Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Bölcsikezdés könnyek nélkül

Szerző: Jaksa Petra

2016. október 31.

Forrás: babaszoba.hu

Mindenki számára nehéz időszak, mikor a picit először visszük bölcsibe, és hagyjuk rá egy vadidegen gondozóra. Tanácsainkkal abban szeretnénk segíteni, hogy kicsit könnyebben viseljük a megpróbáltatást mi is, és a gyerekünk is.

Bölcsikezdés könnyek nélkül

"Tulajdonképpen miért csinálom én ezt?" - teszi fel magának sok anya a kérdést, mikor először (vagy többedszerre) hagyja ott keservesen síró gyerekét a bölcsődében. Bűntudattal vegyes lelkiismeret-furdalással távozunk a tett helyszínéről, és sokszor már a hazafele úton a könnyeinket törölgetjük. Pedig valójában ez a legrosszabb, amit tehetünk. (Na jó, ha a gyerek előtt kezdünk sírni, az még ennél is rosszabb!)

Legyünk biztosak magunkban

A legeslegfontosabb dolog, amikor eldöntjük, hogy bölcsibe adjuk a gyermeket, hogy ez az elhatározás lehetőség szerint saját belső meggyőződésből szülessen. Legyünk száz százalékig biztosak benne, hogy jól döntöttünk, és ez a lehető legjobb út nekünk is és a babának is. Sajnos előfordul, hogy visszahív a munkahelyünk, és kvázi arra kényszerülünk, hogy másra bízzuk a gyerekünket. Ilyenkor is a legjobb, amit tehetünk, hogy megerősítjük magunkban a hitet, hogy jól cselekszünk. Muszáj dolgoznunk, hiszen valamiből pelust kell venni a kicsinek, a gyerektársaság pedig neki is jót fog tenni. Ámen.
Ha úgy érezzük, hogy nekünk ez nagyon nem megy, próbáljunk meg más megoldást találni: nagymama, bébiszitter, időszakos felügyelet, esetleg napi pár óra családi napközivel is kisegítve lehetünk. Az anyukák számára kialakított cookworking iroda (ahol szoptathatunk is) nagyon hasznos, vagy ha olyan a munkahelyünk, kérhetjük, hogy home office-ban dolgozhassunk. A heti öt nap bölcsődét pedig inkább halasszuk későbbre, amikor már biztosak leszünk a dolgunkban.
Ha mégis a bölcsi mellett döntünk, akkor viszont rendíthetetlenül higgyünk benne, hogy ez lesz a legjobb mindenkinek. A gyerekek ugyanis megérzik, ha mi bizonytalanok vagyunk, és sokkal nehezebb lesz a beszoktatás.

Gondozót válasszunk, ne bölcsődét

Ahhoz, hogy nyugodt szívvel ott tudjuk hagyni életünk értelmét egy idegen helyen, a legfontosabb, hogy meg legyünk elégedve a gondozókkal. Ha ők szimpatikusak, sokkal könnyebb lesz átadni nekik a gyereket, hiszen tudjuk, hogy biztosan jó kezekben lesz. Ezért mikor bölcsit keresünk, elsősorban az intézményben dolgozó embereket figyeljük meg, minden más csak ezután jön. (Két gondozóból, ha csak az egyik csupa szív tyúkanyó, már azzal is megnyertük a főnyereményt.)

Pókerarc és lazaság

Igyekezzünk nyugodtak, pozitívak és lazák maradni. Ha bizonytalankodunk, görcsölünk és a gyerek kezét szorongatjuk, garantált, hogy kínkeserves sírások közepette kell majd leválasztani rólunk a kicsit. A gyerekek mindent megéreznek (és miért ne tennék, hiszen 9 hónapig gyakorlatilag össze voltunk nőve), ezért lélegezzünk mélyeket, mosolyogjunk és legyünk határozottak. Laza, nyugodt anya = laza, nyugodt gyerek.

Fogjuk rövidre

A hosszas ölelkezős búcsúzkodással sajnos tuti, hogy nem érünk el sikert. Ehelyett kedvesen adjunk egy puszit a kicsi arcára, simogassuk meg, és mondjuk neki határozottan, hogy "Anya most elmegy bevásárolni, de nemsokára jön. Szia, kincsem." Se több, se kevesebb. Majd menjünk el, és csukjuk be magunk mögött az ajtót.
Mindez kegyetlenül hangzik, pedig higgyük el, hogy ha sokáig húzzuk-vonjuk a búcsúzkodást, mindössze annyit érünk el, hogy a gyerek magából kikelve fog üvölteni utánunk, hiszen érzi, hogy itt most valami nagy dolog történik. A "nemsokára" helyett még jobb, ha azt mondjuk, hogy "ebéd után" vagy "alvás után" jövünk, attól függően, hogy épp hol tartunk a beszoktatás folyamatában. Ezeket már a kicsik is értik, míg ha azt mondjuk, hogy délután 3-kor, arról fogalmuk se lesz, hogy mit jelent. A lényeg, hogy fogjuk rövidre, és a lehető legnagyobb nyugalmat sugározva távozzunk.

Meséljünk neki

Sokat segíthet, ha megbeszéljük a gyerekkel, hogy mi történik, amit kiegészíthetünk azzal, hogy veszünk egy témába vágó mesekönyvet (ahol a főszereplő bölcsődébe megy), és ezt hetente kétszer-háromszor felolvassuk neki. Nagyobbacskákkal esetleg el is lehet játszani, hogy a (plüss) maci vagy a kutyus bölcsibe megy, ahol sok barátja van, ott ebédel, alszik és nagyon boldog. Aztán másnap tényleg magával is viheti a kedvenc plüssállatkát - ezt általában szokták is javasolni a gondozók, hiszen növeli a kicsi biztonságérzetét egy szeretett kabala társasága. (Ugyanez vonatkozik a cumira is.)

Töltsünk vele minőségi időt

Fontos, hogy mikor elhozzuk délután a bölcsiből a kicsit, akkor legalább egy órát csak vele foglalkozzunk. Játsszunk, rajzoljunk, meséljünk közösen, és ne akkor akarjuk bedobni egy mosást vagy gyorsan elkezdeni megfőzni a vacsorát. Ez mind ráér, a gyereknek ez a minőségi együtt töltött idő viszont nagyon sokat jelent, hiszen végre velünk lehet.

Pozitív hozzáállás

Próbáljunk meg pozitívak és bizakodóak maradni, akkor is, ha a mi csemeténknek nehezebben megy a beszokás, mint a nagy átlagnak. Általában három hét alatt minden gyerek megszokja a bölcsit. Előfordulhat 2-3 hónappal később egy kisebb visszaesés, amikor a kicsi reggelente nem akar elindulni, azonban mi ebben az esetben se tántorodjunk meg. Legyünk következetesek, és tartsunk ki! Egy kis sírás még nem a világ, viszont ha beadjuk a derekunkat, és nem visszük bölcsibe, akkor belekerülünk egy olyan játszmába, amit később bármikor "bevethet" a gyermekünk.
Mindig pozitív kontextusban emlegessük a bölcsit és a gondozó néniket, hangsúlyozzuk, hogy milyen jó neki, hogy oda járhat. Ez nemcsak a picinek segít megszeretni a bölcsit, de mi is a meggyőződést erősítjük magunkban, hogy a lehető legjobban döntöttünk.
100% boldogság - Bepahnten nyereményjáték

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék