Terhesség hétről hétre

Hová adjam ősztől?

2008. január 28.

Forrás: Kismama magazin

Sok szülő a napokban dönti el, menjen-e az apróság bölcsődébe, óvodába, vagy maradjon otthon, esetleg másra bízzák a kicsit.

A kutatók hosszú évtizedekig vitatkoztak arról, hogy okoz-e maradandó személyiségváltozást, ha a gyerek hároméves kora előtt a nap egy részét szüleitől távol tölti. Még mielőtt közös nevezőre jutottak volna, az élet túlhaladta őket. Ma már sajnos nem az a kérdés, hogy a gyerek járjon-e bölcsődébe, óvodába - hiszen a családok nagy részében az anya három éven belül munkába áll -, hanem az, hogy milyen körülmények a legmegfelelőbbek a totyogók és a kisgyerekek napközbeni elhelyezésére. Jó választ csak úgy adhatunk, ha ismerjük a kérdés alanyát, vagyis a gyereket.

Az állandóság gyönyörködtet
A csecsemő egészséges fejlődéséhez nagyon fontos, hogy személyes kapcsolatot tudjon kialakítani egy felnőttel, és ő legyen az állandó gondozója. Ez többnyire az édesanya, ezért korai anya-gyerek kapcsolatról szoktunk beszélni. Nem baj, ha az anya mellett más is rendszeresen bekapcsolódik a kicsi életébe, és néha ő vigyáz rá, eteti, gondozza. Az viszont nagyon fontos, hogy az anya mindig biztos háttér maradjon, és a gondozók ne váltogassák egymást. Így alakulhat ki az anya és a gyerek között az a személyes kötődés, amely mintát ad a gyereknek a többi emberrel kialakuló kapcsolataihoz. Ha nincs a kicsi életében állandóság, egyik nap a szomszéd néni, másik nap a nagyi, majd a bébiszitter vigyáz rá, sérülhet a kötődési képessége. Később sem tud majd egy személy mellett lehorgonyozni, bízni benne, hiszen nem tapasztalhatta meg az érzelmi biztonságot a nagy tanulóidőszakban, csecsemőkorában sem. A legjobb tehát, ha három-négy éves korig édesanyjával marad a kicsi, de egy kiegyensúlyozott gyerek lelkében nem tesz nagy kárt, ha egy korábbi időszaktól kezdve állandó bébiszitter vagy bölcsődei gondozónő vigyáz rá napközben.

Bölcsődeérettség?
Na, ilyen azért nincs! A legtalpraesettebb kétévesre sem mondhatjuk azt, hogy érett a bölcsis életre. Maradjunk annyiban, hogy a bölcsőde olyan kisegítő lehetőség, mint a gyógytápszer vagy a műfogsor. Alapesetben egyiket sem használjuk, de ha igazán szükség van rá, élhetővé, sőt még élvezhetővé is teszik az életet. A közösség, a kortársak iránti valós igény csak hároméves kor körül alakul ki. Korábban is élvezheti a kicsi a gyerektársaságot, mondjuk, a játszótéren, de mindig azzal a tudattal, hogy anya elérhető, biztonságos közelségben van. Bölcsiskorban a gyerekek még nem együtt, hanem egymás mellett játszanak, legföljebb utánozzák a másik gyereket, ötleteket lesnek el tőle, és ez valóban élvezetes. Ám erre bőven elég a játszótéren, játszóházban töltött néhány óra, pusztán a gyerektársaság miatt nem fogják magukat jobban érezni a bölcsiben.

Akinek jól jön a bölcsi
Ritkán, de adódhat olyan élethelyzet, amikor receptre kellene felírni napi három óra bölcsődét. Előfordul, hogy a szülő nem helyezkedik el, "csak" otthon végezhető munkát vállal, vagy "csak" tanul, és eredetileg úgy számolt, hogy bírni fogja a gyerek mellett - azonban egy temperamentumosabb gyerekkel ez szinte lehetetlen. Előfordul az is, hogy a család képtelen külső segítség nélkül bármilyen rendszert vinni az életébe: összemosódnak az éjszakák és a nappalok, a hétköznapok, az ünnepnapok, az evés a játékkal, az alvás a hancúrozással, nincs szabad és nem szabad - vagyis leragadnak a szülés utáni első hónapokban még teljesen jogosnak számító, zűrzavaros állapotban. Az anya mindkét esetben "besokall", kilátástalannak látja az életét, végtelen fáradtság vesz rajta erőt, a gyerek pedig folyton hisztizik, állandó cirkuszt rendez az alvás vagy az evés körül. Nagy segítség ilyenkor, ha a délelőttöt a bölcsiben tölti a kicsi - természetesen türelmes beszoktatás után. A bölcsőde ugyanis keretet, kapaszkodót ad szülőnek, gyereknek egyaránt. Rendszerességre kényszerít, hiszen a bölcsiből nem lehet késni - különben oda a reggeli. A gyerek kiegyensúlyozottabb lesz, és a szülők is "összeszedik magukat" néhány hét alatt.

Munkás hétköznapok
Három-négy éves korig a gyerekek nehezen tájékozódnak a világban. Nincs elég tapasztalatuk ahhoz, hogy önállóan új helyzetekhez alkalmazkodjanak, föltalálják magukat, döntéseket hozzanak, felelősséget vállaljanak. Márpedig a bölcsődében, óvodában éppen ezt követeli meg tőlük az élet. Ez majdnem olyan, mintha nekünk a munkahelyünkön kellene erőn felül teljesítenünk - ráadásul egész napos nyüzsgés közepette, húsz-huszonöt "kolléga" állandó társaságában.

Óvodaéretten
Csemeténk akkor fogja jól érezni magát az oviban, ha már bizonyos önállóságra tett szert otthon is, valamint ha nappalra megbízhatóan szobatiszta. A bölcsőde egészségügyi intézmény, kis létszámmal, kötött renddel, a pici gyerekek tökéletes kiszolgálására felkészült és elhivatott gondozónőkkel. Az óvoda oktatási intézmény. Itt már alapoznak a gyerek érettségére, bizonyos teljesítményeket várnak el tőle, nem jut egy-egy kicsire folyamatos személyes figyelem, ha valami gondja van, neki kell segítséget kérnie, vagy megoldania a problémát. Mielőtt beíratnánk, gondoljuk át, hogy képes lesz-e alkalmazkodni mindehhez, beszéljünk a leendő óvónővel, óvodavezetővel. Ha kétségeink támadnak, tartsuk inkább otthon a gyereket még egy évig, vagy írassuk bölcsődébe, ahol kisebb létszám mellett több gondoskodásra számíthatunk. Bár jobban hangzik, hogy a gyerekünk óvodás - még ha minicsoportos is -, és bizonyos körökben esetleg "ciki", hogy bölcsis, mindenekelőtt gyerekünket tartsuk szem előtt, azt mérlegeljük, számára melyik a legmegfelelőbb megoldás.

Kismamatippek:
- Hónapokkal előbb tájékozódjunk a beíratásról és az esélyeinkről: van, ahol nagyon nehéz bekerülni a körzeti óvodába, bölcsődébe.
- Ha a gyerek különleges diétán él, azt a bölcsiben biztosítani tudják, hiszen helyben főznek. Néhány speciális intézménytől eltekintve az oviba nekünk kell bevinnünk nap mint nap a diétás kosztot.
- Ne a sport és a nyelvórák kínálata alapján válasszunk intézményt. A gyereknek az a fontos, hogy kedves, szerető óvónője legyen egy lehetőleg közeli óvodában.
- Figyeljük meg, mennyi időt töltenek a gyerekek szabadban, és milyen az intézmény kertje.
- Sok gyereknek beválik a vegyes csoport, ahol a kicsik és a nagyok testvérként hatnak egymásra. Ehhez persze olyan óvónő kell, aki ki tudja szolgálni a különböző korú gyerekek igényeit.
- Ne féljünk az integrált csoporttól: a gyerekeknek nincsenek előítéleteik, ők elfogadják, ha egy-egy társuk értelmi fogyatékos vagy mozgássérült, és sokat tanulnak a helyzetből.
- A közösségi lét előkészítéseként járhatunk játszóházba vagy bölcsődei játszócsoportba.

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

Legjobb cikkeink a témában

Hozzászólások