Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A mese szárnyain

Szerző: W. Ungváry Renáta

2008. január 26. | Frissítve: 2017. március 30.

Forrás: Kismama magazin

Ősi szokás, hogy az emberek történeteket mondanak egymásnak, gyerekeiknek, ismerőseiknek. Amilyen nagyok a különbségek mese és mese közt, olyan egyforma és egyetemes az öröm, amit mesélőben és hallgatóban kiváltanak.

A mese varázslatos világba repíti gyermekedet


Vegyük például a kisvakondos könyv ronggyá olvasott példányát. Ki tudja, hányadik gyerek-szülő páros nyúzza már, magam is antikváriumban vettem, mert gyerekkoromban nagyon szerettem, s ezzel a fiaim sem voltak másként. Kisvakond évekig mindenhova velünk tartott, nyaralni, rendelőbe, játszótérre. Az eredeti szöveget ritkán olvastam fel, inkább fejből fújtuk, újabb és újabb részletekkel egészítettük ki az alaptörténetet. Milyen kincsei voltak a Kisvakondnak? Összebújva nézegetjük a képet, találgatunk, mi minden lehet még odalent a vakondtúrás mélyén.
Polcainkon ott sorakoznak mindazok a mesekönyvek, amelyekből nekünk olvastak annak idején. Belül fontosnak érezzük, hogy gyerekeinkkel is megosszuk, s közben újra átéljük a kedvenc történeteket.
Miért is tetszett nekem Dorka kalandja Óz birodalmában? Milyen érzés volt esténként hallgatni a mesét? Pontosan fel tudom idézni, még több évtized távolából is. Csodás érzés volt, hogy a gonosz nyugati boszorkányt egy vödör vízzel meg lehetett semmisíteni! És hogy a megoldás, a varázscipellő, voltaképpen végig ott volt Dorka lábán. A helyzet kulcsa benned van, képes vagy arra, hogy segíts magadon - ezt hámoztam ki magamnak ebből a történetből.
Érdekes volt látni, hogy a fiaimnál egészen más lett a dolog kifutása: ők elsősorban az izgalmas kalandok sokaságát értékelték, s még bosszantotta is őket egy picit, hogy "csak" ennyi kellett a boszinak, egy vödör koszos víz... És pontosan ez az, ami az igazán jó mesékben olyan nagyszerű: mindenkihez a maga nyelvén szól, ugyanabból a történetből mindenki mást találhat fontosnak, éppen neki szólónak. Közben pedig nagyon szórakoztató!
A mesemondás, meseolvasás másik és egyben legfontosabb előnye a személyes kapcsolatteremtés, az együttlét, az összebújás, a közös élmény összekapcsoló ereje. Egyetlen nap se múljék el mese nélkül!

Belépő a mesék birodalmába

2-3 éveseknek

Nem lehet elég korán kezdeni! Csecsemőkorban is bátran mesélhetünk a kicsinek, adjunk a kezébe könyveket, tanítsuk meg, hogyan vigyázhat rá. Nem igaz, hogy mindent csak megesznek! A kétévesek kedvenc meséje még a napi hőstettek krónikája. Mama vagy papa odabújik, a főszereplő nem más, mint a gyerekünk, és szép lassan, komótosan elmeséljük, megbeszéljük, mi minden történt aznap. Hogyan homokozott, hogyan kavarta a sarat, hogyan ütötte meg a térdét, amikor elesett futás közben.
Ne feledkezzünk el a nagy találkozásról a hangyák népével, a vízbe pottyant katica megmentéséről és galambok etetéséről se! A saját történetek megfogalmazása, megértése készíti elő a talajt legjobban mások történeteinek, például a meséknek a megértéséhez.
Ezekből a mesékből, képeskönyvekből szinte semmit sem őriz meg későbbre a kicsik memóriája, feledésbe merülnek, mint a kisgyerekkor jószerével valamennyi emléke. Mégis rendkívül fontosak, hiszen minden későbbi mesét, a nyelvi képzeletet, a kifejezés igényességét és pontosságát is ebben a korban alapozzuk meg.
Tipp: Családi fényképeinkből egyszerű kis képeskönyvet is gyárthatunk a mindennapok meséjéhez. Biztosan ez lesz a legkedvesebb mind közül. A változatosság kedvéért vegyük elő néha a bábokat is. A kicsik nagyon szeretik, ha kedvenc történeteik szereplői életre is kelnek, mókás hangon megszólalnak, és ők maguk is befolyásolhatják a történet menetét.
A mi mesénk: Hófehérke és a hét törpe
A végén már teljes egészében elszakadtunk az eredeti történettől, az ugyanis nem nagyon érdekelte kisfiunkat, csak a kesztyűbáb Hófehérke maradt a hét házi készítésű ujjbáb törpével. Ezzel a felállással remekül el lehetett játszani az összes olyan esetet, amikor a kicsi összeütközésbe kerül a naggyal. Kisfiunk hol Hófehérke, hol törpe akart lenni attól függően, hogy épp mi nyomta a szívét.

Beszélgessünk róla!

4-5 éveseknek

Kezdetben eszünkbe sem jutna, hogy kitalált lényekkel vagy történetekkel szórakoztassuk a kisgyereket, hiszen előtte még meg kell tanulnia jól használni a nyelvet. Az első lépés, hogy megismerkedik a környező világgal, megtanulja elnevezni a dolgokat és beszélni róluk. Aztán egy szép napon arra is éretté válik, hogy a képzeletét is használni kezdje.
Szép lassan felfedezi magában a teremtő, alkotó erőt: kedve szerint megváltoztathatja a mesék kimenetelét, új lényeket, vicces befejezéseket találhat ki. Egyéni adottságaitól függően minden gyereknél más-más időpontban bontakozik ki ez a képesség. Az óvodások sajátos humora, egészen egyedi fantáziája legendás. Ki ne mosolyogna már akkor, amikor így szól a kicsi: Mesélek egy viccet!!!
Nos, amikor először észleljük ezeket a jeleket, eljött a valódi, tündér- és más népmesék ideje. Ettől az időszaktól kezdve megérti, vagy legalábbis elfogadja a gyerek azokat a történeteket is, amelyekben nem a valóságban megszokott módon történnek az események, képzelt lények kezdik benépesíteni fantáziáját. Ugyanakkor viszont egyre jobban érdeklődik a világ működése, a dolgok miértje iránt. Nem véletlen, hogy a korszak leggyakrabban elhangzó kérdése a MIÉRT.
Pontosan ezt a kiapadhatatlan érdeklődést próbálják válaszokkal, magyarázatokkal kielégíteni az első gyereklexikonok, enciklopédiák. Ezeket mindig a kicsivel együtt nézegessük, magyarázzuk el neki az összefüggéseket.
Tipp: Sétáink, kirándulásaink során gyűjtsünk össze mindenféle érdekes dolgot: tobozt, gesztenyét, bogarat, falevelet, gubacsot. Otthon üljünk le a gyerekkel, és keressük ki együtt valamelyik határozókönyvünkből, természetkalauzunkból, pontosan mi is az, amit találtunk. A kicsik nagyon jó megfigyelők, sok hasonló kép közül is kiválasztják a leginkább hasonlót. Közben észrevétlenül megismerkednek a kézikönyvek használatával.
A mi mesénk: Ottfried Preussler: A kis boszorkány. Ciceró Könyvkiadó, Budapest.
A 127 éves kis boszi még gyereknek számít, mégsem akar lemaradni a felnőtt banyák éjszakai bulijáról. Sajnos lefülelik, és büntetésből azt a feladatot kapja, hogy egy év alatt váljék JÓ boszivá. Hogy ez pontosan mit is jelent, arról, mint később kiderül, mindenki mást gondol!

Több szálon futó történetek

6-7 éveseknek

Míg öt-hat éves korban még gyakori, hogy a gyerek szívesen hallgatja meg ugyanazt a történetet egymás után többször is, még akkor is, ha a szöveget jószerével kívülről tudja, egyre jobban nő az igénye a folytatásos, hosszabb, bonyolultabb meseszövésű történetekre. Képes már akár egy-másfél óra hosszat csendben ülni és figyelni, egy-két nap kihagyás miatt nem veszíti el a fonalat, emlékszik a részletekre, sőt ha kiesett a könyvjelző, pontosabban felidézi a legutóbbi részt, mint a szülő.
Álljunk meg az új kifejezéseknél, nehezebben érthető részeknél, és kérdezzünk rá, érti-e. Gondos magyarázatainkkal a későbbi olvasást, a kiváló szövegértést készítjük elő. Kérjük meg néha, mesélje el, miről szól a fejezet, mi a lényege a felolvasott mesének. Ez nem is olyan könnyű, kérdéseinkkel segíthetjük előbbre.
A mi kedvenc meseregényeink: Michael Ende: Gombos Jim és Lukács, a masiniszta (Cicero Kiadó), valamint Selma Lagerlöf: Nils Holgerson utazása a vadludakkal.

Már ő is olvas!

8-9 évesek

De azért a mondott, felolvasott mesére is vágyik! Lehet, hogy ezt az igényt soha nem is növi ki az ember. Jó, ha néha az egész család egy kupacban hallgatja, ahogy a papa vagy a mama mesél. Vigyük el magunkkal könyvesboltba, könyvtárba, és biztassuk, hogy nézelődjön, válogasson.
Tipp: Biztassuk, hogy találjon ki ő is meséket! Hallgassuk meg, kérjünk rajzot a szereplőkről, ösztönözzük, hogy le is írja néhány szóban, amit alkotott. Rengeteget tudhatunk meg gyerekünk lelke mélyén őrzött titkokról, kincsekről ezekből a történetekből. És bennük talán még a néhány évvel ezelőtti saját meséink, fordulataink és szereplőink nyomait is felfedezhetjük!
A mi mesénk: Benedek Elek: A csudafa.
Szinte mindenkiről kiderül a magyar népmeseelemekből építkező történetben, hogy más, mint amilyennek látszik. Bűbájosok, csudafák, királykisasszony - nem lehet kihagyni!

Mese helyett tévé?

A tévében, moziban látott film, mese sosem helyettesítheti a személyesen felolvasott, csupán a képzeletünkben megjelenő képekkel illusztrált mesét. Ez persze nem jelenti azt, hogy gyerekekkel tilos lenne filmet nézni, épp ellenkezőleg, ezek a dolgok már kultúránk, mindennapjaink letagadhatatlan részei. Az a legjobb, ha előválogatás után együtt nézzük meg, és utólag megbeszéljük a látottakat. Így az is kiderül, ha nem értett vagy nagyon ijesztőnek talált valamit.

Hozzászólások

A család kedvenc robotja (X)

Gyerekkoromban imádtam a Mikrobi című rajzfilmet. Mindig arról ábrándoztam, hogy milyen szuper lenne, ha Terka nénikénk helyett ránk is egy ilyen robot-dadus és tanár vigyázna.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék