Kisgyerek

Esélyegyenlőség pocakkal és gyerekkel

Akik gyereket nevelnek, rengeteg boldogságot, örömet, de egyúttal komoly kihívást is kapnak az élettől. Nehezített pályán haladnak, manapság viszont annak is örülhetünk, ha egyáltalán egyenlő esélyekről beszélhetünk, nemhogy támogatásról.
2007. Szeptember 06.

Esélyek a mindennapokban

Kifelé megyek a West Endből – kikapom a gyereket a babakocsiból, és a kapu melletti padon gyorsan öltöztetni kezdem. Overall, kissapka, sál. Nem szeret öltözni, kicsit nyafog, amikor odalép hozzám egy biztonsági őr. Úristen, már megint mit csinálok rosszul? Túl hangos a gyerek? Vagy baj, hogy elfoglalom az egész padot? Már megint miért fognak kioktatni? – gondolom magamban, de kivételesen tévedek.

– Elnézést, látom, hogy kisgyerekkel van – mondja a férfi udvariasan -, nem tudom, látta-e már a vadonatúj babás szobánkat, ahol kényelmesen megszoptathatja és tisztába teheti a gyermekét.

Még egy kis térképet is átnyújt, hogy könnyebben odataláljak. Szokványosnak éppen nem nevezhető tapasztalatok!

Vásárlás, ügyintézés vagy akár csak ebédelés közben, valljuk be, kevés kellemes élményre számíthatunk. A mosolygós kisgyereket mindenütt örömmel simogatják, de kevés helyen gondolnak arra, hogy neki és anyukájának speciális igényei is lehetnek. Jól jönne egy kis zug, ahol lehet szoptatni, van tiszta pelenkázó, esetleg bili, etetőszék, néhány játék a sarokban, hogy ne nyűgösködjenek a kényszerűségből várakozó apróságok.

Azt gondolhatnánk, jó üzlet az étteremnek, ha betér a hattagú család, és ott akar ebédelni, még akkor is, ha a legkisebb csak anyatejet fogyaszt. Azt hihetnénk, érdeke a banknak, hogy a kismama is ott intézze ügyeit. Biztosan minden szülő hálás lenne, ha sorban állás közben kis játszósarokban foglalhatná el magát a gyereke. Logikus lenne, ha nem csak a női mosdóban volna pelenkázóasztal, hiszen az apuka is elviheti magával vásárolni az apróságot. Nem nagy dolgok ezek, mégis sokat javítanának a kisgyerekkel élők közérzetén.

Esély a közlekedésben

– Harminc lépcső, húsz kilóval a kézben – ha próbáltad már, valószínűleg te is budapesti kismama vagy, aki babakocsival próbálta átverekedni magát a városon – áll a TAVASZ (Tegyünk a Világért – Anyák Szövetsége) nevű egyesület szórólapján, melynek tagjai a Blaha Lujza téren tüntettek, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a budapesti tömegközlekedés nagy része egyszerűen használhatatlan a babakocsival útnak induló kismamák számára. Az aluljárók végtelen lépcsősorát szinte elvétve váltja fel egy-egy rámpa, a metróba pedig sehol nem visz le lift – marad a babakocsival csak életveszélyesen megközelíthető mozgólépcső. Sajnos még a kettes metró több milliárdos, hónapokig tartó felújítása során sem gondoltak arra, hogy lifteket alakítsanak ki!

– A fővárosi önkormányzattól senki nem jött el a demonstrációra, így másnap mi kerestük fel a hivatalt, és személyesen Vajda Pál főpolgármester-helyettesnek adtuk át a petíciónkat – meséli Bodrog Ildikó, a TAVASZ egyik képviselője. – Ő a petíció átvételekor elmondta nekünk, hogy nem tudják betartani azt a törvényben meghatározott 2010-es dátumot, ameddig akadálymentessé kellene tenni a közlekedést, és nem is ígért semmit. Mindez különösen annak fényében szomorú, hogy nem csak babakocsisoknak, hanem mozgáskorlátozottaknak, időseknek is gondot jelent a sok lépcső. A megoldás tehát nem csak a kismamák kényelmét szolgálná! Ráadásul 2005. január elsejét jelöli meg a törvény a közintézmények akadálymentesítésének határidejéül. Sajnos látszatmegoldások is születtek: jó néhány rámpa teljesen használhatatlan, mert olyan meredek, hogy lehetetlen rajtuk feltolni a babakocsit, vagy éppen állandóan bezárt ajtókhoz vezetnek.

– Ezen a helyzeten csak szemléletváltás, perek sorozata segíthet – állítja Koltai Luca, a Fővárosi Esélyegyenlőség Módszertani Iroda vezetője – Az a baj, hogy a törvény nem biztosít semmilyen forrást erre az átalakításra, és nem helyez kilátásba intézkedést arra az esetre, ha nem tartják be a megadott határidőt. De minél többen ismerik meg a jogaikat és fordulnak bírósághoz jogorvoslatért, annál közelebb jutunk az esélyegyenlőség megéléséhez a mindennapokban. Ehhez csak az kell, hogy merjék hallatni a hangjukat!

Esély az együttlétre

– Az anyák és az újszülöttek elválaszthatatlan egységet alkotnak – fogalmazza meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Magyarországra is érvényes ajánlása, ám ennek ellenére sok helyen egyáltalán nincs lehetőség arra, hogy születés után a baba-mama páros együtt maradhasson. Kórházanként változik, mit neveznek ?rooming-innek”. Van, ahol az első huszonnégy órában szó sem lehet arról, hogy az anya együtt lehessen a gyerekével, még akkor sem, ha kifejezetten ezt kéri a kismama. Másutt kizárólag a nappali időszakra vonatkozik az együttes elhelyezés. Az éjszaka felébredő, síró baba cumisüvegből kap enni. Ebből számos szoptatási probléma származhat, csökken az anyatejes táplálás időtartama, vagyis a kisbaba és mamája eleve hátrányos helyzetből indul.

Az is visszás jelenség, ha csak a kórházi ágyak felében van arra lehetőség, hogy éjjel-nappal együtt lehessen a kismama az újszülöttel. Mit tehet, akinek nem jut hely a babás szobában? Az egyik ilyen szülészeten kérdésemre azt felelték, hogy ez legfeljebb pár napig tart, a szoptatás sikere pedig nem ezen múlik, aki igazán akarja, annak menni fog. Kicsit riasztó volt hallani ezt a magabiztos kijelentést annak fényében, hogy az ellenkezőjét számtalan nagy esetszámú vizsgálat igazolta.

– Az igazi egyenlőség az én szememben azt jelenti, ha a kismamák minden kívánságát ki tudjuk elégíteni – magyarázza Dr. Garamvölgyi György, a Schöpf-Merei Kórház és Anyavédelmi Központ igazgatója. – Nem tartom jó megoldásnak azt sem, ha megszüntetik az újszülöttrészleget, mint az I. Számú Női Klinikán tették, mert igenis lehet joga a kismamának ahhoz is, hogy akár saját egészségi állapota, fáradtsága miatt kicsit másra bízza a babáját. Nálunk minden szobában éjjel-nappal együtt lehet a szülő nő a gyerekével, de ha akarja, akkor be is tolhatja a csecsemőosztályra.

Kérdéses persze, hogy vajon helyes információkon alapuló döntést hoz-e az a kismama, aki újszülöttjétől elválasztva szeretné eltölteni az első napokat.

Esélyek a beteg gyereknek és családjának

– Törvényben biztosított joga minden gyereknek, hogy az egyik szülő a kórházi ápolás idején is vele maradjon – szögezi le dr. Nagy Ferenc betegjogi képviselő -, ám ennek nem mindenütt vannak meg a feltételei. Készségesen vezet körbe az Amerikai úti Idegsebészet gyerekosztályán. A picike kórtermekbe két ágy is alig fér be, ha emellé két széket is beraknak, a nővér már megközelíteni sem tudja az ágyakat. Sok szülő még ezeken a kényelmetlen, támla nélküli székeken is elüldögélne, ha kell, napokon át, de az intézmény szabályai ezt nem engedélyezik. Napi kétszer két órát biztosítanak a látogatásra, és arra kérik a szülőket, hogy ekkor is csak egyetlen szülő legyen a gyereke mellett.

– Természetesen még egyetlen szülőt sem raktunk ki erőszakkal – mondja Dr. Benoist György, az intézmény főigazgató-helyettese, de mindenkinek meg kell értenie, hogy ez az épület egyszerűen alkalmatlan arra, hogy helyet biztosítsunk a szülőknek. A helyzet valóban törvénytelen. Megoldást jelenthetne, ha csak feleannyi ágy lenne az osztályon, ám akkor kevesebb beteget tudnának ellátni, és ez komoly anyagi nehézségeket okozna a kórháznak. Lehetne pereskedni is, és egy nyertes per következményeként elvileg akár be is zárhatnák a kórházat – de talán mégsem ez az üdvözítő cél. Megoldást jelenthet a kórház mellett bővítésként épülő új szárny, mert így a régi épületben több hely jut majd a gyerekeknek.

– Talán akkor majd a szülőnek is be tudunk szerezni egy ágyat – ígéri Benoist György, de azért nyomatékosan hozzáteszi, hogy ez azért nem biztos. Az érintett családok azonban azt is tudják, hogy megoldást ez sem jelentene, hiszen mit számít egyetlen ágy ott, ahol tucatnyi kisgyerek fekszik?

– Amikor a törvényt hozták, nem gondolták végig, hogy ez milyen terheket ró az egészségügyre – állítja Dr. Medek Sarolta, a Szent László Kórház gyermekosztályának főorvosa, aki az Országos Gyermekegészségügyi Intézet megbízásából tanulmányozta a kérdést. – Számoljunk: kellenek székek, amelyeken ülhetnek a szülők, illemhelyek, ahová elmehetnek, szekrény a kabátoknak. Erre azonban senki sem adott pénzt a kórházaknak!

A Kismama véleménye

Az anyák évezredek óta, a tudományos kutatók (pszichológusok) több mint fél évszázada tisztában vannak azzal, hogy a gyerek számára milyen határtalan megterhelés a családtól való elválás. Úgy tűnik, hogy az állategészségügyben jobban odafigyelnek erre a kérdésre. Egy csimpánzok közt kitört járvány megfékezéséről szóló műsorban elmondta az állatorvos, hogy főleg az anyaállatokkal és a csecsemőkkel volt nehéz dolguk, mert az anya-csecsemő pár szétválasztása még akkor is nagyban hátráltatja a gyógyulást, sőt csökkenti a túlélés esélyét, ha csak rövid időre szól. Nem volt könnyű – de megoldották: az anyák és a csecsemők együtt maradtak. Vajon miért nem éri meg egyes emberekkel foglalkozó egészségügyi intézményeknek is nagyobb figyelmet fordítani erre a kérdésre? Talán nem találkoztak még olyan gyerekkel, aki a kórházi ápolás miatti kényszerű elválás után hónapokig minden éjszaka zokogva ébredt, és csak az anyjához bújva nyugodott meg? Nem hallottak róla, hogy sok szüleitől elválasztott gyerek kétségbeejtő állapotba kerül (újra bepisil, evészavarral küzd, fél a felnőttektől, “rátapad” a szüleire) a “biztonságos és hatékony”, szülőmentes kórházi kezelés után? A szülők többsége nem megy vissza reklamálni, hiszen a kórház megtette kötelességét: mandula kivéve, csont összeforrasztva, fuldoklás megszüntetve. És a lélek összetörve, a szülőkbe vetett bizalom elveszítve… mellesleg.

-szj-

Meddig érték az anyatej?

A szoptatós anyát szinte sehol nem választják el az újszülöttől, és néhány helyen nemcsak ágyat adnak nekik, hanem még a külön szobáért sem kérnek pénzt. Mindez sajnos csak egyéves korig vehető igénybe. Arra hivatkoznak, hogy a gyerek ekkor már vegyes táplálkozású, és az anyatejen kívül mással is jól tud lakni. Pedig az anyatej amellett, hogy immunrendszert erősítő anyagokat tartalmaz, ami éppen ekkor nagyon is hasznos lenne a gyerek számára, komoly lelki táplálék, és vigasz az eseteként fájdalmas beavatkozásokon áteső gyereknek.

Megtörténik az is, hogy a kisded éppen ekkor szokik vissza a már esetleg hónapokkal azelőtt elhagyott szoptatáshoz, mert ebben a kiszolgáltatott helyzetben ez jelenti számára a biztonságot. Miért kellene hát éppen ekkor korlátozni ezt a meghittséget? Amikor néhány kórházban felvetettem ezt a szempontot, sehol nem találtam megértő fülekre. Természetesen sehol nem tiltják meg az anyának, hogy megszoptassa nagyobbacska gyerekét, de ezt sem fontosnak, sem értéknek nem tekintik a gyógyítás szempontjából.

– Nem értem az egyéves korhatárt – jelenti ki Dr. Pusztai Zsófia, a WHO irodavezetője. – Az anyatejnek rengeteg előnye van, ami éppen a kórházi időszakban gyorsíthatja a gyógyulást. Sajnos Magyarországon nincs ennek hagyománya, és a körülmények sem mindenütt megfelelőek. Bizony sok neheztelő tekintettel kell találkoznia annak az anyukának, aki vállalja, hogy egyéves koron túl is szoptatni akarja csemetéjét. Pedig a WHO egyértelműen kimondja: jó, ha a gyereket korának megfelelő helyes táplálás mellett kétéves koráig vagy azon túl is szoptatják! Szemléletváltozásra, vagy legalábbis elfogadóbb magatartásra lenne szükség a kórházakban.

Esély a jól tájékozottságra

Azt a káoszt, amit a nagylányom születése után átéltem, senkinek nem kívánom. Minden egyes csecsemősnővér mást mondott a szoptatásról, és mindegyik szidta a másikat, hogy mondhatott nekem ilyen butaságot. Negyedórát hagyjam a mellemen, vagy ameddig csak szopni akar a baba? Háromóránként vagy igény szerint szoptassam? Adjak neki vizet, ha még éhesnek tűnik, vagy inkább tegyem vissza a mellemre? Szophat-e a baba, ha vérzik a mellbimbóm? Igyak szoptatós teát, vagy az édeskömény felfújja a babát? Teljesen kétségbeestem, mert bármit is tettem, ezzel biztosan kivívtam valamelyik nővérke rosszallását. (A cikk szerzőjének tapasztalata)

– Minden esetben, akár írásban is tegyen panaszt az osztályos orvosnál, akivel ilyesmi történik. Szakmai kérdésekben ugyanis legalább egy osztályon belül egységes szemléletnek kellene uralkodnia – tanácsolja Dr. Medek Sarolta. – Ha sok ilyen panasz érkezik a vezetőséghez, akkor talán elgondolkodnak azon, hogy valamiféle egységes képzésben részesítsék dolgozóikat, mert a sokféle tanács aláássa az intézmény szakmai hitelét is.

Ám az egységes információ még kevés – annak olyannak kellene lennie, amely a legjobban szolgálja a gyerek és az anyja egészséges életkezdését. Legalább a bababarát kórházakban egységes elveknek kellene uralkodniuk – ám még ezekben az intézményekben sem számíthatunk erre maradéktalanul.

A WHO csecsemőtáplálással kapcsolatos ajánlásai – ezeket volna célszerű megvalósítani a hazai egészségügyi gyakorlatban – az esélyegyenlőség megvalósulását szolgálják. Kevesen gondolnak bele, milyen szerteágazó ez a kérdéskör, hiszen a tápszeres táplálás az egész családot hátrányosan érinti anyagi, egészségügyi és pszichés szempontból egyaránt.

Esélyek a munka frontján

Szaktanácsadó: Demeter Szilvia munkajogász

Az esélyegyenlőség kérdéskörének a várandós vagy kisgyerekes nők munkaerő-piaci helyzete az egyik legkényesebb pontja. Szomorú tapasztalat, hogy a mai nők félve jelentik be munkahelyükön várandósságukat, mert tartanak a hátrányos megkülönböztetéstől és munkahelyük elveszítésétől. A munkáltató számára a piacgazdaságban csak gond és baj a kismama, hiszen évekre elveszítheti a tapasztalatát, a tudását. A munkáltató újabb munkavállalót kénytelen keresni, betanítani, és valószínűleg magasabb bérért alkalmazni, valamint a kismama visszatérésekor ott a fejtörés, mit kezdjenek a kiesett, lemaradt munkavállalóval, főképp, ha sokat betegeskedik a gyereke, és nincs kéznél egy rugalmas nagyszülő.

Kevesen ismerik jogaikat, s még azok sem mernek kiállni érdekeikért, akik tudják, mit biztosít számukra a Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: MT). Lássuk röviden a lényeget!

1. Mire jogosult a kismama, ha teherbe esik?

Terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig – az orvos igazolása alapján – a munkáltató köteles olyan munkakörben foglalkoztatni, amely megfelel a kismama állapotának. Ehhez a kismama hozzájárulása szükséges, és fontos tudni, hogy a felajánlott munkakörben az átlagkereset nem lehet kevesebb, mint az eredeti munkakörében. Ha a munkáltató nem tud ilyet felajánlani, akkor az állásidőre vonatkozó bért köteles fizetni. (MT. 85. §.).

Mindez sajnos nem vonatkozik a határozott időre kötött munkaszerződéssel dolgozó kismamára, a szerződés érvényességi ideje ugyanis nem változik a várandósság tényétől. Ezért terhesen célszerű a meghatározott időt kitölteni, majd táppénzt igényelni, vagy ha felmond a munkáltató, akkor köteles a szerződésből még hátralévő időre jutó bért kifizetni kilépéskor.

2. És mit tehet, ha vissza kíván térni a munkába?

A kismamának a fizetés nélküli szabadság (a gyed, a gyes, a gyet munkajogi szempontból fizetés nélküli szabadságnak minősül) időtartama alatt nem lehet felmondani. Fontos tudni, hogy a gyerekkel otthon töltött idő után továbbra is képzettségének, szakmai tapasztalatának és egészségi állapotának megfelelő (rendszerint eredeti) munkakörében kell foglalkoztatni őt, és a munkáltatónál távolléte alatt végrehajtott átlagos éves bérfejlesztés mértékének megfelelően fel kell emelni a munkabérét (MT. 84. §.). Jó, ha tudja a kismama, hogy munkaszerződés csak közös megegyezéssel módosítható, tehát a munkáltató egyoldalúan nem kényszerítheti olyan munkakörbe és munkaidőbe, amely a kismama számára elfogadhatatlan.

A munkáltató nem mondhat fel a (volt) kismamának a terhesség miatti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyed, a gyes, a gyet lejártát követő 30 napon belül sem. Utána viszont megteheti már ezt a barátságtalan lépést, ha döntését meg tudja indokolni. Az indoklás csak a kismama képességeivel, magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. Sajnos ez utóbbi kategóriába sok minden belefér, ezt ki is használják adott esetben a kismamától “megszabadulni kívánó” munkáltatók.

Kismama-tipp: Aki második gyereket szeretne, lehetőség szerint a gyed folyósítása alatt szüljön, hiszen így védett biztosított marad, és az újabb ellátás összegét ismét az előző tgyás (terhességi-gyermekágyi segély) alapján állapítják meg, míg a gyes időtartama alatti szülés esetén a minimálbér kétszerese az irányadó.

3. Ha mégis felmondtak

Jó tudni, hogy a felmondási idő (ez legalább harminc nap) felére felmentés jár, erre az időre átlagkeresetet számítanak, ki kell fizetni a szabadságmegváltás összegét (figyelemmel a gyerekek után járó pótszabadságra is! MT. 132. §.), és jár a végkielégítés is (MT. 95. §). Ha jogi úton bizonyítani tudjuk, hogy munkaviszonyunkat jogellenesen szüntették meg, akkor még a legalább kettő, de legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetre lehetünk jogosultak a bíróság jogerős ítélete alapján.

4. Mi a helyzet a kényszervállalkozókkal, a “számlásokkal”?

Sajnos a “kényszerszámlások” semmilyen védelmet nem élveznek, rájuk nem vonatkozik a Munka Törvénykönyve. Csak a munkaviszony keretében végzett munkavégzés esetén van esélyük az érdekeik érvényesítésére, hiszen a MT legalább védelmet biztosít a nők alapvető jogaira terhesség, szülés és kisgyerekgondozás idejére. Vagy tudatosan tartalékot képeznek a “kismamás” évekre, vagy megpróbálnak a társadalombiztosítási és szociális ellátások igen szerény mértékű forintjaiból (vagyis a gyesből és különféle segélyekből) gazdálkodni.

5. Mivel ösztönözhetők a munkáltatók?

Elvileg kiemelt kormányzati törekvés a rugalmas foglalkoztatási formák elterjesztése, a munkaerőpiacra való visszatérés segítése (például térítésmentes szakképesítés-szerzés a gyermekápolás ideje alatt, támogatás nyújtható távmunka végzéshez, bér és járulék átvállalása munkanélküliek és 14 éven aluli gyereket nevelők foglalkoztatása esetén, 2000 óta Családbarát Munkahely Díj).

A gyerek másfél éves korától a gyesen, gyeten lévő kismama a munkahelyen legfeljebb négy órában, otthonában pedig korlátlan időben foglalkoztatható, ekkor a munkáltató mentesül az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége alól.

Linkajánló:

www.eselyegyenloseg.hu/peking

www.eselyegyenloseg.hu/torvenyek

www.eum.hu/eum/eum.head.page?pid=DA_11041

www.oep.hu

Forrás: Kismama magazin