Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A második nyelv tanulása

Szerző: Pusztai Éva

2013. október 18. | Frissítve: 2016. május 19.

Forrás: HáziPatika.com

Az utóbbi években megváltozott a pszichológusok és nyelvtudósok véleménye azzal kapcsolatban, hogy mikor a legalkalmasabb elkezdeni egy második nyelv tanítását.

A második nyelv tanulása

Míg korábban ezt általában a felső tagozat kezdetére, de mindenképpen az iskoláskorra datálták, ma úgy vélik, hogy akár három-négy éves korban is el lehet kezdeni, sőt már akár baba korban is, dalokkal, mondókákkal. A korai nyelvtanulásnak előnye, hogy az új nyelvre jellemző hangzókat a gyermek könnyebben elsajátítja, de a szókincs és főleg a nyelvtan megértésében a nyelvtanulást korán kezdők esetében nem mutatható ki egyértelmű előny. A különbség az egyes egyének közt persze óriási lehet, aminek magyarázatát az új nyelv megtanulására tett erőfeszítés nagysága magyarázza legjobban.
Egy átlagos gyerek négyéves korára kétezer alapszót sajátít el különösebb erőfeszítés nélkül. A háromévesek már kevés hibát ejtve ragoznak, olyan szinten birtokolják anyanyelvüket, amely nyelvtani értelemben (szókincs szempontjából természetesen már nem!) megfelel a középfokú nyelvvizsga követelményeinek. Ennek az a magyarázata, hogy az élet első éveiben különleges tanulási kapacitással rendelkezünk, amelyet csak manapság kezdünk igazán megismerni.
A kutatók egyetértenek abban, hogy az első három évben kialakul a tanulási képesség ötven százaléka, nyolc éves korig pedig további harminc százaléka. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy felnőtt intelligenciájának, tárgybeli tudásának, bölcsességének a háromnegyede az óvodáskorig elsajátítható. Amit ezekben a korai években megszerzünk, az az agy tanulást szolgáló képességeinek többsége, azok az ösvények, amelyeken megfelelő "kiépítettség" esetén egész életünkben gyorsan eljutunk majd a szükséges információkhoz.
A második vagy harmadik nyelv elsajátítását semmiképpen sem a hagyományos tanítás-tanulás formában kell elképzelni. Az újszülöttek és a kisgyermekek igen sokoldalúan, hallgatás, látás, utánzás és gyakorlás útján, bizonyos értelemben automatikusan tanulnak. Az anyanyelv elsajátítása szinte észrevétlenül megy végbe, ebben a szülőknek elsősorban az a szerepük, hogy minél többet beszéljenek hozzá, ösztönözzék anélkül, hogy szándékosan tanítanák.
A második nyelvet a legegyszerűbben úgy tanulja meg a gyerek, ha kétnyelvű családban vagy két különböző nyelvet beszélő szülő mellett nő fel. Ilyenkor a folyamat majdhogynem automatikus. Svédországban, ahol a többnyelvűség egyébként is igen elterjedt, a bevándorlókat páratlanul gyorsan és igen hatékonyan tanítják meg svédül. A gyerekek esetében ez az érzékszervek stimulálását és minél több játékos módszer alkalmazását jelenti.
A befogadótáborokban lakók gyerekei egész nap svéd nyelvi környezetben vannak, ilyen dalokat, játékokat szövegeket látnak, hallanak, és pár hónap alatt észrevétlenül beléjük ivódik a nyelv. Az idegen nyelvű környezet előnyei azonban csak akkor jelentkeznek, ha a benne élők motiváltak az új nyelv elsajátítására, és kiegészítik ezt a nyelvtani rendszer alapos megtanulásával.
Valami hasonlóra van szükség akkor is, ha a saját gyermekünknek akarjuk megtanítani egy második nyelv alapjait. Másról ugyanis nemigen lehet szó ilyen kis gyerekek esetében. Ha együtt vásárolunk vagy főzünk a gyerekkel, nevezzük meg az adott tevékenységet, tárgyat az elsajátítandó nyelven, az éppen végzett munkafázist kommentáljuk egyszerű szavakkal. A képek igen hasznos segítői a kisgyerekkori nyelvtanulásnak. A háziállatokat, egyszerűbb eszközöket ábrázoló mesekönyveket mutassuk be a gyereknek a második nyelven is, anélkül, hogy különösebb magyarázatba bonyolódnánk a két nyelv közötti különbségek kérdésében.
Ebben a korai életszakaszban sohase tanítsuk, legfeljebb ösztönözzük a gyereket a tanulásra, igaz ez a második nyelvre is. Semmiképpen se okozzunk neki feleslegest szorongást azzal, hogy kikérdezzük, számonkérjük a tanultakat. Az iskoláskorban oly sok bajt okozó tanulási nehézségek nyolcvan százaléka a stresszre vezethető vissza, ami a meg nem felelés miatt érzett aggodalom következtében alakul ki.
Az idegen nyelvű dalok, különösen, ha egyszerű a szövegük és a ritmusuk, kiváló eszközei a második nyelv elsajátításának. Még jobb, ha a gyerek ehhez egyszerű lépéseket, mozgást, akár táncot is tanul. A gyerekek hároméves kor alatt különösen szeretik a tárgyakat megérinteni, tapintani - használjuk ki ezt a második nyelv elsajátításában. Játszathatunk szagolós játékot is. Ilyenkor az elrejtett ételeknek, anyagoknak, tárgyaknak a felismerését, idegen nyelven történő megnevezését, azok szagával, illatával kapcsoljuk össze.
Egy fontos tanács viszont a buzgó szülőknek: a gyerek e fogékony életszakaszában nagyon fontos, hogy ne tanítsunk semmit sem rosszul! Aki nem beszéli megfelelően a másodiknak szánt nyelvet, az inkább ne tanítson. A kiejtést a magyarok hajlamosak elhanyagolni, és ezzel sok kárt okozhatunk. Egyre divatosabbak az óvodai nyelvórák. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy sokszor téves felfogás alapján erre a feladatra nem alkalmaznak hivatásos, professzionális nyelvpedagógust. Tény, hogy erre a munkára nehezebb megnyerni kiváló nyelvtudású tanárt, mégis azt javasoljuk, nézzenek utána a szülők, mit és mennyire helyesen tanulnak a gyerekek.
Igaz ugyan, hogy a gyerekeknél nem követelmény a nagy szókincs, de azt a keveset, amit meg akarunk nekik tanítani, azt a nyelvhelyesség és kiejtés tekintetében valóban tökéletesen kell, mert a gyerekek ebben a korban különösen fogékonyak az idegen nyelvre jellemző új hangzók elsajátításában. A valóság az, hogy egy középfokú nyelvvizsgával rendelkező tanár ennek a követelménynek gyakorlatilag képtelen eleget tenni.

Lektorálta:
Tauzin Tibor Miklós
Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék