Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A gyermeknevelés alapelvei

Szerző: Tauzin Tibor Miklós, pszichológus

2008. július 23. | Frissítve: 2016. február 2.

Forrás: HáziPatika.com

A gyermeket vállaló párokban előbb-utóbb felmerül az a gondolat, hogy miként is lehetnének ők jó szülők. Néha kimondva, sokszor kimondatlanul mérlegelik, hogy mi lenne az a viselkedés részükről, amely a leginkább megfelelne gyermeküknek.

A gyermeknevelés alapelvei

Nincs recept

E kérdésekre az esetek nagy részében adható receptszerű válasz, de ezek nem felelhetnek meg mindenkinek egyformán. A receptszerű válaszok ugyanis általánosítottak, és nem alkalmazhatók minden egyedi emberre - gyermekre és szülőre - egyformán. Az ilyen válaszok alapjait adó elvek megértésével és észben tartásával, azonban sokszor már nincs is arra szükség, hogy külső forrásból - könyvből, szakembertől - kérjünk segítséget.

A három legfontosabb dolog

A gyermekneveléssel kapcsolatos elképzelések az utóbbi századokban sokszor módosultak, részben orvosi részben pedig társadalmi változások nyomán. A huszadik század elején jellemző drákói szigort lassan felváltotta egy a gyermekeket is önálló személyiségként kezelő, elfogadóbb mentalitás. A gyermekek fejlődésének alapos tanulmányozása nyomán mára kikristályosodott egy végletektől mentes kép, mely képes a helyes nevelés alapjait jól megragadni. A kisgyermekek számára a három legfontosabb dolog, amit szülő adhat az odafigyelés, a szeretet és a biztonság.

Első lépcső: odafigyelés

Az odafigyelés, a gyermekre fordított figyelem, a legelemibb meghatározója a jó szülő-gyermek kapcsolatnak. Ez részben a gyermek fizikai igényeinek kielégítését jelenti, de ennél többet is. Fontos, hogy a gyermek társas-kapcsolati igényeire is jól reagáljon a szülő, hiszen egy gyermeknek nem csak etetésre és alvásra van szüksége, hanem szülei aktív jelenlétére, játékra és beszélgetésre is. Nem mindegy azonban, az sem, hogy ezeket milyen módon kapja meg a csemete.

Ha a szülő csupán kötelességtudóan, mint napi rutint tudja le a gyerekkel való foglalkozást (kis túlzással mondhatnánk, hogy naptárjába feljegyzett feladatként pipálja ki), akkor a gyermek, bár elég figyelmet kap, mégsem fogja jól érezni magát. Ennek oka, hogy a gyermek a felnőtteknél sokkal jobban képes megérezni, hogy ki miként viszonyul hozzá. Mivel beszédbeli képességei még nem elég fejlettek, mások viselkedésének nem szóbeli elemeire jobban figyel, ezért ez esetben azt is érezni fogja, hogy a szülő nem szeretetből, hanem feladatszerűen foglalkozik vele. A gyermek felé mutatott szeretet tehát szintén kiemelt szerepet játszik a nevelésben, ez az odafigyelés utáni második lépcsőfok.

Második lépcső: szeretet

A szeretet jelentőségét minden gyermekneveléssel foglalkozó munka hangsúlyozza, és tény, hogy ez az érzés olyan központi helyet foglal el a szülő és gyermeke közti kapcsolatban, hogy képes meghatározni egy család mindennapjait. De mit is biztosít ez a számunkra oly fontos érzelem a hétköznapokban? Legfőképp biztosítja azt, hogy az odafigyelés, a gyermek szükségleteiről való gondoskodás ne mechanikus legyen, hanem rugalmas, az épp felmerülő igényekhez alkalmazkodó. A szülők és gyermekük élete, de a gyermek fejlődése sem határozható meg percnyi pontossággal előre. Bár nagy vonalakban sokminden megjósolható, az egyes konkrét helyzetek mégis gyakran váratlan lépnek fel.

A leghétköznapibbtól, például, hogy a gyermeknek nem játszani, hanem beszélgetni van kedve, a nehezebben kezelhető problémákon át, például, ha a szülő a munkahelyi stresszt hazaviszi, egészen a legsúlyosabbakig, ha például az egyik szülő megbetegszik, és kórházba kell feküdnie. Az ilyen változások kezeléséhez szükséges, hogy a szülő és gyermeke közt szeretet legyen, hiszen ez teszi lehetségessé, hogy a szülő odafigyelve és elfogadóan tudjon viselkedni.

Harmadik lépcső: biztonság

Az odafigyelés és szeretet együtt már általában elég ahhoz, hogy jó szülőről beszélhessünk. De mint sok mindenben, ebben a helyzetben is óvakodnunk kell a túlzásoktól. Már szó esett arról, hogy odafigyelés és szeretet hiányában a gyermek fejlődése csorbát szenved. Vajon akkor az-e a jó, ha a szülő mindent feláldozva gyermekéért, lesi annak legapróbb kívánságait is, szinte csügg rajta szeretetével? A válasz természetesen, nem.

A gyermek akkor érzi magát biztonságban, ha a szülei érett felnőttként viselkednek, és meghúznak bizonyos határokat gyermekük fejlődése érdekében. Ez nem szigort, hanem következetes szabályokat jelent, melyek egyben tükrözik a szülő szeretetét. Egy kézzelfogható példán - a büntetés és jutalmazás példáján - szemléltetve ez azt jelenti, hogy a gyermek helytelen viselkedést nem elég megbüntetni, el kell mondanunk vagy meg kell mutatnunk neki azt is, amit csinálnia kellett volna. Emellett pedig folyamatosan megdicsérni, ha valamit ügyesen csinált, vagy elkezdett gyakorolni, hogy később kellő önmagába és világba vetett bizalma legyen, az élet kihívásainak legyőzéséhez.

A szülő a felnőtt

A szülő-gyermek interakcióban tehát a szülőé a nagyobb felelősség. Ő a felnőtt, neki kell jó példát mutatnia a gyermeknek. De ha odafigyel rá, szereti őt és ezzel biztonságos légkört teremt számára, akkor nem jelenthet számára gondot a neveléssel kapcsolatban felmerülő hétköznapi kérdések megoldása sem.

Kapcsolódó cikkeink:
  • Milyen a tudatos szülő?
  • Elkényeztetem?
  • A legtipikusabb szülői hibák
  • Gyermekeink érzelmi nevelése
  • Hozzászólások

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések

    Legkeresettebb címkék