Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Családálmaink és a valóság

2007. október 23. | Frissítve: 2015. július 28.

Forrás: Kismama magazin

Sok teher nehezedik a mai anyákra. Sok, mert egyre fontosabbak életünkben a szakmai sikerek, amelyeket csak életünk végéig tartó tanulással és temérdek munkával érhetünk el. És a gyerekvállalás még így is gyakran derékba töri a karrierünket.

Terhesség és munka - sokak számára összeférhetetlen

Anyáink életébe a gyermekáldás a munkába állás után nem sokkal, esetleg már a felsőoktatásban eltöltött évek alatt beköszöntött. A mi húszas éveink ma egész másképp alakulnak. Az egészségügyi szempontból ideális gyermekvállalási korban mi még csak készülünk a felnőtt életünkre. Nem véletlen, hogy egyre gyakoribb és elfogadottabb harminc év felett szülni. Minket már nem a szülőktől való elköltözés, a házasságkötés vagy az első állás megszerzése avat felnőtté, hanem a gyerekünk, aki örök és visszavonhatatlan. Az első gyerek lett a felnőtté válás mérföldköve.
És amíg ő meg nem születik? Addig...

ÉLÜNK
Az új évezred új életstílust hozott. Régen egy átlagos fiatal középiskola után dolgozni kezdett, estin tanult, családot alapított, lakást szerzett vagy épített. Mindezt harmincéves koráig. Ma egészen mással vagyunk elfoglalva. Nem felnőttek, hanem FIATALOK vagyunk, így, csupa nagybetűvel, és ÉLÜNK szintén nagybetűvel, de talán még nem a nagybetűs életet. A média is ezt sugallja: "Most élj, most vagy fiatal!" Ez még csak a felkészülés ideje, és nem ideálisak a körülmények a gyerek megszületéséhez.

TANULUNK
Folyamatosan emelkedik a felsőoktatásban tanulók száma, a diploma megszerzése pedig egyre tovább tart. Sokszor beékelődik egy-két vargabetű, mely gazdag tapasztalatokat ad. Ekkor van idő több szakterületbe is belekóstolni, hogy kiderüljön, melyikkel foglalkoznánk szívesen. Némi munkában szerzett tapasztalat sem árt: ma már a "friss diplomásoktól" is megkívánják a gyakorlatot a munkaadók! A külföldi tanulmányoknak vagy munkavállalásnak is ez az ideális korszaka, amikor még családi kötöttségek nélkül szerezhetünk tapasztalatokat és használható nyelvtudást.

PÁRT KERESÜNK
Korábban létesítünk párkapcsolatokat. Ám az egyre romló válási statisztikák tanúsága szerint még a komolyan gondolt kapcsolatok is igen sérülékenyek. A gyerekvállalásra alkalmas tartós, szilárd párkapcsolat általában sokkal később alakul ki, mint egy generációval korábban. Sokszor késő estig dolgozunk, utána se időnk, se energiánk a kapcsolatainkkal törődni, újakat kialakítani. Harmincéves kor körül - netán épp a születésnapon - kezdődik a kétségbeesés: "Hamarosan gyereket kéne szülnöm, különben lehet, hogy késő lesz. De hogyan? Hol találok apajelöltet?" Érthető, miért váltak népszerűvé az internetes párkereső oldalak.

PÉNZT KERESÜNK
"Kell az anyagi biztonság!" jelszóval a legtöbbünk biztos hátteret akar kialakítani, mire a trónörökös megszületik. A legfontosabb cél a közös fészek. Arról nem is beszélve, hogy jó, ha némi tőkét is gyűjtünk, hiszen a gyerek megszületése után kiadásaink mindenképpen túlszárnyalják a gyed, különösen a gyes összegét. Érdekes, hogy régebben az anyagi megfontolások tárgya még a saját autó volt. Meg is született a szlogen: "Kicsi vagy kocsi?". De mi ez a "Család vagy karrier?" kérdés bonyolultságához képest!

Kettős szerepünk: munka ÉS család
A 90-es években viharos gyorsasággal alakultak ki azok a körülmények, melyek nemcsak későbbre tolták, hanem korlátozták is a gyerekvállalási kedvet. A legtöbb fiatal nő kedvét az anyagi helyzet és a munkavállalással kapcsolatos problémák veszik el az eredetileg megálmodott két-három gyerekes család megvalósításától. Sokszor eggyel kevesebb gyerekkel is beérjük, amint szembesülünk a nehézségekkel. Ezeket csak tetézik az egyre gyakoribb egészségügyi problémák, a meddőség. Sajnos kamaszkori családálmaink ritkán válnak valóra. Szerencsés az, akinek hivatása könnyen összeegyeztethető családi kötelezettségeivel. Többségünknek azonban súlyos kérdésekkel kell megbirkóznunk.

Mikor merjünk babát vállalni?

A gyerekvállalást mind gyakrabban előzi meg a többéves, munkában töltött időszak. Aggasztó viszont, hogy bár törvények védik a kismamákat, a munkaadók mégis viszonylag könnyen "megszabadulhatnak" attól, aki gyerekszülés miatt esik ki egy időre a munkából. Azért sok esetben van remény, hogy nem veszíti el a helyét a leendő kismama. Ezért azonban tenni is kell: kompromisszumokat kötni, nemegyszer komoly áldozatokat hozni, és mindenekelőtt tervezni. Ez alatt nem a gyerekvállalásra való felkészülést értjük, hanem a családi élet megtervezését. (A kérdések legyenek kiemelve valahogy) Milyen körülmények hiányoznak még a baba fogadásához? Mihez kell segítség, és milyen segítségre lesz szükségünk a kisbabás időkben? Mikor lesz nyugodtabb időszak a munkahelyen, amikor nélkülözni tudnak minket egy időre? Eleget bizonyítottunk-e eddig? Eleget tettünk-e le az asztalra ahhoz, hogy visszavárjanak? Elértük-e azt, amit szerettünk volna? Elég tapasztalatot szereztünk-e ahhoz, hogy később jó eséllyel induljunk a munkaerőpiacon, ha máshol folytatnánk? Épp fordulóponthoz érkezett az életünk? Ha minden elrendeződött, és úgy döntünk, hogy a "fordulat" maga a baba lesz, folytatódik a kérdések sora.

Meddig maradjunk otthon?

A munkaerőpiac jelentős átalakuláson ment keresztül, folyamatosan nő a munkát keresők száma. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy kevésbé vállaljuk fel, hogy hosszabb időre távol maradjunk a munkahelyünktől. Megint felmerülnek a kérdések. "Zsinórban" vagy több év különbséggel, újabb munkával töltött évek múltán szülessen-e a következő gyerek? Hogyan és mikor akarjuk folytatni a munkánkat? Amíg otthon vagyunk, vállalnánk-e munkát, vagy teljesen a gyereknek szenteljük magunkat? Szeretnénk-e továbbképezni magunkat, vagy felhasználni ezt a pár évet arra, hogy valami egészen másba kezdjünk? Előnyben és nagyobb biztonságban vannak azok, akiknek sikerül előre megállapodniuk arról, mikor mennek vissza. Hátrány viszont, hogy ez az időpont majdnem mindig korábbi, mint amit szívünk szerint választanánk. Hiába, áldozni kell a biztonság oltárán.

Visszavesznek? Találunk megfelelő munkát?

A (majdnem) teljes foglalkoztatottság idején minden kismamát visszavettek, méghozzá eredeti helyére, mivel a szervezetek alig változtak. A kockázat ma sokkal nagyobb: évekkel a szülés után még a kismamákat védő jogszabályok ellenére is nehéz visszakerülni a munka világába (lásd Megdöbbentő számok). Sokszor a vállalati vezetők is úgy tesznek, mintha a kismamák gyes utáni visszavétele különleges kegy lenne, nem pedig kötelesség. A közvélemény is szerencsének tartja, ha valakinek sikerül visszatérnie a munkahelyére. Ezt mi magunk is alátámasztjuk, hiszen a "Mikor mész vissza?" kérdésre gyakran így válaszolunk: "Jövőre szeretnék, ha sikerül." vagy "Ősszel mennék, remélem, visszavesznek.". Jogos tehát az aggodalom, gyerek mellett valóban nehezebb munkához jutni. Álláskeresés esetén sok űrlapon előbb kell megadni a gyerekek születési dátumát, mint a végzettségeket!

Létezik emberséges megoldás!

Akadnak azért pozitív példák is: olyan munkáltatók, akik törvényi kötelezettségeiken túl is fontosnak tartják a munka és a magánélet közti egyensúly megteremtését. Az ötletek ígéretesek: otthonról végezhető munkák, részmunkaidő, távmunka, rugalmas munkaidő, a visszailleszkedés segítése, meghívás a közös programokra, otthonlét alatti továbbképzések. Azonban a "mindenkit visszavárunk" szemlélet még korántsem tekinthető átlagosnak. Csak remélni lehet, hogy a vállalatvezetők közül egyre többen értik meg az ebben rejlő lehetőségeket. Talán eljön az az idő, amikor a munkahelyek többségén nem a kismama visszavétele lesz a gesztus, hanem például a baba születésekor küldött ajándékcsomag vagy a mamának a visszatéréskor átnyújtott virágcsokor.

Megdöbbentő számok

Egyre kevesebb baba születik
1990-ben még több mint százhuszonötezer kisbaba született. Pár évvel később, 1999-ben viszont elérkezett a mélypont: csak kilencvenötezer újszülött jött világra, ami kevesebb mint a fele az 1974-76 között, a baby boom idején született száznyolcvanöt-százkilencvenötezernek.

Később szülnek a nők
2002-ben az első gyerek születésekor az édesanyák átlagos életkora 25,7 év volt. Ezzel szemben a rendszerváltás évében a nők még átlagosan 22,6 évesen szültek először! Egyre magasabb a harminc év felett gyereket vállalók aránya. A XX. század utolsó évtizedében a harmincévesnél idősebb anyák aránya tizennyolc százalékról huszonkilencre emelkedett.

Többen vannak gyesen
Érdekes, hogy miközben egyre kevesebb gyerek született, a rendszerváltás után folyamatosan nőtt az anyasági ellátásokat igénybe vevők aránya. Például a korábbinál jóval többen használták ki a gyes mindhárom évét. Az emelkedő munkanélküliség idején népszerű lett a "főállású anyaság", azaz a gyet is.

Kisgyerek mellett kevesen dolgoznak
Az ötévesnél fiatalabb kisgyereket nevelő nők közül csak kevesebb mint minden harmadik vállal fizetett munkát. Ez az arány a kibővült Európai Unión belül nálunk a legalacsonyabb! Erre az adhat magyarázatot, hogy más tagállamokhoz képest nálunk az anya jóval hosszabb ideig maradhat "hivatalosan" otthon, illetve a kismamák kevés lehetőséget kapnak, hogy dolgozhassanak.

Csökkennek a visszatérési esélyek
1999-ben a kismamák hatvanöt százaléka bízott abban, hogy visszatérhet a munkaerőpiacra a gyermekgondozási idő letelte után. A remények sok esetben nem váltak valóra. Az eredeti munkahelyére 2002-ben például csak az anyák alig több mint negyvenöt százaléka tudott és akart is visszamenni. Majd? minden harmadik érintettnek létezik ugyan a munkáltatója, de nem kívánja őt alkalmazni. 12,3 százaléknak pedig időközben meg is szűnt a munkahelye.

A visszatéréshez segítség kell
A visszatérni kívánó kisgyerekeseknek a legnagyobb segítséget a rugalmas munkaidő (26,1%), illetve a részmunkaidős foglalkoztatási forma (17,7%) jelentené. A gyerek igényei felől közelítve 21,7 százalékuk az otthoni felügyeletben várna segítséget, elsősorban rokonaitól. Majdnem ugyanennyien (20,8%) vannak, akik azért nem tudnak visszatérni munkájukhoz, mert nem találnak megfelelő intézményt gyerekük napközbeni ellátására.

Kevés az alternatív munkalehetőség
2003-ban a tizenöt tagú Európai Unióban átlagosan minden harmadik nő részmunkaidős volt. Hazánkban ugyanebben az évben a nők mindössze 6,2%-a dolgozott részmunkaidőben. Pedig ha tehetnék, sokan választanák az alternatív formákat, hogy több idejük jusson családjukra.
100% boldogság - Bepahnten nyereményjáték

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék