Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Ha válnak a nagyszülők

Szerző: Fekete Edina

2013. július 1. | Frissítve: 2016. május 4.

Forrás: babaszoba.hu

Nem könnyű felnőttként sem a váló szülők gyerekének szerepét játszani.. Vajon hogyan lehet ilyenkor okosan viselkedni, s minél kevesebb veszteséggel újraépíteni családi életünk kereteit?

"Néhány hónapos volt a kisbabám, amikor a szüleim évtizedes se veled, se nélküled kapcsolat után végleg szakítottak" - meséli Barbara, egy négyéves kisfiú és egy egyéves kislány édesanyja. "Annak ellenére, hogy hosszú folyamat előzte meg a válást, anyukámat nagyon megviselte, én pedig csak nézni tudtam tehetetlenül az összeomlását.

Mindig nagyon kötődtem hozzá, de már gyerekkoromban is úgy éreztem, hogy nekem kell vigyáznom rá, ebben a helyzetben azonban semmit sem tudtam segíteni neki. Ha lenne testvérem, akivel megoszthattam volna a gondolataimat, talán könnyebb lett volna átvészelni ezeket a hónapokat, de egyedüli támaszaként nagyon felzaklattak a heves vitáik. Aztán a férjemnek külföldre kellett utaznia, teljesen egyedül maradtam a gyerekekkel és a gondokkal".
A következő havi súlymérésen a gyerekorvosnál kiderült, hogy nem gyarapodik megfelelően a kisfiam. Az orvos faggatni kezdett, hogy mi lehet ennek az oka, és akkor döbbentem rá, hogy a válás miatt nem figyelek eléggé a kisbabám jelzéseire, és ez már a fejlődését is befolyásolja. Akkor döbbentem rá, hogy mostantól csakis a gyerekre kell koncentrálnom. Elkezdtem gyakrabban szoptatni, így hamar behozta a lemaradását, de nagyon tudatosnak kellett lennem, hogy a saját életemre fókuszáljak, és ne a szüleimét akarjam megoldani.

Mit mond a pszichológus?

"Érzelmileg valóban nagyon megterhelő a már felnőtt gyereknek is a szülei válása, de egy fiatal anyának a maga külön életét kell élnie, és nem szabad a szülők konfliktusaiba túlzottan bevonódnia, esetleg még gyámkodni is felettük" - tanácsolja Roboz Gabriella pszichológus. "Beszélgessen sokat a szüleivel, hallgassa meg őket, de tapintatosan és következetesen zárkózzon el a nyílt állásfoglalástól. Tanácsot lehet adni, ha azt a szülők kérik, de elsősorban a válás mikéntjére vonatkozzon: igyekezzen a kulturált, emberi módon zajló válás és a mielőbbi megbékélés felé terelni őket".

Viharban húzódj hátra!

De mi történik akkor, ha nem megy a békés válás, és a nagyszülői pár jelenlétében feszültségtől serceg a levegő?

Ha válnak a nagyszülők


"Jobb esetben szúrós pillantások, rosszabb napokon viharos veszekedések jellemezték a családi együttléteket, mielőtt a szüleim végleg szétköltöztek" - emlékszik vissza a nehéz hónapokra Tamara, három kislány édesanyja. "Gyakran előfordult, hogy nálunk vendégeskedve elkezdtek kiabálni egymással, és amikor kértem, hogy legalább a gyerekek miatt hagyják abba, rám haragudtak meg, és köszönés nélkül elmentek. A gyerekek persze nem értették, hova lettek hirtelen a nagyszülők, és miért nem kaptak puszit búcsúzáskor.

Az is előfordult, hogy hiába vártuk őket a megbeszélt időpontban, kihűlt az ebéd, és nem érkeztek meg. Szétköltözésük után a gyerekek nem akarták elhinni a nagymamát látogatva a szülői házban, hogy nem bújócskázik a nagypapa, tényleg nem lakik már ott, hozzá most már mindig külön kell elmenni vendégségbe. A gyerekek örülnek persze születésnapkor a dupla ajándéknak, nekünk viszont elég fárasztó, hogy minden családi eseményt kétszer kell megszervezni, mert a nagyszülők nem hajlandók egymás jelenlétében ünnepelni."

Mit mond a pszichológus?

"Ha a válófélben lévő nagyszülők feszültséget keltenek a családi eseményeken, egy ideig kerülni kell az együttes jelenlétet" - magyarázza Roboz Gabriella. "A gyerekek gyorsan elfogadják, hogy külön-külön találkoznak a nagyszüleikkel, és a rossz időszak lecsengése után - ha mindenki egyetért - ismét lehet szervezni közös találkozásokat. Ideális esetben a felnőttek igyekeznek a köztük lévő konfliktusokat távol tartani az unokáktól, hiszen a nagyszülőség is, akárcsak a szülőség, egy életre szól, a gyerek szemében a nagyszülő a válástól függetlenül ugyanaz marad".

Adj időt magadnak!

Nehezíti a helyzet feldolgozását, ha a nagypapa vagy nagymama új párkapcsolatba kezd, és úgy dönt, hogy ezt a családja előtt is felvállalja.

"Az első boldog babavárást árnyékolta be a szüleim válása" - emlékezik vissza Ambrus Mónika négygyerekes anyuka. "Apámmal alig tartottam a kapcsolatot, mert nem tudtam elfogadni, hogy új párja van. A férjem azonban mindenkivel meg akarta osztani a nagy hírt, így kézen fogott, elvitt hozzájuk, és meglepetésemre nem is éreztem rosszul magam a párja jelenlétében.

Aztán mire megszületett a kisfiunk, kiderült, hogy a férjem szüleinél is gondok vannak, csak az anyósom nem akart a terhesség alatt duplán megterhelni minket: ezért megvárta, míg megszületik az unoka, és utána ő is beadta a válópert. Ma már hozzászoktunk az új helyzethez, minden nagyszülő aktívan részt vesz az unokák életében, és mivel külön élnek, így nem két-, hanem négyfelől kérhetek segítséget".

Kapcsolódó cikkek:
  • Ágytól, asztaltól, gyerektől...
  • Válságban nagyobb az összetartás
  • Jobban megviseli a szülők szakítása a lányokat, mint a fiúkat
  • Elvált szülők gyerekei kétszer gyakrabban kapnak agyvérzést
  • Hozzászólások

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések

    Legkeresettebb címkék