Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Baleseti sebészeten a gyerekkel

2007. november 11. | Frissítve: 2017. június 13.

Forrás: Kismama magazin

Mindenki szeretné megóvni gyerekeit a balesetektől. A súlyos, maradandó sérülés szerencsére ritka, ám kéz- vagy lábtörés nélkül kevesen ússzák meg. Mit tehetünk a megelőzésért, talán figyeljük árgus szemmel az apróság minden egyes lépését?

Balesetin a gyerekkel

A Madarász utcai Gyermekkórház sebészete

A budapesti Madarász utcai Gyermekkórház sebészeti osztályának kórtermeiben színes falfestményekkel próbálják oldani a balesetes gyerekek és szüleik csöppet sem rózsás hangulatát. Az egyik kórteremben például szigorú, mégis bizalomgerjesztő tigris tartja szemmel az ágyak kicsi lakóit. A falfestmény tanúsága szerint éppen azt kérdezi, mennyi háromszor három meg négyszer négy.
Kalauzomtól és egyben interjúalanyomtól, Dr. Kerényi Imre sebész főorvostól megtudom, hogy kollégái lepték meg a tigrissel, mely valójában őt ábrázolja. Amikor ugyanis az ágyban fekvő gyerekek hasát vizsgálja, a kicsik rendszerint megszeppennek, megfeszítik hasizmaikat, ezért hirtelen nekik szegezi a fenti kérdést. Még az óvodások is meglepődnek rajta, és gondolkodni kezdenek a válaszon, így hirtelen ellazulnak a hasizmok, Kerényi főorvos pedig a jól bevált trükknek köszönhetően el tudja végezni a vizsgálatot.
A gyerekbalesetekről akarjuk kérdezni Kerényi Imrét, ám korántsem egyszerű elérni őt. Munkatársaival együtt huszonnégy órás szolgálatban van, legalábbis valahogy "véletlenül" mindig így jön ki a lépés. Az ambulancián sokszor húsz-huszonöt gyerek várakozik kísérőjével vizsgálatra. Ha szülőként érkeznék ide törött karú, sírós kisgyerekemmel, bizony megroggyanna a térdem a látványtól. Ha épp nem ott vizsgál Kerényi doktor, akkor a műtőben van vagy valamelyik kórteremben, vagy szülőkkel beszél, ezért nehéz időpontot egyeztetni. Megegyezünk, hogy másnap találkozunk, mert akkor már szabadságon lesz. Amikor megérkezünk a megbeszélt időpontban, még a műtőben van, amíg beszélgetünk, többször is keresik. Világosan látszik, milyen is az, amikor ő szabadságon van.

Leggyakoribb az esés

A sebészetre kerülő csecsemők jelentős része azért van itt egy-két napig, mert leestek valahonnan. Egyszerű eset, ha csak az ágyról a szőnyegre, valamivel rosszabbak az esélyek, ha a pelenkázóról vagy az etetőszékből a kőpadlóra. A szülők arra hivatkoznak, hogy úgy tudták, csemetéjük még nem tud megfordulni, mászni, s épp csak egy pillanatra fordultak el. Sok kisbaba épp ezt a pillanatot használja fel arra, hogy életében először a mélybe vesse magát.
Kevesen gondolnak arra, hogy a rácsos ágyból fejest is lehet ugrani a parkettára. Ha például a kisgyerek már elég magas ahhoz, hogy áthajoljon a rácson, és nagyon igyekszik, hogy kijusson onnan valahogy, hamarosan a padlón találja magát. Gyakran koponyarepedés a következmény. Többnyire csak hajszálrepedésről van szó, de a kicsinek gondos megfigyelésre van szüksége, hiszen előfordulhat, hogy befelé vérzik a sérülés. Ennek lehetséges tüneteit kísérik figyelemmel: a kórházi tartózkodás során szemész, neurológus és fül-orr-gégész is megvizsgálja a kis sérültet.
- Gumiból vannak ezek a gyerekek! - mondja Kerényi Imre biztatásképpen, s elmeséli annak a kisgyereknek az esetét, aki az ötödik emeletről zuhant a betonra, s megúszta kétoldali combcsonttöréssel. Négy hét kórház után már haza is mehetett!

Forrázás

Szörnyű sérülés történt például akkor, amikor a hirtelen áramszünet miatt beálló sötétben botlott meg a forró vizes fazékkal a kezében az édesanya, és a földön játszó kisgyerekére öntötte a vizet. A manapság divatos családi házak tágas, amerikai konyhás nappalija jelenik meg lelki szemeim előtt. Onnan vajon hogyan lehet kizárni egy csúszó-mászó apróságot? Kerényi főorvos azonban nem emlékszik olyan esetre, amikor ilyen környezetben történt volna forrázásos baleset.
Annyi bizonyos, hogy szülőként fokozottan ügyelnünk kell arra, nehogy a kíváncsi kisgyerek magára rántsa a terítőt, rajta a forró teáskannával vagy a levessel. Ilyesmit egyszerűen nem szabad olyan helyen tárolni még rövid ideig sem, ahol gyerekek bármilyen módon hozzáférhetnek. Ha a tésztáról készülünk leönteni a főzőlevet, szállítsuk biztonságos távolba a kicsit, vagy tegyük járókába arra a néhány percre.
Forró kamillás gőzzel sose inhaláljunk gyereket, mert rendkívül balesetveszélyes! Gyakran megtörtént, hogy a hőségben kapálózó nyűgös kisgyerek magára rántotta a fazekat.

Ostobaság, semmi több

A gyerekbalesetek jelentős részét a felnőttek felelőtlensége, ostobasága okozza. Hiszen kapható már kerékpáros gyerekülés, kicsiknek való bukósisak, mégsem használja mindenki a gyerekszállításhoz. Ennek köszönhetőek az igazán súlyos, töréssel, szalag-szakadással, bőrelhalással járó boka- és lábsérülések, mert előfordul, hogy az oldalvást, férfibiciklire ültetett gyereknek a küllők és a villa közé szorul a lába. A súlyos autós balesetek száma szerencsére csökkent, mióta általánossá vált a gyerekülés használata, és az autók is jobb minőségűek.
Az emeletes ágy nem elég biztonságos ahhoz, hogy kisgyerek aludjon benne. Éjszaka, ha félálomban lemászik róla, és közben leesik, mert rossz helyre lép, beakadhat valamelyik végtagja a létra fokai közé, a kicsi pedig egész súlyával lóg rajta. Ez súlyos sérülést szokott eredményezni.
Gombelemet semmiképp sem szabad olyan helyen tartani, ahol a mindent kóstolgató, kíváncsi kisgyerek hozzáférhet. Ha úgy tűnik, lenyelte, azonnal kórházba kell vinni, mert a gyomorsav kikezdi a fémborítást, így maró anyagok és mérgek kerülhetnek belőle a gyerek szervezetébe.

Az elkerülhetetlenek

A kép jellegzetes és egyértelmű: a kisgyerek sír, lóg az egyik karja, mint egy szárnyaszegett kismadáré, a szülő pedig elmeséli, hogy a kicsit karjánál fogva emelte fel vagy hintáztatta. Az orvos odalép a gyerekhez, alig észrevehető mozdulatot végez a beteg végtagon, és máris minden rendben. Az eset tehát nem súlyos, csak fájdalmas. Ötéves kor előtt, főként kisgyerekeknél, az orsócsont a könyöknél könnyen kibújik az ízületi szalag alól. Nem igazi ficamról van tehát szó, csupán arról, hogy a kar húzásától elmozdul a helyéről az egyik csont.
- Egy időben hetente előfordult ez a baleset a kisebbik fiammal. Bejöttek, helyre tettük. Aztán inkább megtanítottam a feleségemet arra a bizonyos aprócska mozdulatra - meséli Kerényi doktor.
A játszótéri balesetek többsége elkerülhetetlen. Mindenkivel előfordul, hogy leesik, megüti magát, nekimennek. Nem volna helyes, ha túlzott óvatosságból nem engednénk csúszdázni, hintázni a gyereket. Jó, ha a szülő a közelben marad, de az egyszerű törések, zúzódások nyom nélkül gyógyulnak.

Hétfőn reggel

Kerényi doktor azt javasolta, nézzük meg hétfőn reggel is a sebészeti osztályt. Azt ígérte, bosnyák menekülttáborhoz hasonló látványban lesz részünk. - Igaz, én már szabadságon leszek, de majd a kollégák segítenek.
Csak ebben a két dologban nem volt igaza. Reggel éppen műtőben volt a főorvos, egyik gyereket tolták be a másik után. A kórtermek zsúfolásig tele kis betegekkel, pótágyak mindenütt. A látogatók hosszú, tömött sorokban vonulnak a folyosón, az egyik doktornő nyakmerevítő galléros kisfiú reflexeit vizsgálja az egyik zsúfolt kórteremben, a másik doktor az ambulancián rendel, ahol még a pénteken látottaknál is sokkal többen várakoznak. Melyiküket zavarjam kérdéseimmel? Melyik kétségbeesett szülőtől kérdezzem meg, miért kerültek ide? Attól az anyukától, aki épp egy órája próbálja megnyugtatni síró kisfiát?
Lemondunk a további várakozásról, hiszen amit látunk, az éppen elég: hihetetlenül túlterhelt orvosok és ápolók, rengeteg gyógyulásra váró apróság szülőkkel, valamint pénz- és helyhiány. Lehet szabadságra menni?
Szaktanácsadónkat, dr. Kerényi Imrét persze arról is faggattam, apaként hogyan viszonyult gyerekei lehetséges baleseteihez ennyi riasztó tapasztalattal a háttérben. Vajon a széltől is óvta őket?
- Á, dehogy! A kosarazó fiam gyakori vendég volt itt, évente kétszer biztosan gipszeltük. A feleségemnek viszont már a házasságkötésünkkor megmondtam, mi az a két dolog, amit semmiképp sem követhet el gyerekeinkkel: a forrázás veszélye miatt nem engedheti őket a konyhában játszani, és nem adhat a kezükbe üvegpoharat. Ha ugyanis a kisgyerek pohárral a kezében hasra esik, egy életre nyomorékká tehetik a sérülései: az üvegcserepek elvágják az idegeket, inakat, s ezek még olyan aprók, hogy a leggondosabb sebészi munkával sem lehet mindig tökéletes eredményt produkálni.
Ez jelenti az igazi veszélyt, nem a mászóka és a csúszda! Persze nálunk a konnektorok az egész lakásban biztonsági dugóval voltak ellátva, és emeletes ágyunk sem volt. Most már mindkét fiam felnőtt.

Előzzük meg a gyermekbaleseteket!

A hat hónapos Robit mindig az ágyon tette tisztába édesanyja. Nem is volt semmi baj, hiszen nem tudott még forgolódni, mászni, ott feküdt, ahova letették. Anyukája a baleset napján is csak egy pillanatra hagyta magára, amíg újabb pelenkacsomagért szaladt a kamrába. Robi abban a pillanatban megfordult - és a földre gurult. Olyan szerencsétlenül esett, hogy pont a fejét ütötte meg. Édesanyja megijedt ugyan, de megnyugodott, amikor a kisfiú hamarosan abbahagyta a sírást, hiszen alig negyven centiméteres magasságból esett le.
Robi nemsokára elaludt, s amikor órák múlva felébredt, szüleinek is feltűnt bágyadtsága. Majd amikor többször egymás után hányt, és enni sem akart, felhívták a gyermekorvost, aki azt javasolta, azonnal hívják a mentőket. Így került Robi az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet gyermek-traumatológiai osztályára. Megállapították, hogy agyzúzódást szenvedett, ezért pár napos megfigyelésre lesz szükség. Szerencsére szövődmények nélkül gyógyult a sérülés, de a nagy ijedelmet és a kórházi ápolással járó kellemetlenséget megtakaríthatták volna. Azóta a kisfiút soha, egyetlen percre sem hagyják magára olyan helyen, ahol akár csak a lehetősége is fennáll bármiféle sérülésnek.

Biztonságos környezetet!

Zita nem úszta meg olyan könnyen, mint Robi. A két és fél éves, eleven kislány imádta a játszóteret, a mászókákat. Amikor egy esős délelőttön otthon maradtak, a könyves szekrényt mászta meg. Nagymamája a szobában volt ugyan, de éppen port törölgetett, és háttal állt Zitának. Csak a robbanásszerű zajra kapta fel a fejét, s rémülten látta, hogy Zita a felborult könyvszekrény alatt fekszik, és még csak nem is sír. Azonnal hívta a mentőket, s közben a kiáltozására besereglett családtagokkal közösen lehúzták a szekrényt a kislányról.
Zita ugyancsak a Baleseti Intézetbe került, de nála hosszabb megfigyelésre volt szükség, mert koponyatörést szenvedett. Ilyenkor előfordul, hogy fontos agyi verőeret vág el az éles törési szél. A belső vérzés pedig az agynyomás életveszélyes fokozódásához vezethet. Ennek megakadályozására már különféle beavatkozások válnak szükségessé, bár az egyszerűbb koponyasérülések maguktól is meggyógyulnak.
Mivel a fej- és nyaksérülések egy- és négyéves kor között a legsúlyosabbak - a halálesetek hatvan százaléka emiatt következik be -, a megelőzésre különösen oda kell figyelnünk. Zita szerencsére gyógyultan hagyhatta el a kórházat. Balesete megelőzhető lett volna, ha a nehéz, de borulékony bútordarabot vaspánttal a falhoz rögzítik, vagy a lakásnak arra a részére állítják, ahol a kislány nem tud hozzáférni. Ebben az életkorban még nem működik a veszélyérzet! Hiába figyelmeztetjük a kicsit többször is, csak az alkalmat lesi, mikor próbálhatja ki azt az izgalmas dolgot, amit a felnőttek örökké tiltanak.

Csúcsforgalom a baleseti sebészeten

Dr. Hargitai Ernő, az intézmény gyermekbaleseti osztályának vezetője elmondta, hogy kisgyermekek fejsérülések miatt kerülnek leggyakrabban kórházba, bár hatéves korig legtöbben sebek és égési sérülések miatt keresik fel a szakrendelést. A nyári, kora őszi hónapokban az év többi részéhez képest sokkal több gyermekbaleset történik. Hargitai főorvos például legutóbbi ügyeletén két-három óra alatt negyvenhat sérült gyermeket látott el az intézet ambulanciáján.
Jellegzetes nyári balesetforrás a biciklizés, amikor a szülő biztonságos, a lábakat is rögzítő gyermekülés nélkül, csomagtartóra vagy hevenyészett ülőkére téve szállítja a kisgyermeket. Gyakori, hogy a kicsi bokája a sebesen forgó küllők közé szorul. Az eredmény: bokatörés, ficam. Nem is gondolnánk, milyen veszélyes üzem a gyerekek kedvence, a vízicsúszda!
A hétéves Marci például mit sem sejtve lecsúszott rajta. A vízbe érkezés pillanatában azonban hatalmas ütés érte a hátát, egészen pontosan a gerincét. Az utána következő, nagydarab kamasz fiú ugyanis képtelen volt kivárni a sorát, s rögtön csúszni kezdett a kisfiú után. Marci gerinctörést szenvedett, s ennek következtében megbénult.
Minden nyáron előfordul, hogy a gyerek ismeretlen mélységű vízbe próbál fejest ugrani. Ha alacsony a vízállás, vagy hatalmas kőbe veri a fejét, rendkívül súlyos, bénulást, sőt halált okozó sérülések keletkeznek. Az effajta balesetek csak úgy előzhetők meg, ha újra és újra figyelmeztetjük a gyerekeket ezekre a veszélyekre. Ha a strand forgatagában nem tudunk odafigyelni a vízi játékokra, inkább válasszunk más programot. A baleseti sérülések egy része meglehetősen alattomos, mert a tünetek csak órák múlva jelentkeznek, s lehet, hogy akkor már későn jön a segítség - az úgynevezett tompa hasi sérüléseknél például belső vérzés alakulhat ki.
Ilyesmi akkor történik, ha a gyereket hasba rúgják, hassal előre betonszegélyre zuhan, vagy a biciklikormányra esik. Ezért a szülő jobban teszi, ha a sérülés után szakrendelésre viszi a gyereket. Igaz ugyan, hogy két-három órát is kell várakozni a sokszor fullasztó hőségben, millió sérült, nyűgös gyerek közt, mégis sokkal jobb, ha feleslegesnek bizonyult az aggodalmunk, mint ha túl későn vesszük észre a bajt.

Előzzük meg az otthoni baleseteket!

A kisgyerekek mozgásterének bővülésével a balesetveszély is fokozódik. Egy-egy újabb fejlődési szakaszban vizsgáljuk újra át otthonunkat a gyerek szemszögéből nézve, és szüntessük meg a balesetforrásokat. Nem árt tudni, hogy a szellősen, biztonságosan, célszerűen berendezett lakásban ritkábban történik baleset. Munkánkat ne kapkodva, idegesen, rohangálva, többfelé figyelve végezzük. Mindig rendkívüli esetekben történik a baj, amikor éppen kivételesen nem úgy teszünk valamit, ahogy szoktuk. Napirendünket ismerve tudjuk, mikor van "csúcsidő": ebédfőzés, vendégvárás, betegség, rendkívüli munka. Ilyenkor indokolt a nagyobb odafigyelés.
Jó, ha mellettünk van a kisgyerek, miközben konyhai munkánkat végezzük, így azonban lassabban haladunk, fél szemünket állandóan rajta kell tartanunk. A tűzhelyen a hátsó főzőfelületet használjuk, nehogy magára ránthassa a forró lábost. A tűzhelyre szerelhető védőrács nem ad teljes biztonságot. A forró edényt állítsuk a mosogatóba, soha ne tegyük le a földre. Az éles késeket ne hagyjuk a munkalap szélén, toljuk beljebb. A fiókokat biztosítsuk kicsúszásgátlóval. Rendezzünk be a sarokban kis főzőasztalkát a gyereknek, de ne hagyjuk, hogy az egész konyhát beterítse a szétdobált játékaival, mert belebotlunk. Ajtónyitás, telefonálás idejére se hagyjuk magára a konyhában.
Veszélyes az üvegasztal, -ajtó és vitrin. Hova lehet felmászni, mit ránthat magára? A dugaszoló aljzatokat biztosítsuk műanyagdugóval, s ne felejtsük el visszadugni, ha használtuk a konnektort. Rejtsük el az elektromos berendezések vezetékeit, csatlakozásait. A bútorok éles sarkaira ragasszunk sarokvédőt, a csúszós szőnyegek alá csúszásgátlót. A mosószereket, vegyszereket, házi patikát zárható helyen, a gyerek számára hozzáférhetetlenül tároljuk. Vasalás közben úgy helyezzük el a vasalózsinórt, hogy ne akadhasson bele. Ne hagyjunk vizet a bedugaszolt kádban, fürdés közben pedig maradjunk mindvégig mellette. Ne szárítsuk a haját a kádban ülve!

Szálka ment a bőrébe

Egyszerű dolgunk van, ha apró faszilánk fúródott a bőrbe. Hagyományos módon, alkohollal vagy kifőzéssel fertőtlenített varrótűvel nyissuk fel egy kissé a bőrt a szálka fölött, csippentsük két ujjunk közé az adott területet, és szemöldökcsipesszel húzzuk ki a szálkát. Ha ezt nem hagyja a gyerek, óvatosabban is munkához láthatunk. Gyógyszertárban kapható érzéstelenítő hatású Lidocain kenőcs, ez nem sokkal felkenés után hat, speciális szálkakihúzó csipesszel pedig elkerülhetjük a tű rémisztő látványát.
Bajosabb, ha kaktusztüske került a bőrre, ez ugyanis sokszor nem is látszik, és rendszerint több van belőle. Figyeljük meg éles fénynél a bőrt, és csipesszel húzzuk ki, amit észrevettünk. Ha ez nem segít, áztassuk meleg vízbe a kicsi kezét (fürdessük hosszan, játszhatunk mosogatósat), így felpuhul a bőr, és magától kiesik a tüske.
Legkritikusabb az üvegszilánk: ez nehezen látható, az okozott seb fájdalmas, a sérülés vérzik. Itassuk fel a vért, a szálkakihúzó csipesszel ragadjuk meg az üvegdarabkát, vagy steril tűvel próbáljuk kikotorni. A bőr alá került idegen testet el kell távolítanunk, mert ellenkező esetben begyulladhat, elgennyesedhet, betokosodhat a szövetbe. Ha nem sikerül otthon kivennünk, vagy nagyobb sérülésről van szó, menjünk sebészetre.

Ragtapasz vagy orvos?

Hasznos, ha elsajátítjuk az elsősegélynyújtás apróbb fortélyait, de tudnunk kell, mikor elengedhetetlen az orvosi vizsgálat. A fejsérülések mindig erősen véreznek, mert a fejbőrnek sűrű az érhálózata. Mindig forduljunk orvoshoz ilyen esetben, lehetséges, hogy a gyógyulás szempontjából jobb, ha néhány öltéssel összekapcsolja a szétnyílt bőrt. A szájsérülések szintén bőven véreznek, de általában nincs nagy baj. Borogassuk zsebkendőbe burkolt jégkockával, rendszerint hamar abbamarad a vérzés.
Agyrázkódásra is gyanakodhatunk, ha nagyot esett, és beütötte a fejét. Figyeljük a viselkedését (bágyadtság, zavartság, hányás), és a legkisebb gyanú esetén is menjünk orvoshoz. Ha a foga sérült meg, azonnal vigyük gyerekfogászatra a letört darabbal együtt. A "kis" lesülés néha napszúrással jár együtt. Ha a bőrpírhoz hőemelkedés, hidegrázás, hányás társul, feltétlenül mutassuk meg orvosnak.
A megrándult ízületet borogassuk hideg vízzel. Ha láthatóan eltávolodtak egymástól az ízületi részek, bízzuk orvosra visszahelyezésüket, ne kísérletezgessünk. Ha pihentetés, borogatás ellenére nem lohad a duzzanat, szintén orvoshoz kell fordulnunk. Azonnal hívjunk mentőt, ha kisgyerekünk valami mérgezőt, vegyi anyagot vagy gyógyszert nyelt le.

Nem is gondolnánk

Biztonságosan berendezett környezetünkben is adódhatnak figyelmetlenségből olyan "véletlen" helyzetek, amelyek megelőzhetők lennének. Néhány ilyen szerencsésen megúszott baleset után már magunk is előre látjuk ezeket a rejtett veszélyforrásokat.

Hintőpor

Még a kiürült hintőporosdobozban is van valamennyi, beszippantva a tüdő apró léghólyagjaiba is eljut, megduzzad, a nedvességtől beragad - súlyos légzési problémákat okoz. Ezt a flakont ne adjuk oda játszani a kisgyereknek, vagy előtte öblítsük ki, a tele dobozt pedig olyan helyen tároljuk, ahol biztosan nem érheti el.

Elgurult

Valami apróság mindig elgurul, kiborul a gyógyszeresdoboz, a varródoboz, szétesik a távirányító. Az elgurult gombot, gyógyszert, gombelemet a legnagyobb valószínűséggel felfedező hajlamú csemeténk találja meg. Ha ilyesmi történt, tüzetesen vizsgáljuk át a padlót, nehogy bármi a szájába kerüljön.

Elérhető

Egy kinyúló serpenyőnyél, lelógó táskafül, asztalszélen kitapintható konyhai eszköz nagy kihívás a mindenre kíváncsi kisgyerek számára. Mindenáron arra törekszik, hogy megragadja, bármi is legyen az. Mindent jóval beljebb és feljebb kell elhelyeznünk, mint korábban.

Tévhitek és balfogások nélkül

Hasznos, ha elsősegélynyújtó tanfolyamon sajátítjuk el az alapvető ismereteket. Ezenkívül a legfontosabb, hogy baj esetén is megőrizzük nyugalmunkat. Készítsünk elő erre az esetre egy vészhelyzettervet. Írjuk fel egy kartonlapra a legfontosabb telefonszámokat, és erősítsük fel a falra a telefon közelében. Tartsunk tartalék kulcskészletet (autó, lakás) a kulcsos szekrénykében, hogy szükség esetén keresgélés nélkül azonnal indulni tudjunk. Mindig legyen feltöltve az elsősegélydobozunk. Néhány helytelen módszerrel többet árthatunk, mint amennyit használunk.
- Ne adjunk tejet a gyereknek, ha valamilyen vegyszert, mérgező folyadékot ivott, gyógyszert vagy mérgező növényt evett! A hánytatás is veszélyes lehet, mert a maró folyadék még egyszer végighalad a nyelőcsövön. Azonnal hívjunk mentőt! Vízzel hígíthatjuk a gyomortartalmat, és vigyünk mintát a méreganyagból!
- Ne kenjük be semmivel a leforrázott bőrfelületet, hanem folyamatosan hűtsük a csap vagy zuhany alatt akár ruhástul is. Ne rángassuk le a ruházatot, mert ezzel a sérült bőrt is letépnénk, hanem vágjuk le részenként.
- Ne próbáljuk meg helyrerántani a kificamodott ízületet. Rándulás, ficam, törés? Ránézésre nem tudjuk megállapítani! Rögzítsük puha kötéssel a legkevésbé fájdalmas helyzetben, amíg orvoshoz jutunk.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék