádtam a Mikrobi című rajzfilmet. Mindig arról ábrándoztam, hogy milyen szuper lenne, ha Terka nénikénk helyett ránk is egy ilyen robot-dadus és tanár vigyázna.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék