Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Beszoktatási napló - 3. részElső hét a bölcsiben

Szerző: Jakab Kriszta

2012. július 5.

Forrás: babaszoba.hu

Hosszas tépelődés után úgy döntöttünk, Dani Apával csinálja végig a beszoktatást. Az ő időbeosztása rugalmasabb, könnyebben meg tudja oldani a jövés-menést, várakozást.

Az első nap a bölcsiben mindössze egy órából állt, 10-től 11-ig, egy rövid közös játék erejéig kellett bemenniük. A rossz idő miatt a gyerekek odabent játszottak, Dani vidáman csatlakozott, főzőcskézett és autózott. Nyitott volt, barátkozott a többiekkel, mesélt a gondozónőknek, jókedvű volt. Amikor letelt az egy óra, egyáltalán nem akart elindulni, nem tetszett neki, hogy a móka legjobb részénél egyszer csak menni kell. Bárcsak ilyen könnyedén menne minden nap!

Második nap már reggel 9-re kellett menni, és 11-ig maradni. A gyerek, aki eddig legkésőbb hétkor már fenn kukorékolt, vígan húzza a lóbőrt még fél nyolckor is. Máskor hálát adnék ezért, most kezdek aggódni. Hogy leszünk kész? Reggelizni is kéne még, mert a bölcsiben nyolckor van reggeli, délelőtt kis ivójoghurt vagy gyümölcslé, és ebédig más semmi. Zörgök, motoszkálok, ébresztgetem, Dani álmos, nem akarózik neki menni sehová, itthon akar játszani az autóival. Nagy nehezen elindulnak Apával, mire beérnek, a többiek már a kertben játszanak. Homokozás, motorozás a program, egyelőre még úgy, hogy Apa is végig ott van. Már ekkor kiderül, hogy a bölcsi abszolút sztárja Tibi bácsi, a gondnok, aki aznap éppen füvet nyír. A kicsik áhítattal csüngenek a kerítésen, őt nézik. Dani különösen rajong a fűnyíróért, hazatérés után egész délután jümmögve rója a kertet keresztül-kasul a műanyag fűnyírójával. Valószínűleg ennek eredményeként aznap este a hajmosásnál Dani fejében kullancsot találunk. Hatalmasat, és furcsa módon fehéret. Lehet, hogy a sampon miatt lett ilyen fehér? Mindenesetre a kullancs aggaszt minket, vad kutatásba kezdünk a neten, hogy mi ilyenkor a teendő.

Harmadik napra terv ide, optimális megoldás oda, Apának váratlanul dolga akad, aznap én megyek Danival a bölcsibe. A reggel újra nehéz. Dani nem akar menni, játszani szeretne otthon, arra kér, meséljek, én pedig kapkodok, öltözni kell, reggelit csinálni, jó lenne, ha enne is valamennyit, és még oda is kell érnünk. Daninak egyáltalán nincs kedve se öltözni, se enni, se indulni a gyerekekhez (így hívja a bölcsit), egyre csak azt hajtogatja: később, Anya, később. Minden játékos kedvemet be kell vetnem, hogy 9 órára beérjünk. Odabent már jókedvű, homokozik, és végre hajlandó lecsúszni a csúszdán is. Kis közös játék után Vali, a gondozónő megkér, hogy rövid időre menjek be az udvarról. A szobából kukucskálok, nézem, hogy Dani mit csinál. Kicsit keres, de vígan játszik tovább. Azért amikor visszatérek, láthatóan megörül. Ráadásul aznap már bent is ebédelünk, egyelőre még én is segítek neki. De a kézmosás már megy egyedül a pirinyó csapnál, majd megkeressük együtt a törölközőt, ami az ő jele alatt lóg. Büszkén mutatja nekem, hogy a kifli (az ő jele) egy szekrényen is rajta van. Az ebéd karfiolfőzelék. A minimális tízórai (gyümölcslé) és az elnagyolt otthoni reggeli megteszi a hatását - Dani úgy fal, mint aki napok óta nem evett. Amit nem egészen értek, hogy főzelék és husi után miért kapnak gyümölcsöt. Nem vagyok dietetikus szakember, de legjobb tudomásom szerint ez nem passzol össze. Miért nem tízóraira kapnak inkább gyümölcsöt? Erre azért rá fogok kérdezni. Ebéd közben előkészítik a kiságyakat. Dani szeretne lefeküdni, de az már egy másik nap kalandja lesz. Félek, amikor majd odaérünk, neki esze ágában sem lesz ágyba bújni. Aznap este Dani combjában találunk még egy kullancsot. A tarkóján pedig a csípés alatt egy puklit. Két nap alatt két kullancs, plusz egy pukli - lássuk be, több mint riasztó. Tépelődünk, hol szedhette össze. A bölcsiben nem lehet, frissen nyírt pázsit van, nincsenek bokrok, amik alatt bujkálnának. Akkor itthon a kertben? Megint a netet túrjuk, mert mindenhonnan azt halljuk, a kullancsot nem lehet irtani egy EU-s szabályozás szerint. Próbáljuk kideríteni, mi igaz ebből. Mégis, akkor mit lehet tenni a kullancsok ellen? Nézzük tétlenül, ahogy a számuk folyamatosan nő, és rettegjünk? Az oltás nem elég védelem. A kullancs elleni spray szintén, Dani mindkét csípés idején be volt fújva. A legaggasztóbb viszont mégiscsak a pukli. Üzenetet írok Andinak, az egyik gondozónőnek, akinek szerencsére megvan a mobilszáma, hogy másnap reggel orvoshoz kell mennünk. Ennyit a tervszerűségről...

A negyedik nap a gyerekorvosnál indul. Megnyugtat, hogy a pukli, ami egy jókora nyirokcsomó-duzzanat, kellően távol van a kullancscsípés helyétől ahhoz, hogy másra gyanakodjunk. Ő például egy vírusfertőzésre, amivel birkózik a gyerek szervezete. De várjunk és figyeljünk. Aluszékonyság, influenzaszerű tünetek, láz utalhat fertőzött kullancsra. Az aluszékonyság éppen stimmel, Dani sosem húzta így reggelenként a lóbőrt, mint most, amikor kelni kéne. Az orra pedig folyik. Az a szerencse, hogy fantasztikus homeopátiás doktor nénink van, és ha ő azt mondja, hogy várjunk, akkor várok. De ettől még nem vagyok nyugodt. Mire Apával beérnek, fél 11 van. A program játék az udvaron, Apa pedig bemehet a kispadra üldögélni. Dani Valival van, két motorozás között kérdezgeti, hogy hol van Apa, de megnyugszik attól, hogy elmondják neki, bent van, ott várja, hogy ebéd után együtt menjenek haza. Komoly előrelépés történt a bizalomban, némi egyezkedés után még azt is megengedi Valinak, hogy kicserélje a pelusát. Időközben kiderül számunkra, hogy valahogy a csoporton belül is van csoport. Vagyis a két gondozónő együtt figyel a nyolc gyerekre, de Danival például Vali foglalkozik, ő figyel rá, vele alakul inkább a kötődés. Neki még azt is megengedi, hogy ebédhez előkét kössön a nyakába, amire még itthon sem nagyon hajlandó. Dodó álmos - súgja oda ebéd után Valinak, és megbeszélik, hogy a jövő héten már Dani is bent fog aludni a többiekkel. Apa ezalatt már végig a folyosón üldögél, csak ebéd után megy ki hozzá Dani. Megbeszélik, hogy ment a délelőtt, Vali bizakodó, szerinte Danival remekül alakul minden.

Az első hét utolsó napja ismét borul. Apának munkája van, nekem pedig időpontom az önkormányzatnál korán reggel. Dühös vagyok, hiszen azért kezdte el ő a beszoktatást, mert azt mondta, tudja úgy alakítani a programjait. Én hosszú hetek óta várakozom az ügyintézésre, nem tudom lemondani, nincs mese, Dani reggel jön velem. Egy kellően zaklatott reggel után pont a tízórai végére esünk be. Dani egész reggel nem evett, farkaséhes, kérdezem Valit, lehetne-e kérni még turmixot a konyhán. Nem lehet. Próbálom elmagyarázni, hogy Dani nem reggelizett, étlen-szomjan nem fogja kibírni ebédig, és nem értem, hogy miért nem lehet. Vali pedig nem érti, hogy miért nem értem, itt ez a menetrend, a tízórainak vége, és mi későn jöttünk. Hiába mondom, hogy sajnálom, nem otthon heverésztünk nagy ráérősen, nem lehet. Kínomban bekopogok a konyhára, és megkérdezem, nincs-e maradék. Az összes kancsó üres. Megadom magam, önvádak sora következik, miért nem vettem útközben valamit, miért nincs a táskámban aranytartalék pont most, ki fog a gyerek kattanni a melegben miattam és így tovább. Végszóra megérkezik az egyik dadus. Nincs semmi gond, csinált még egy adag turmixot. Hálás vagyok. Miközben értem, hogy rendnek lenni kell, azon tűnődöm, hogy bizony nekünk, szülőknek is be kell szoknunk, és ez nem is olyan könnyű. Külső szemmel bizonyára fegyelmezetlennek tűnünk, miközben egyszerűen az élet nem állt meg attól, hogy mi épp most kezdjünk a bölcsit. Azon gondolkodom, hogy kellett volna sokkal gondosabban megtervezni ezt a hetet. Apának a munkáit, nekem pedig lemondani ezt a reggeli ügyintézést inkább. Semmi nem lehet ebben az időszakban fontosabb, mint hogy teljes figyelmünkkel segítsük ezt a folyamatot. Még ha ez kicsit lehetetlen vállalkozásnak tűnik is. Míg én tépelődöm, bent a kispadon, Dani az udvaron vígan homokozik, motorozik. Furcsa módon hintázni nem hajlandó, és csúszdázni sem nagyon. A tízórais incidens híre közben elér a vezetőnőhöz is. Kedvesen kijön, megkérdezi, mi volt a gond. Nem akarok ügyet csinálni valamiből, ami igazából nem az, ezért inkább kérdezgetem, hogy mindenkinek ilyen nehéz-e az eleje. Ő megnyugtat, bizony természetes, hogy tiltakoznak az elején azok a gyerekek, akik erősen kötődnek a szüleinkhez, inkább maradnának otthon játszani. Legyünk türelmesek. Két hét általában elég szokott lenni, hogy kialakuljon egy ritmus, elfogadják a kicsik, hogy reggelente indulni kell. Bizakodom. Még van egy hét az idilli állapot eléréséhez...

Hozzászólások

A család kedvenc robotja (X)

Gyerekkoromban imádtam a Mikrobi című rajzfilmet. Mindig arról ábrándoztam, hogy milyen szuper lenne, ha Terka nénikénk helyett ránk is egy ilyen robot-dadus és tanár vigyázna.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék