Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Együtt élünk a nagyiékkal - és nem bánjuk!

Szerző: Balányi Klári

2014. február 2. | Frissítve: 2015. november 11.

Forrás: Kismama magazin

Van, aki nem szükségből teszi, hanem azért, mert mindenkinek előnyös. A XXI. században is remekül működhet a nagycsalád!

A modern élet elvárásait nehezen teljesíthetjük segítség nélkül. A szülők aligha tudnának helytállni a munkahelyükön, a gyerekek pedig reggeltől estig bölcsődében, óvodában lennének, persze amikor éppen nem otthon betegeskednek. Ilyenkor az a legjobb, ha a nagymama vigyáz a kicsikre.

Anna és Gábor számára adottak voltak a külső körülmények, amikor összeházasodtak: Anna szüleinek házában külön lakrész várta őket, miért is mentek volna albérletbe a fiatalok? Kertes ház, csendes környék, jó közlekedés. Ami számukra természetes volt, az tulajdonképpen már egy előzetes, talán nem is tudatos, de belül érlelődő döntés eredménye lehetett: egymás elfogadása számukra azt jelentette, szívesen laknak együtt. Mindez már nyolc évvel ezelőtt történt, a Schmidtka-Várnagy család azóta három gyerekkel bővült.

Együtt élni a nagyiékkal? Nem is rossz ötlet!


"És tapasztalatokkal is" - mondja Eta mama, az iskolakezdő Bori, az óvodás Dani és a talán bölcsibe induló, két és fél éves Janka nagymamája. "A külön lakrész mellett is össze kellett szoknunk, összecsiszolódnunk. Volt, amit Anna másképpen gondolt, idővel kiderült, hogy az ő elképzelése szerint is jól megy a dolog. Például kezdetben csak mosolyogtam azon, hogy ő egyke létére nagy családot tervez, most pedig már három unokával zajlik az élet.

A mozgalmasabb élettempó, a jövés-menés, sok program is furcsa volt nekem, én jobban ügyeltem a nyugodt napirendre. De látom, hogy nem okozott gondot a gyerekeknek, ha olykor változatosabban folytak az események".

Mindenki megtalálja, akivel a legjobban érzi magát

"Ez azért a gyerekek vérmérsékletétől is függ" - szól közbe Gábor. "Dani például szívesen marad itthon, és örül, ha István papa sakkozik vele, vagy együtt böngészik a nagy földgömböt. Azért is jó, hogy többen vagyunk együtt, mert így mindenki megtalálja azt, akivel éppen a legjobban érzi magát. Rugalmas időbeosztásban dolgozhatnék, de a gyakorlatban az vált be jobban, ha a szokásos időben elmegyek dolgozni, és miután hazajövök, már a gyerekekkel foglalkozom".

"Az első kisbabámmal sem voltam annyira egyedül egész nap, napközben is tudtam egy felnőtthöz szólni" - folytatja az előnyök sorolását Anna. "Később pedig jól jött anyu szakértelme, a majdnem negyvenéves óvónői tapasztalata. Minden mondókát ismert, mindig szívesen kézműveskedett, és ha az első gyereknél elbizonytalanodtam, hogy életkorának megfelelően fejlődik-e, az ő megnyugtatását hitelesnek éreztem. Nem nyomott agyon a tudásával, ő mindig elmondta a véleményét, én pedig meghallgattam.

Van, amiben másképpen vélekedtem, és annak megfelelően rendeztük a dolgokat, és olyan is előfordult, hogy utólag láttam meg az okokat vagy összefüggéseket. Nem voltak nagy viták ebből".

Anna a gyerekek mellett szerezte másoddiplomáját, most kezd majd dolgozni gyógytornászként. Nem tagadja, mindez nem sikerülhetett volna a nagyszülők segítsége nélkül.

A Trein családban is egyértelmű volt a döntés, hogy a gyerekek születésével összeköltözzenek a nagyszülőkkel. Ez már nem volt idegen a számukra, hiszen Tamás és Nóra a szülőknél lakott, amíg el nem készült a saját lakásuk. Jól megvoltak együtt, de idővel önálló életre rendezkedtek be, azután hat évvel ezelőtt, Nikolasz születése után ismét együtt lakjanak.

"Egy telekommunikációs cégnél dolgozom, a problémás helyzetek elemzésével és megoldásával foglalkozom" - meséli Nóra. "Ez gyorsan változó terület, ahol nem lehet hosszú időre kimaradni, vissza is mentem a munkahelyemre, amikor hét hónapos lett a kisfiam. Anyósom vállalta a gyerekfelügyeletet. Egészen közel lakott hozzánk, mégis úgy döntöttünk, összeköltözünk. Így nincs járkálás, búcsúzkodás. Már együtt laktunk, amikor három évvel ezelőtt megszületett Dominik, a kisebbik fiunk". A nagyi és kisunokái nagyon megszerették egymást, ez megnyugtató számomra, és az is jó, hogy az anyósom mindig rendelkezésre áll.

"Édesanyám egyedül maradt, eladta a családi házat, és a közelünkben vett egy nagyobb lakást" - meséli tovább Tamás az összeköltözést. "Először egy karácsonyt töltöttünk nála, mert ott több hely volt. Akkor derült ki, milyen jó, hogy mindig együtt vagyunk. Mindig halogattuk a hazamenetelt egy-egy héttel, végül úgy határoztunk, hogy maradunk az együtt lakásnál".

Mária néni örül az unokáknak, és el kell ismerni, bírja is a tempót. Dominik eddig otthon volt vele, Nikolaszt pedig már ebéd után elhozta az oviból, sőt nyáron egyáltalán nem járt be. Most mindkét kisfiúnak valami új kezdődött az életében: Nikolasz iskolába, Dominik óvodába ment szeptemberben. "Viszem-hozom őket, ez nekem is újdonság, már nyár végén azon gondolkodtam, milyen is lesz, ha egész napra, de fél napra mindenképpen egyedül maradok otthon" - mondja Tamás édesanyja.
100% boldogság - Bepahnten nyereményjáték

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék