Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

"Az én anyukám semmit sem csinál"

Szerző: Szalma Erika

2014. június 26. | Frissítve: 2017. március 1.

Forrás: Kismama magazin

A legfontosabb munkát végezzük a világon. Hét napból hetet dolgozunk végig egy héten, 24 órás munkaidőben. A minimálbérnél is alacsonyabb a fizetésünk, nincs szabadságunk, betegen sem pihenünk. Mégsem ismerik el eléggé a fáradozásainkat.

"Mindig is kitűnő tanuló voltam, a középiskolától kezdve pedig azért hajtottam, hogy bebizonyítsam, több vagyok annál, amit rólam és a családomról gondolnak" - kezdi Nacsák Betti, három gyermek anyukája. Gyerekként úgy érezte, rossz hírű nevelőapja miatt társai nem tartják sokra.
"Már tizennégy évesen kollégista voltam, aztán Pestre jöttem főiskolára. A szüleim anyagilag nem tudtak támogatni, ezért suli mellett dolgoztam is. Nem elégedtem meg egy mérnöki diplomával, elvégeztem a műegyetem MBA képzését is, aztán a munkám miatt egy mérlegképes könyvelői tanfolyamot.
Most pedig itt vagyok: szakács, sofőr, takarító. Tudom, nem kellene kiakadnom, amikor mások megkérdezik, hogy mit csinálok, és én csak annyit tudok mondani, hogy háztartásbeli vagyok, hiszen itt van három csodálatos, okos gyerek, szép a ház, a környezetünk. Mégis sokszor eszembe jut az a jó pár év, amit végiggürcöltem, hogy megmutassam, többre vagyok képes" - mondja elgondolkodva az anyuka. Betti a férje munkája miatt sem tudna komoly állást vállalni.
"Vidéken élünk, a férjem vezető beosztásban dolgozik Pesten, muszáj, hogy én itthon legyek a gyerekekkel. Ő a családfenntartó, jól keres, valakinek biztosítani kell ehhez a hátteret. A családom messze van, nincs segítségem, nekem kell megoldani. Legfeljebb napi négy órában vagy távmunkában tudnék dolgozni, olyan munkát viszont nem találok. Tudom, hogy értékelni kellene az életemet, sokan szívesen cserélnének velem, de én nehezen fogadom el ezt a helyzetet" - vallja be Betti. "Nehéz, mert a gyerekek is erre emlékeztetnek folyton. Nemrég a kisfiamtól megkérdezték az oviban, hogy mivel foglalkoznak a szülei, és erre azt válaszolta, hogy anya semmit sem csinál."

Önmagunkat ostorozzuk

"A gyerek tükröt tart elénk, azt mutatja, hogy mi, felnőttek mit gondolunk magunkról" - magyarázza dr. Battonyai Tünde pszichiáter, életvezetési tanácsadó. "Ha folyton azt hajtogatjuk, hogy nem vagyunk elég jók, hogy mi csak otthon ülünk, semmi hasznosat nem csinálunk, a társadalom eltartottjai vagyunk, akkor a gyerekünk sem fog másképp pozicionálni minket.
Vagy ha apukától azt hallják, hogy mi egész nap otthon vagyunk, nem kell dolgoznunk, csak házimunkát végzünk, akkor a gyerekeink is így fognak nyilatkozni rólunk. Sajnos általában mi, nők vagyunk azok, akik önmagunkat ostorozzuk" - mondja a szakember, aki szerint gyerekekkel otthon lenni egyértelműen a legnehezebb munka, ezt mindenkinek el kellene ismerni, de valamiért Magyarországon az anyaság társadalmilag még ma sem eléggé megbecsült tevékenység.
"Ráadásul az irigység általában erősebb az emberekben, csak kevesen mondják ki azt, amit valójában gondolnak. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy egy munkahelyen ritkán dolgozunk végig nyolc órát. Megállunk kávézni, ebédelni, beszélgetni. Míg otthon, a gyerekek mellett még egy újságcikkre sincs időnk, mert ha éppen leülnénk pár percre a főzés és a porszívózás között, azonnal ott terem valaki valamilyen igénnyel" - fejti ki a szakember.
"Sok dolgozó és otthon lévő anyukával beszélgetek, és nincs olyan, aki azt mondaná, hogy a főállású anyaság kevesebb lenne, mint munkahelyen dolgozni. Másrészt nem kell feltétlenül belenyugodni a helyzetünkbe, ha attól boldogtalanok vagyunk. Nem leszünk rosszabb anyák, ha egyszer a saját szükségleteinket is megpróbáljuk kielégíteni, és mégis elvállalunk egy állást, vagy valami olyasmivel foglalkozunk, esetleg a házimunka rovására, amitől teljesebbnek érezzük magunkat, hiszen egyébként is rengeteg kompromisszumot vállalunk életünkben" - mondja a pszichiáter.
"Mert ha saját vágyainkat mindig háttérbe szorítjuk, előfordulhat, hogy a gyerekeinken keresztül akarjuk megvalósítani őket, az pedig senkinek nem jó. Inkább hozzuk vissza őket a saját életünkbe!"

Az anyaság is munka (Fotó: Europress)

Képtelenség minden fronton helytállni

Egyre több családban a nő a fő kenyérkereső. Kitti egy négy- és egy hatéves gyerek édesanyja, jogász. Egy önkormányzatnál dolgozik, hivatalosan nyolcórás munkaidőben, ami gyakran több órával is megnyúlik a rengeteg feladat miatt.
"Kezdetben hatórás munkát vállaltam, hogy többet lehessek otthon, de nem bíztak rám komoly, a képesítésemnek megfelelő feladatot, ezért odébbálltam. A jelenlegi munkámban ki tudok teljesedni szakmailag, de ez azzal is jár, hogy sokkal kevesebbet vagyok otthon, sokszor idegeskedem, mert nem érek oda időben az anyák napi ünnepségre, és lelkiismeret-furdalásom van, mert a gyerekek már alszanak, amikor hazaesem. A férjem szabadúszó mérnök, nincs rendszeres jövedelme, ezért korábban sokszor vállaltam túlórákat, úgy éreztem, nem állhatok fel, ha lejárt a munkaidő, hiszen sokan jelentkeznének a helyemre" - meséli az anyuka.
"A fordulópontot az jelentette, amikor egyik késői hazaérkezésem alkalmával, amikor a gyerekeket sürgettem, hogy vacsorázzanak gyorsabban, a kisfiam rám szólt, hogy nekem kellett volna korábban hazaérnem. Azóta nem foglalkozom vele, ki mit gondol, tényleg csak akkor túlórázom, ha muszáj, egyébként a hivatalos munkaidőm végén felállok, és elindulok haza a családomhoz" - vallja be Kitti, akinek szerencséje van, mert a férje vállalkozó, úgy osztja be az idejét, hogy segíthessen a gyerekek körül. Most ő megy értük az óvodába. "Az elején sokszor veszekedtünk, a kislányom viselkedési problémákkal küzdött, kellett egy év, hogy belerázódjunk az új szereposztásba. Csak úgy megy, hogy a férjem mindenben támogat."
"Jelen női létezésünk legnehezebb feladata, hogy az élet minden területén helytálljunk, maximálisan teljesítsünk" - fűzi hozzá dr. Battonyai Tünde. "Be kellene látnunk, hogy képtelenség mindent a legjobban csinálni egyszerre, muszáj felállítani a sorrendet. Nekünk kell tudni, mi az, amit tudunk vállalni, bármennyire nehéz is anyaként határokat szabni. Csak így előzhetjük meg a konfliktusokat és a stresszt."

Miért marad el a megbecsülés?

"Sajnos a mai napig rendkívül hamis kép él a társadalomban arról a három évről, melyet az anyák egy része otthon tölt a gyerekszülés után" - mondja Rácz Zsuzsa író, a Terézanyu-könyvek szerzője, aki szerint mélyen gyökerezik a közgondolkodásban az az elavult felfogás, hogy csak azok a rendes anyák, akik a gyes lejártáig nem mennek vissza dolgozni.
"Egyértelmű, hogy a hatvanas évek politikai szándékú döntéseinek következményeként - amikor a teljes foglalkoztatottság volt a cél - vált nemzeti meggyőződéssé Magyarországon, hogy az anyáknak három évig otthon kell maradniuk a gyerekükkel. Csakhogy azóta eltelt jó pár évtized, gyökeresen megváltoztak a körülmények.
Ráadásul az unió tagországainak statisztikái szerint ma a magyar nők a legképzettebbek az EU-ban. Ami már egy sokkal szomorúbb adat, hogy a felsőfokú képesítéssel rendelkezők nyolcvan százaléka dolgozik a végzettségének megfelelő munkakörben szülés előtt, míg szülés után a magasan kvalifikált anyukáknak már csak nagyjából a fele tud visszaállni a munkájába vagy ahhoz hasonló pozícióba" - teszi hozzá Rácz Zsuzsa.
Úgy véli, egyáltalán nem korrekt kijelenteni, hogy a gyerekükkel otthon maradó anyák nem pénzkeresők. "Egy nemrég elvégzett kutatás szerint, ha forintosítanánk a nők által végzett munkát, amelybe beletartozik többek között a gyereknevelés, a házimunka vagy az idős rokonok gondozása, a GDP egy jelentős részét kapnánk.
Csakhogy a gyermekgondozásért járó díjat nem lehet összemérni egy férfi keresetével, a megbecsülést pedig az emberek sajnos általában pénzben mérik. Mivel a gyakorlatban elég nehéz pénzben kifejezni az anyák munkáját, és mivel a valóságban nagyon kevés pénzt is kapnak érte, a megbecsülés is elmarad. Elismerés híján pedig kevesen képesek igazán kiállni magukért" - véli az írónő.
"Persze a társakon is múlik, hogy a nők mennyire érzik magukat megbecsültnek. Sajnos sokszor a férfiak is hajlamosak belecsúszni a hagyományos szerepbe, ahol a férfi a családfenntartó, a nőnek pedig a tűzhely mellett van a helye. Mi a férjemmel még a gyerekek születése előtt megállapodtunk, hogy fele-fele arányban osztozunk minden munkában, és az anyagi hátteret is közös erővel biztosítjuk.
Én mindig is írtam, sokszor meg is kaptam, hogy ez nem igazi munka, "írogatni" bármikor, bármilyen körülmények között lehet. Hát nem így van. Igaz, hogy a saját időmet én osztom be, hiszen szabadúszóként dolgozom, amióta az első gyerekünk megszületett. Csakhogy ötkor nincs vége a munkaidőmnek, az teljesen normális napi rutin, hogy este tizenegykor nézem meg az e-mailjeimet. Ez az ára annak a szabadságnak, hogy mindig otthon lehetek" - teszi még hozzá Rácz Zsuzsa, aki jelenleg is több női közösség munkáját szervezi, évről évre több anyának biztosítva fórumot az önkifejezésre.
"A Terézanyu-pályázatokkal is azoknak a nőknek szeretnénk lehetőséget nyújtani, akiket igazán foglalkoztat a társadalomban és a családban betöltött szerepük, és gondolataiknak szívesen hangot is adnak. Egymástól rengeteget tanulunk évről évre, ez sok erőt ad mindenkinek."
100% boldogság - Bepahnten nyereményjáték

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék