Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A mese elkísér

2008. január 26. | Frissítve: 2017. március 27.

Forrás: HáziPatika.com

A mesét hallgató gyerek másik világba csöppen, átadja magát a történetnek, és élvezi a szülővel való együttlétnek ezt a békés, szívet melengető formáját.

A mese elkísér

Földünk számos szegletében már az aprócska újszülöttnek is mesélnek, legendákat mondanak a törzs eredetéről, istenekről, fákról, hegyekről, állatokról, jó és gonosz szellemekről. Mi végre? Hiszen a baba nem érthet belőle egy szót sem... Nem is csak a szó a lényeges, hanem a mesemondás mindenestül: a nyelv zenéje, az érzelmi átélés közvetítése és az a különleges figyelem, amit a mesélő hallgatójának szentel. Ez az a varázslat, amit a gyerek évek múlva is újra át szeretne élni, még akkor is, amikor már egyedül olvashatná a jobbnál jobb könyveket.

Út a nyelvhez

A csecsemő sokkal előbb kezdi megtanulni anyanyelvét, mint ahogy kimondja az első szavakat. Már újszülöttkorában különösen érzékeny az emberi hangra, figyelmesen hallgatja fölébe hajló édesanyját, tanulmányozza arcát, utánozza arckifejezését. Hamarosan megtanulja, hogyan szokás beszélgetni - bár még nem is gügyög.
Megérti, hogy párbeszédről van szó, ki kell várni a másik mondandóját, majd válaszolni neki: finom mozdulatokkal, mosollyal, hangocskákkal, hiszen most még ennyire telik. A baba már ilyenkor megkülönbözteti a nyelv elemeit, gyakorolni kezdi hangkészletét, hamarosan szótagokat is gőgicsél. Ugyanakkor rájön, milyen sokféle érzelmi árnyalata lehet a beszédnek, és lassacskán ő maga is törekedni kezd arra, hogy a síráson kívül másféle hangokkal is kommunikáljon.
Ahogy növekedik a kicsi, egyre fontosabbá válik a mese tartalma. Féléves kora után már lekötik a képeskönyvek, felismeri a lerajzolt tárgyakat, a szülinapjához közeledve pedig megérti az egyszerű történeteket. Már ekkor vezessük be, hogy minden este mesélünk neki. Legjobb, ha a mese róla, a babáról szól, aki reggel fölkelt, reggelizett, sétálni ment, és mindenféle érdekességet látott útközben. Egészen biztos, hogy élvezni fogja a megelevenedő történeteket, és ráismer saját élményeire. Közben gazdagodik a szókincse, és néhány hónap kell csak ahhoz, hogy ő maga is beleszóljon, hozzátegyen a történethez, vagy éppen kijavítson minket.

Barátkozzunk a könyvekkel

Ha a kisgyerek nap mint nap látja, hogy szülei, testvérei olvasnak, benne is kialakul az érdeklődés a könyvek iránt, ő is olvasó ember lesz nagykorában. Két-három évesen talán lesznek kedvenc könyvei is, maga veszi elő őket a könyvespolcáról. Ebben az időszakban már szívesen meghallgatja és megérti a mesebeli szereplőkről szóló rövid, egyszerű történeteket is. Várja, hogy a felnőtt a kiságy szélére üljön, fellapozzon egy könyvet, és meséljen, míg ő a képeket nézegeti.
Korai lenne még tündérmeséket olvasni, keressünk könnyen érthető, a mindennapi élethez hasonló történetszövésű mesét, egyszerű hősökkel, ismerős állatokkal vagy emberekkel. Az esti mesélésben helyet kaphatnak a versek is, a magyar gyerekirodalom bő kínálatából bátran választhatunk kicsiknek, nagyoknak. Lehet, hogy elsőre csak a rím és a szöveg dallama, ritmusa marad meg a csemetében, de ez is hatalmas élmény számára, sokszor hallani akarja majd, még akkor is, ha már kívülről fújja.
A kisóvodás korosztály az egyszerű, mindennapi történeteket kedveli. Izgalmasabb a mese, ha nem emberek, hanem ismerős állatok a szereplők.

Még egyszer...

Nem ritka, hogy az óvodás ragaszkodik ahhoz, hogy több estén át ugyanazt a mesét olvassuk fel neki. Az ismétlés a biztonságot jelenti számára. A kiválasztott mese cselekményében van valami, ami mélyen érinti őt, amit újra és újra át kell élnie, fel kell dolgoznia. Ha unjuk is az ismétléseket, próbáljunk erőt venni magunkon arra a fél órára! Ezzel rengeteget segítünk abban, hogy eligazodjék az élet dolgaiban, helyére tegye saját gondolatait, érzelmeit, leküzdje szorongását. A mese szerepe ugyanis nemcsak a nyelvfejlődésben, a szókincs növelésében és a szülővel való zavartalan együttlét biztosításában merül ki, hanem fontos egyengetője a lelki fejlődésnek is.
Ez már a tündérmesék korszaka. Az ősi legendák, a mágikus erővel felruházott szereplők bonyodalmas, sokszor szélsőséges érzelmeket kavaró, kegyetlen, de mindenképpen boldog véget érő történetei a gyerek lelkében dúló harcot jelenítik meg. A testvérféltékenység, a halálfélelem, a szülők veszekedése miatti szorongás, az önbizalomhiány a mese segítségével megszelídül, és kívülről szemlélhetővé válik. Meséljünk tehát minél többféle történetet, hogy megtalálhassa köztük azt, ami leginkább kifejezi a benne dúló viharokat.

Meseregények kora

A kisiskolások talán már elsőben is próbálkozhatnak önálló olvasással, de második osztály végére biztosan túl vannak egy-két könyvön. Ám ne gondoljuk, hogy ettől kezdve nincs szükségük esti mesére. A mesélés továbbra is fontos lehetőség arra, hogy összebújva, egymás melegét érezve, teljes nyugalomban, egymásra figyelve töltsük az elalvás előtti időszakot.
Természetesen továbbra is a tündérmesék, népmesék a főszereplők. Lélekápoló hatásuk mellett hatalmas és színes szókinccsel ajándékozzák meg a gyereket. A mesék mellett lassan előkerülhetnek a meseregények. Ezen a téren is számíthatunk a klasszikusokra! Talán nem is árt, ha a gyerekünk megtudja: Vuk és Micimackó nem színes, harsány rajzfilmfigurák, hanem csodálatos nyelvi gazdagsággal megalkotott regények hősei.
Sok szülő éppen ezt a korszakot élvezi legjobban, ő maga is izgalommal merül el az ismerős történetek világában. Engedjük, hogy a mese családi mindennapjaink része maradhasson egészen a kamaszkor küszöbéig.

Milyen a jó képeskönyv?

Az, amelyik a szülőnek tetszik! A legfontosabb, hogy érezze csemeténk, szívesen ülünk mellette a könyvvel, az "olvasás" örömteli foglalkozás, kedvünk telik benne. Kényszeredetten, kötelességből nem lehet mesélni - mindennap, naponta többször, sokszor egymás után ugyanazt.
A kisgyerek szempontjából a képeken van a hangsúly, ő abban gyönyörködik, nem tudja, milyen szöveg tartozik hozzá. Ha nem vagyunk elégedettek az eredetivel, mondjunk hozzá saját mesét. A kisgyerek számára is ízlésformáló az első évek képi világa, ezért csak igényes, színvonalas könyveket adjunk a kezébe. A kisgyerek hamarabb felismeri a nagyobb formákat, vastag vonalakat, összefüggő színfelületeket, mint a kicsi, vékony vonalú, túl sok apró részletet tartalmazó képeket. Jók a valósághű, fényképszerű ábrázolások, de nem zavarja őket, ha az állatfigurák ruhába bújtak.
A karikatúraszerű rajzokat nemigen értik, és a rajzfilmek világába is korai lenne már most bevezetnünk őket. Örülnek, ha a könyvben felismerik a valóságban látottakat, de fordítva csínján bánjunk az ismeretekkel: csak néhány újdonságot tartalmazzon a könyv, ne tömjünk a fejükbe minél több tudást a képes ismeretterjesztőkből.
Beszélgessünk a képek részleteiről: látott-e már olyat, mit lehet vele kezdeni, van-e nekünk? Kétévesen nem tud még a felolvasott szövegre figyelni. A gyerekverseket mondjuk el sokszor a ritmust hangsúlyozva, tapsoljunk hozzá, esetleg mutogassuk el. A klasszikusokban nem csalódunk: Móra Ferenc, Gazdag Erzsi, Weöres Sándor, Kormos István versei és a népköltések az első gyöngyszemek, amelyekkel a kicsik találkoznak.
100% boldogság - Bepahnten nyereményjáték

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék