Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Csak a gyerek miatt maradok veleAmikor a párkapcsolat válságba kerül

Szerző: Bata Hajnalka

2015. július 9. | Frissítve: 2016. december 29.

Forrás: Kismama magazin

Sok munkába kerül, hogy jól működjön egy kapcsolat, de eljöhet egy pont, ahol már az igen nem boldogít, és bizony fontolóra vesszük, érdemes-e együtt maradni.

Eljöhet az a pont, amikor felmerül az elválás gondolata

Hogy kimondtuk-e a boldogító igent, vagy csak együtt élünk, tulajdonképpen mindegy is. Ha megszületik a közös gyermek, máris életre szól a kapcsolat. Sok munkába kerül, hogy jól működjön a kapcsolat anya és apa között, de eljöhet az a pillanat, mikor fontolóra vesszük, érdemes-e együtt folytatni.

Marcsi története

- A házimunka, a főzés, a gyerek mind az én reszortom, a férjem semmiből se veszi ki a részét. Anyósom is csak kritizál ahelyett, hogy segítene, ha már egy fedél alatt lakunk - meséli Marcsi, egy kétéves kisfiú anyukája. - Elég sajátos elképzelésük van arról, hogyan kell élnie egy nőnek, és miféle kötelezettségei vannak. Persze jogai, azok nincsenek. Ha teszek valamit, ami nem tetszik nekik, közlik a gyerekkel is, hogy anyád ehhez se ért, ezt is rosszul csinálta. Nem akarom, hogy a fiam ugyanilyen zsarnokká váljon, és abban a hitben nőjön fel, hogy amit otthon lát, az a boldog családi élet.
Mindig úgy neveltek, hogy a család szent, és belefeszültem, hogy a miénk is az legyen, de nem tudok tovább hazudni magamnak - mondja. - Nincs előttem példa, még a baráti körben sem, ahol váltak volna. A férjem nem is értené, mi bajom lett, hisz nem ver, nem csal, nem változott semmi. Csak én fogtam be a számat, miután leesett, hogy itt teljesen hiába beszélek arról, hogy én mit szeretnék, ha egyszer nő vagyok, és számára az a normális, ha egy nőnek igényei sincsenek.
Nagyon szeretem a fiamat. Ha ő nem lenne, már rég itt hagytam volna csapot-papot. De van, és féltem őt is, mérgező ez a közeg. Egyszer összecsomagolok, és vele együtt megyek el innen! El se merem képzelni, milyen reakciókra számíthatok. Félek, hogy elveszik tőlem, ellenem uszítják, hogy az egész feszültség rajta csapódik le. Nyilván nem tilthatom el tőlük, de rettegek, hogy ő lesz az eszköz, hogy megbosszuljanak. Nem tudom, mire kell felkészülnöm, ha harcolni kell érte, és nyílt színi mocskolódássá fajul a dolog. De érik bennem az elhatározás, hogy nekivágok, lesz, ami lesz.

Akár egyedül is

Sokan fordulnak pszichológushoz, és élnek a párterápia lehetőségével, ha a kapcsolatuk holtpontra jut. Felmérni sem lehet azonban azoknak az eseteknek a számát, ahol csak az egyik fél éli meg kudarcként a mindennapokat, és nemhogy párban, de egyedül se mennek el szakemberhez. Dr. Baktay Zelka és dr. Baktay Miklós párkapcsolati tanácsadó és szakpszichológus házaspár, szerintük pedig nagyon is van létjogosultsága a terápiának akár egyedül is.
- Ülünk ketten egymással szemben, és beszélgetünk. Egyszer csak felkelek, és a másik mögé állok. Ő legalábbis félbehagyja a mondatot, és meglepődik. Ugyanez történik, ha egy megszokott kapcsolatban az egyik fél hirtelen másképp viselkedik: szükségszerűen reagál rá a másik, észreveszi, megtorpan, az egész helyzet megváltozik. Lehet, hogy akkor sem érzékeli problémának, amit a párja igen, de legalább megérti, hogy a régi forgatókönyv ezentúl már nem működik - magyarázza Zelka.
- Korántsem állítom, hogy minden kapcsolatot érdemes megmenteni. De jó, ha feltesszük magunknak a kérdést: szeretnénk-e, hogy a gyermekünk majd olyan kapcsolatban éljen, mint amilyen a miénk. Ő ugyanis magától értetődően azt a modellt veszi át, amit a szüleitől lát. Ha felnőttként az életében bármilyen gondja lesz - például a párjával -, ő is ugyanúgy kezelheti, mint mi. Ezért fontos, hogy a házasságunkat olyan kapcsolattá formáljuk, ahol jól érezzük magunkat, és ahonnan ő is olyasmit visz magával, amit szívesen adunk neki útravalóul: egészséges viszonyulást egymáshoz, helyzetekhez, konfliktusokhoz.
Ha mi, szülők nem tudunk élhető közeget biztosítani a családnak, az az alapokat rengeti meg, és mélyebb, fájóbb nyomokat hagyhat benne, mint akár egy válás. Egyedül maradni se jó példa "én lemondok a boldogságról, csak a gyereknek legyen jó..." alapon. Aki ilyen szülővel nőtt fel, minél tovább gyerek akar majd maradni, hiszen a kapott minta szerint neki kell majd áldozattá válnia, amint ő maga is elköteleződik, és családot alapít. Inkább azt kell megmutatni, hogy férjnek, feleségnek és szülőnek is jó lenni.

Hol voltál tegnap este?

Ági története sem egyedi. Két kislánya van, az egyik alig kétéves, a másik tavaly kezdte az iskolát. Az apjuk egy nap bevallotta: van valakije.
- Neki az a legnagyobb problémája, hogy nem tud választani. Én meg azon gondolkodom, van-e egyáltalán választásom. Romokban vagyok, nem érzek magamban erőt se szakításhoz, se gyermekelhelyezési perhez. Össze nem házasodtunk soha, de apaként ugyanolyan felügyeleti joga van, mint nekem. Ha én nyernék is, hova költözzek, mihez kezdjek a két kicsivel egyedül? A lányaim imádják az apjukat, és mindkettőnkre szükségük van.
Én viszont nem tudok nyitott kapcsolatban élni, és nem akarom azt tanítani nekik, hogy ez normális. Ők is felnőnek egyszer, és tiszta képet kell alkotniuk magukban arról, hogy mi a hűség, a bizalom, a család. Ha a párom el tudná határozni magát végre mellettem, elmennék vele egy családterápiára, de döntésképtelen. Így nem látom értelmét.
A lányokért viszont aggódom. Láttam már embereket teljesen kifordulni önmagukból a nagy pereskedésben. Nem akartam őket kitenni ennek. Nem akartam, hogy osztozkodni kelljen rajtuk, vagy úgy érezzék, miattuk romlott el valami. A rémálmom volt mindig is a csonka család, és előre félek, hogy életre szóló nyomokat hagy bennük, ha szétmegyünk.

Mi a megoldás?

Marcsi végül egy albérletben kötött ki a kisfiával. A férje számára ekkor vált világossá, hogy valami nem stimmelt a kapcsolatukban. Minden lehetséges stádiumon átment a fenyegetőzéstől a kétségbeesett könyörgésig, mire sikerült elérnie, hogy visszaköltözzenek. A pszichológusig nem jutottak el, de legalább elkezdtek beszélgetni a problémáikról.
Ági lakást vett hitelre, ott él a két kislányával. Tűrt, várt egy ideig, próbálta meggyőzni az élettársát, hogy mellettük döntsön. Aztán mégis összecsomagolt, fogta a kicsiket, és elköltözött. A gyerekeket láthatóan megnyugtatja, hogy az apjuk sokat jár hozzájuk, és béke van. Nincs hangos szó, egyáltalán szó is csak róluk esik. Úgy néz ki, lassan sikerül mindenben megegyezniük, nem kellett bíróságra menni.
A kérdés azonban bennük feszül: vajon hogyan élték meg ezt a helyzetet a gyerekek? Mennyire sérültek a sok veszekedés közben?
- Ha egymás között nem sikerül dűlőre jutni, a családterápia a gyerekek számára is segítség lehet - mondja Lengyel Valéria gyermekpszichológus, akihez leginkább akkor fordulnak a hasonló cipőben járók, amikor már a gyereken is látszik, hogy a családban baj van.
- Ha végül mégis válásra kerül sor, beszélgessünk erről a gyerekekkel! Könnyebben elfogadják a változást, ha azt látják, hogy mindkét szülő e mellett a megoldás mellett kötelezte el magát. Érzik, mi zajlik bennünk, ezért elsősorban nem az számít, amit emberfeletti önuralommal az arcunkra írunk, hanem az, amit valójában átélünk. Nekik a stabilitás és a kiszámíthatóság a legfontosabb, a megerősítés, hogy továbbra is feltétel nélkül szeretjük őket, és elérhetők maradunk. Az ő szintjükön, az ő nyelvükön mondjuk el nekik, mi zajlik körülöttük, és mi fog történni velük, és az aztán úgy is legyen.
A válással csak a házastársi kapcsolat ér véget. Szülőpárként egy életen keresztül kell együttműködni, és ez csak akkor valósulhat meg, ha a szülők meg tudják beszélni, meg tudják osztani a gyerekekkel kapcsolatos tudnivalókat, tapasztalatokat, nehézségeket. Akárhogy oldódik meg egy családi válsághelyzet, a kommunikációnak mindig kulcsszerepe van. Nagyrészt ezen múlik, hogy a gyerekek hogyan élik meg, és hogyan tudják feldolgozni a történteket, és az a nem elhanyagolható kérdés is itt dől el, hogy mit tanulnak belőle.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék