Terhesség hétről hétre

A bokszhercegnő ma ikres anyuka

Szerző: Vályi-Nagy Erika

2011. április 1.

Forrás: Kismama magazin

Csábi Bettina nem véletlenül kapta a bokszhercegnő megtisztelő címet, hiszen egyedülálló módon két súlycsoportban is világbajnoki címet szerzett. Az ikrek ezek után igazán nem jelenthettek neki gondot!

Dr. Csábi Bettina (32)
Gyerekei: Száva és Kamilla (1,5)
Hobbi: olvasás, mozizás, séta
Csillagjegy: Mérleg
Férje: Koller István (42) szakmai igazgató
Kedvenc étel: minden, ami édesség
Kedvenc stílus: a sokütéses mexikói iskola
Iskolai végzettség: jogász, Szegedi Tudományegyetem
www.csabibettina.hu




Nem is olyan régen még a ringben osztotta a balegyeneseket, ma pedig ő a leggyengédebb édesanya. Másfél éves ikrei mellett saját üzleti vállalkozása van, blogol, edzéseket tart, és az egészséges életmód mellett kampányol.
Hihetetlen követelményeket állít fel az élsport, nem csoda, ha vannak, akik a sportpályafutás végeztével egy ideig gondolni sem bírnak a mozgásra. A szervezet viszont igényli a kalóriát, így aztán gyakran előfordul, hogy némi lazítás, és máris egy tízessel többet mutat a mérleg. Aztán arról is lehetne mesélni, milyen a terhesség alatti farkasétvágy, mennyi pluszenergia ikreket kihordani, és milyen nehéz a szülés után újra formába lendülni.
Nem tagadom, efféle gondolatokkal készültem a beszélgetésre Csábi Bettinával. Harmincévesen hagyta abba az élsportot, nyomban terhes lett - ikrekkel -, a kicsik pedig éppen abban a korban vannak, amikor egy perc saját időt se engednek az anyjuknak. De úgy voltam vele, majd nagyon megértő leszek, majd biztatom, hogy lesz könnyebb, hogy lesz majd idő mozogni...
Ehhez képest nagy meglepetés volt a nádszálkarcsú nő pöttyös ruhában, a két édes gyerekkel, Szávával és Kamillával. Bajáról érkezett Budapestre az egész család az interjú kedvéért, de cseppet se tűnt senki fáradtnak, idegesnek, nyúzottnak. A gyerekek remekül eljátszottak, készülődtek a fotózásra, Bettina férje, István telefonon elintézett egy-két dolgot, mi meg beszélgettünk Bettinával. Csak úgy áradt belőle az energia.

- Bevallom, nem erre számítottam. Egy-két kiló feleslegre minimum...

- Dekára tartani tudom a súlyom, és ez pont a sportnak köszönhető. A mérkőzések előtt minden gramm számít, és ki merné megengedni magának, hogy a dekák miatt bukja el a mérkőzést. Ha kell, bármikor képes vagyok fogyni, de a hízás már nehezebb dolog.
- Mások inkább az ellenkezőjére szoktak panaszkodni.
- Mert nem jól kezdenek neki a diétának. Sokan a nyár közeledtével fejvesztve nekiállnak fogyókúrázni, jön a paradicsom-, a káposztaleves-, a tojáskúra - aztán a végén többet nyom a mérleg, mint az elején. Ezért is dolgoztam ki az álomdiétát, amivel a hozzám fordulók meg tudnak szabadulni a feleslegtől.
Természetesen velem is előfordult, hogy kőkeményen kellett diétáznom, de ez a versenyek miatt volt, hogy beférjek a súlycsoportomba. Megesett, hogy másfél kilót kellett fogynom nagyon gyorsan, és akkor bizony egy hétig szinte semmit sem ettem. Az utolsó két napban már nem is ittam. Ezt a diétát persze nem ajánlanám senkinek.
- Mindig ilyen keményen tudtál küzdeni a sikerért?
- Hétéves koromban eldöntöttem, hogy világbajnok leszek. Ez talán nagyképűen hangozhat, de mégis igaz. Nem tudtam volna kevesebbel beérni, nem versenyezgetni akartam, sportolgatni, bokszolgatni, hanem egyetlen cél lebegett a szemem előtt: a világbajnoki aranyérem.
- A folytatást tudjuk: huszonnyolc mérkőzés - huszonnyolc győzelem. Soha nem hibáztál. Sokszor kijutott neked az a felemelő érzés a dobogó tetején.
- Pedig nem is volt az mindig olyan felemelő. Annyit küzd, hajt, dolgozik a sportoló az eredményért, hogy nem is tud már örülni a sikernek. Ezért is fordul elő gyakran, hogy elsírják magukat a dobogósok... talán nem is a meghatottság miatt. A végtelen fáradtság és a befektetett munka miatt.
Én harmincéves koromra éreztem úgy, hogy elég, be akarom fejezni. A férjemmel gyereket szerettünk volna, és végre arra vágytam, hogy legyen saját életem. Ami nemcsak a bokszról, az edzésről és a ringről szól, hanem van benne kikapcsolódás, felelőtlen sütizgetés, esti mozizás... és mindaz, amiről a sport miatt le kellett mondanom.
- Jött a következő stresszhelyzet: a terhesség.
- Ó nem, elsőre megfogant a baba.
- Azaz a babák...
- Hát, bármilyen furcsa, a második kis sejt csak egy héttel később ágyazódott be. Magam sem hittem, de az ultrahangon, az orvosi vizsgálatokon egyértelműen beigazolódott, hogy Kamilla egy héttel Száva után fogant. A terhesség alatt szerencsére nem volt gondom, egyedül a gerincemre kellett vigyáznom, ezért folyamatosan tornáztattam. Nem is híztam sokat, összesen kilenc kilót. A szülés császárral történt, és mivel Kamilla 1760 grammal jött a világra, két hétig kórházban maradtunk.
- Milyen volt az első időszak otthon?
- A kórházban a csecsemősnővérek szinte mindenre megtanítottak, ezért viszonylag könnyedén boldogultam a kicsikkel. Nem volt gond a pelenkázás, fürdetés, szoptatás, de aludni valahogy sosem akartak a lányok. Ha végre az egyik el is szenderedett, kelt a másik, mire azt elaltattam, jött a szoptatás, ahogy végeztem, kezdődött a műszak elölről. És ugyanez volt éjszaka is. A férjem próbált segíteni, ahogy tudott, az első hónapban otthon volt és segített mindenben, de aztán Romániában kezdett dolgozni, és csak hétvégén találkoztunk. Kemény időszak volt, meg is érett bennünk a döntés: hazaköltöztünk Bajára. Itt van mindkettőnk otthona, másfél évesen bölcsibe tudtuk adni a kicsiket, ahol édesanyám a gondozónőjük. Azóta sokkal könnyebb az életünk.
- Úgy tudom, az anyaság műszakja mellé felvettél még néhányat.
- Nem is nevezném ezt műszaknak. Régóta foglalkoztat, hogy miként tudnék segíteni az embereknek új, egészséges életet kezdeni. Lefogyni, megismertetni őket a kiegyensúlyozott étrenddel, megfelelő mozgásformákat ajánlani. Ezért dolgoztam ki az álomdiétát, amely három pilléren nyugszik. A mozgáson, diétán és a méregtelenítésen.
- Kik fordulnak hozzád?
- Akiknek elegük van a lebutított diétákból, és szükségük van valakire, aki támogatja őket a változtatásban. Napi kapcsolatban vagyok mindenkivel, aki a programomat választja, és úgy látom, ez az egyik legfontosabb kapocs. Aki kövér, gyakran érzi magát kirekesztve, nincs kihez fordulnia. Pedig a túlsúlyosokat nem lenézni kéne, kinevetni, hanem segítséget adni és bátorítani.
- És ha ír neked egy elkeseredett fogyókúrázó, hogy éppen túl van egy tepsi süteményen?
- Akkor nem leszidom és kioktatom, hanem megírom a teendőket: mit egyen, mit és mennyit mozogjon. Tartom benne a lelket, másnap pedig rákérdezek, hogy vajon betartotta-e az ígéretét. És elmondom, én is szoktam bűnözni, sőt, egyenesen odavagyok az édességért. De ha túlságosan sokat eszem, akkor utána futok egy órát. Így garantáltan levezeklem a bűnömet.

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

Legjobb cikkeink a témában

Hozzászólások