Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A varázsalagút

Szerző: Gyarmati Viktória

2012. június 2.

Forrás: babaszoba.hu

Jó időben irány a játszótér. Így van ezzel mesehősünk is, Poci, aki bizony összekap egy-két gyerekkel a homokozóban.

A napsugár előbújt a felhők közül, és a játszótérre csalogatta a gyerekeket. Kellemesen felmelegítette a homokot és a csodás, piros csigacsúszdát is.
- Anya, nézd csak, milyen sokan vannak a játszótéren! Menjünk ki mi is! - mosolygott Poci, miközben homokozójátékait keresgélte az előszobai ládában.
- Nagyon jó ötlet! - helyeselt Anya.
Hamarosan elindultak. Poci aprócska lábaival boldogan lépkedett édesanyja mellett, miközben vidáman lóbálta a homokozóvödröt. Megérkeztek a játszótérre.



Poci izgatottan üdvözölte a gyerekeket, hiszen volt, akivel már ősz óta nem találkozott. A homokozóban egykettőre gyönyörű vár épült. Körülötte hegyek magasodtak, és utak, alagutak kanyarogtak. Ám egyszer csak beomlott az egyik alagút.
- Ez mind a te hibád! - mérgelődött Poci Panka felé fordulva.
- Nem is én voltam! - védekezett megszeppenve a kislány.
- Igenis te voltál! - állt barátja mellé Dani.
- Nem igaz! - tiltakozott Panka.
- Te nem játszhatsz itt, mert mindent összerombolsz! - ítélkezett Dani a kislány felett.
Panka keservesen sírni kezdett.
- Síró-picsogó! - csúfolódott Poci.
- Na, most aztán elég legyen! A játszótér mindenkié! Nem kell elmennie sem Pankának, sem másnak! - jelentette ki Anya mérgesen.
- Nem bizony! - helyeselt Panka édesanyja is.
- Gyertek gyorsan ide! Elmesélek egy réges-régi történetet - mondta Anya, és megenyhült hangon mesélni kezdett.
"Jól emlékszem még, amikor gyerekkoromban egy csodás homokvárost építettünk a barátaimmal. Képzeljétek csak, még gyönyörű tavacska is volt a közepén! A mi kis kristálytavunkban pedig tündérek laktak. Olyan szépen énekeltek, hogy a környék összes manója a tó partjára gyűlt hallgatni a tündérmuzsikát. Egy óriás alagút kötötte össze Manóországot Tündérfölddel. Épp olyan alagút, mint a tietek volt. De hopsz! Az alagút egyszer csak beomlott, akárcsak ma, itt a homokozóban."
A gyerekek észrevétlenül elcsitultak, már nem veszekedtek. Hallgatták Anya meséjét.
"Emlékszem, nagyon el voltam keseredve az alagút miatt. Dühömben hangosan vádaskodni kezdtem: - A te hibád! - mondtam a barátnőmnek. - Nem én voltam! - állította ő, és nagyon szomorú volt, amiért igazságtalanul vádoltam. A veszekedésre a tündérek elhallgattak, és nem daloltak tovább.
Eltűntek a felhők között. A manók pedig láthatatlanná váltak, ám lábnyomaik jelezték, merre szaladnak éppen. A lábnyomok alatt pedig sorra omlottak be a kis alagutak, ledőltek a vár tornyai, és összeomlottak a varázshegyeink is. Ekkor jöttem csak rá, hogy a hatalmas alagutunkat is a csintalan manók döntötték össze. Már nem is voltam dühös a barátnőmre. Sőt, amikor végül is bocsánatot kértem tőle, felnéztem a felhők közé. Képzeljétek, láttam a tündéreket! Újra mosolyogtak, és halkan, nagyon halkan ismét felcsendült a tündérmuzsika..."
- Talán nem is Panka döntötte le a mi alagutunkat sem - gondolkozott Poci.
- Biztos a pajkos manók voltak! - mondta Dani.
- Nem én voltam! - hüppögött Panka.
- Ne haragudj! - mondta a két kisfiú egyszerre.
Időközben Anyának is elszállt a mérge: - Gyertek gyorsan, építsük meg az alagutat újra!
A gyerekek fúrták, paskolták a homokot. Hosszabb és erősebb alagút épült, mint valaha.
- Na, ezt biztosan nem tudják lerombolni a huncut manók! - állapították meg a gyerekek.
- Nagyon biztonságosnak tűnik! - mondta Dani anyukája.
- Most menjünk haza, és holnap újra eljövünk megnézni az alagutat - szólt Anya.
A gyerekek elindultak hazafelé. Már senki sem volt mérges és szomorú, inkább mindenki kíváncsian várta a másnapi találkozást.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék