Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Féltékeny fiókák

2008. január 27. | Frissítve: 2017. november 1.

Forrás: Kismama magazin

Van, aki előre tart a testvérféltékenységtől, mások nem is foglalkoznak vele, legföljebb besorolják a többgyerekesek - amúgy is kalandos - életének természetes velejárói közé.

Létezik-e testvérpár féltékenység és összetűzések nélkül? Egy egészséges családban ez szinte kizárt. Ha a gyerekek hangot adhatnak érzéseiknek, biztosan kifejezik valahogy: szeretnék időnként a szüleik teljes figyelmét birtokolni.

Ez nem kóros és nem haszontalan, hiszen az összezördülések során mindkét (három, négy) gyerek tapasztalatokat szerez, megtanul küzdeni és alkalmazkodni, mégpedig a család védett környezetében. Ám a féltékenységből fakadó veszekedés, nyűgösködés, tombolás több mint kellemetlen a család többi tagja számára. Ha megértjük a folyamat mozgatórugóit, akkor jobban el tudjuk fogadni, és könnyebben fogjuk kezelni a helyzetet.

Szeret és gyűlöl egyszerre

Még felnőtt fejjel is nehéz elfogadni, hogy érzelmeink időnként átveszik az uralmat cselekedeteink fölött. Kicsi korban szinte folyamatosan ez a helyzet: a tudatos irányításra csak hosszú és nehéz tanulási időszak után képes a gyerek. Nála ráadásul még természetes az a jelenség, hogy képes egyik pillanatban rajongva szeretni, a másikban gyűlölni egy és ugyanazon a személyt. Ha egy hároméves "nagy" rendszeresen ki akarja dobatni a pólyást a kukába, az nem azt jelenti, hogy megpecsételődött a testvérek viszonya. Ugyanez a gyerek kétségbeesetten tiltakozna, ha a nagybácsi azzal viccelődne, hogy akkor ő most bedugja a babát a táskájába, és elviszi magával.

Nem kell tehát megijedni az ellenséges kijelentésektől. Ne értékeljük ugyanúgy, mintha felnőtt szájából hangoztak volna el. A nagy azt akarja tudtunkra adni, hogy ő egyedül szeretné birtokolni szülei figyelmét és szeretetét, nem azt, hogy utálja a testvérét. Meg kell engednünk neki, hogy kifejezze vágyait, érzéseit. Soha ne szidjuk emiatt: ha elfojtja indulatait, biztos, hogy más, többnyire romboló formában fogja kiadni magából. Ne mondjuk neki, hogy a kistestvért szeretni kell - hadd jöjjön rá magától, hogy valójában nagyon jó dolog, ha testvére van az embernek. Legyünk türelmesek, lehet, hogy ehhez évekre lesz szükség.

Testvérféltékenység

Kit szeretsz jobban?

Az egyke azért teszi próbára a szülők türelmét, hogy választ kapjon: eléggé szeretik-e. A testvéreknél más a helyzet, itt a "kit szeretsz jobban?" kérdése merül föl minduntalan. Eleinte a pici körül forog a világ: mindenki őt babusgatja, még egy böfizés is attrakciónak számít.

A nagy kiteheti a lelkét, akkor is csak fél szemmel figyelnek rá. A problémát enyhítheti, ha erre tudatosan figyelmet fordítunk, és megkérjük a rokonokat, vendégeket, hogy először az idősebb gyerekkel foglalkozzanak, és csak "mellesleg" ajnározzák a kicsit. A szülők is törekedjenek arra, hogy a nagynak is jusson személyes figyelem, de legalább a régi szokásai, szertartásai (közös hancúrozás, pancsolás, esti mese) megmaradhassanak.

A szülők tesztelése akkor indul be igazán, amikor a kicsi is nagyobbacska: ekkor már mind a ketten meg akarnak bizonyosodni a szülői szeretet mértékéről. Nem ritka, hogy a gyerekek békésen, teljes egyetértésben játszanak mindaddig, amíg - tudomásuk szerint - kettesben vannak. Ám amint megérzik a szülők közelségét, kitör a perpatvar. Szinte kikényszerítik a felnőtt beavatkozását, hogy egyiküknek igazat adjon, csak az ő pártjára álljon.

Nem érdemes ilyenkor nyomozásba fogni, úgyis az derül ki, hogy "úgy kezdődött, hogy a Peti visszaütött". Nem lehetünk igazságosak. Amíg nem muszáj, ne avatkozzunk be. Ha a vita tettlegességig fajult, válasszuk szét őket, és tereljük el a figyelmüket, kínáljunk más elfoglaltságot. Próbáljunk meg higgadtak maradni. Ha kiborulunk, és nagyjelenetet rendezünk, a gyerekek elérték a céljukat: magukra vonták a szülő figyelmét, választás elé állították őt. Márpedig ha a dolog egyszer bejött, legközelebb is újra megpróbálkoznak vele. Találjunk más lehetőséget arra, hogy biztosítsuk mindegyik gyerekünket az ő fontosságáról, szeretetünkről.

Tippek testvérféltékenység ellen

- Az apa szerepe felbecsülhetetlen, hiszen ő tud a nagy rendelkezésére állni, amikor az anya a picivel van elfoglalva. Időnként meg is fordulhat a dolog: apa elviheti a picit egy órácskára sétálni, így az anya a nagyra fordíthatja a figyelmét.
- Biztosítsuk a nagyobb gyereket arról, hogy értékeljük ügyességét, okosságát, önállóságát.
- Ezzel együtt engedjük, hogy ő is baba legyen újra: a dédelgetés, szeretgetés neki is jár (még akkor is, ha már iskolás). Ne büntessük, ha bizonyos területeken (szobatisztaság, önállóság) visszaesik egy korábbi szintre, bízzunk abban, hogy maga kikászálódik ebből, ha újra biztosnak érzi helyzetét a családban.
- Ne ijedjünk meg attól, hogy másként szeretjük a két gyereket. Ez természetes. Teljes nyugalommal mondhatjuk neki: te vagy a kedvenc nagyfiam/nagylányom, kisfiam/kislányom, hiszen nem a testvéréhez képest szeretjük, hanem önmagáért.
- Beszélgessünk a testvérféltékenységről. Éreztessük vele, hogy elfogadjuk érzéseit, nem ítéljük el miattuk.

Testvérpárbaj apaszemmel

Amióta az eszemet tudom, a testvéri torzsalkodások szerves részét képezték a családi életnek: időről időre fellángoltak, majd eltűntek. Gyerekkoromban ezek a viták igen gyakran veszekedéssé és verekedéssé fajultak, és általában határozott atyai közbelépés vetett véget a csetepaténak. Ezt tiszta szívből igazságtalannak tartottuk. Aztán mind a négyen megnőttünk, és utódaink lettek. Hamar szembetaláltam magam azzal a problémával, amit röviden csak így neveznék: testvérpárbaj.

Áron, aki már óvodás, leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje a rombolásban, ellentétben Levivel, aki viszont éppen a rombolás korszakának derekán jár. Élvezettel tapos szét bármit, amit bátyja nagy gonddal építgetett. Áron reakciója sokféle. Harcol benne a testvéri szeretet - amire neveljük - a birtoklási vággyal. Ha az előbbi kerekedik felül, egyszerűen sírva fakad, és könnyes arccal ül a romok között. Ha viszont az utóbbi, akkor habozás nélkül felkapja az első ütésre alkalmas tárgyat, és lesújt öccsére.

Egy délután ráébredtem, hogy Levente sem olyan védtelen, mint amilyennek első látásra tűnik. Kimentem a konyhába, hogy elkészítsem vacsoránkat. Áron építgetett, Levente pedig a hűtő ajtaját próbálta felfeszíteni. Alig öt percre fordultam el, amikor Levente sikoltásszerű hangját hallottam, meg egy nagy puffanást. Azonnal berohantam a szobába. Levi a földön feküdt, kezében egy favonat egyik darabja. Kiderült, hogy galád módon szétszedte Áron vonatát, mire ő azonnal fejbe verte egy eddig még fel nem használt sínnel, és nekilökte öccsét az ajtónak. Az eredmény: egy szép púp a fején. Ilyen esetekben két dolgot szoktunk tenni.

Annak adjuk a játékot, aki először játszott vele. Ha ezt nem tudjuk eldönteni, akkor egyszerűen elvesszük a vita tárgyát. Így hát a vonat visszakerült Áronhoz, Leventét megnyugtattam, és az ügyet lezártnak tekintettem. Kiderült, hogy lebecsültem Levit. Újabb öt perc múlva Áron sikoltott fel fájdalmasan. A földön fetrengett, és a hátát fájlalta. Leventénél nem láttam olyan tárgyat, amivel ezt az állapotot előidézhette volna. Felhúztam Áron pólóját, és Levente fogsorának világosan kivehető nyomát pillantottam meg. A harapás mély volt és lila, valóban nagy fájdalmat okozhatott. Áron elmondása szerint Levi gyáva cenk módjára hátulról rávetette magát, és megharapta.

Száz szónak is egy a vége, a testvérpárbajok a mai napig élénken zajlanak, pedig még kicsik a srácok. Mi lesz később?! Egyet mondhatok: apa, együtt érzek veled!!!

Hozzászólások

A család kedvenc robotja (X)

Gyerekkoromban imádtam a Mikrobi című rajzfilmet. Mindig arról ábrándoztam, hogy milyen szuper lenne, ha Terka nénikénk helyett ránk is egy ilyen robot-dadus és tanár vigyázna.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék