Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

2 éves a gyerek, eljött a kihívások korszaka

Szerző: Sződy Judit

2011. május 14. | Frissítve: 2017. május 4.

Forrás: Kismama magazin

A kis vadóc ebben az évben nagyot lép előre a függetlenné válás útján.

Látványos fejlődés áll be a 2 évesek gondolkodásában


Önállóan eszik, iszik, szobatiszta lesz, képes érthetően a felnőttek tudtára adni igényeit, harcol igazáért. De ha elfárad vagy megijed valamitől, még mindig ugyanolyan szorosan bújik a mamájához, mint kisbabakorában.

Testi fejlődés, mozgás: vége a totyogásnak

A harmadik életévben már szinte lehetetlen eltalálni, melyik gyerek volt aprócska újszülött, és melyik nagy mackó. Az ikrek és a koraszülöttek is behozzák lemaradásukat az első életévek során. A kétéves testarányai még babásak: a törzshöz képest nagy fej és rövid végtagok jellemzik. Megjelenésében az hoz nagy változást, hogy lekerül a pelus, eltűnik a bugyor, így karcsúbbnak tűnik.
Mozgása sokat ügyesedik, nem totyogó többé. Magabiztosan jár, futni is tud, és váltott lábbal közlekedik a lépcsőn. Szívesen utánozza a nagyok mozgását - játékból tarthatunk pár perces, egyszerű "tornaórát", nagyon fogja élvezni. Kedveli a kültéri játékokat, magabiztosan száguldozik a kismotoron, még mindig imád hintázni, kéri, hogy egyre magasabbra lökjük.
Finommozgásának fejlődése alkalmassá teszi arra, hogy egyre több felnőtt-tevékenységbe bekapcsolódjék. Az egészséges gyereknek nincs szüksége külön fejlesztő foglalkozásra. Ha a szülei bevonják a mindennapos tevékenységbe, barkácsolásba, vásárlásba, házimunkába, ezzel fejlesztik is egyben.
Nem könnyű feladat a kiskocsit tolni a bevásárlóközpontban, letörögetni a gomba kalapját, adogatni az evőeszközöket a terítésnél, gallyat szedni a tűzrakáshoz, vagy kigereblyézni a homokozóból a száraz faleveleket. Nem könnyű, nem is megy azonnal, de végül többnyire sikerül.

Gondolkodás: a fogalmak kialakulása

Hatalmas fordulat áll be a beszédfejlődésben. A kétéves harminc-nyolcvan szóból álló szókincse akár tízszeresére is nőhet néhány hónap alatt. Nemcsak adott tárgyakat nevez nevükön, hanem fogalmakat alkot. Nemcsak a család kutyáját tekinti kutyának, hanem a szomszédét is, és végül a világ minden ebét.
Az elvont fogalmakkal csak később tanul meg bánni: a "szép", a "nehéz" még nem sokat jelent számára. Időérzéke is bizonytalan még: azt már érti, hogy "mindjárt", de a "holnap reggel" kifejezéssel nem tud mit kezdeni. A harmadik szülinapig azonban ezek a képességek is teljessé válnak, nem jelenlévő dolgokról is tud gondolkodni. Rövid történeteket talál ki - ezt ne tekintsük hazugságnak, inkább játékos fantáziagyakorlatnak.
Rájön, hogy a beszéd fontos formája a kapcsolatteremtésnek - be nem áll a szája. Képes felidézni régebbi eseményeket, meglepő módon olyasmit is, ami még a "beszéd előtti" korban történt vele.

Társas kapcsolatok: nem, nem és nem!

A kétéves minden pillanatban képes meglepetést okozni. A szülő továbbra is maga az isten számára. Tőle vár biztos érzelmi támaszt, de belülről a függetlenedés vágya hajtja. Ez a helyzet folyamatosan konfliktusba sodorja önmagával és környezetével. Dacossága, hisztirohamai megszokhatatlanok.
Harc helyett próbáljuk a megelőzést választani. Lehetőleg ne hozzuk őt döntési helyzetbe. Nagylelkű ajánlatnak tűnik, hogy válasszon magának zoknit, de amikor ő a pirosat, a csíkosat és a virágosat is föl akarja venni, kiderül, hogy ehhez a számára fontos döntéshez nincs is elég lába...
A szülőknek nehéz dolguk van, néha úgy érezhetik, hogy a gyerek elemi csapással ér fel. Ám ugyanez a kis fickó néhány perc múlva cica módjára bújik mamájához, még az arcán leguruló könnycseppek is meghatóak, annak ellenére, hogy ismerjük, sőt átéltük az előzményeket.
Egyre jobban élvezi más gyerekek társaságát, de főleg "független" területen, játszótéren, játszóházban. Saját játékait még nehezen adja kölcsön, az osztozkodás sem erős oldala. A felnőttek között egyértelműen válogat: van, aki teljes bizalmát élvezi, másokkal nem kíván egy fedél alatt tartózkodni, és ezt egyértelműen a környezet tudtára adja.

Jellemző!!! Cumi és ujjszopás

Az első másfél évben a gyerek szájközpontú - a szopás teremti meg számára a szükséges érzelmi egyensúlyt. Az igény szerint szoptatott csecsemőknek csak kis része szopja az ujját, hiszen szopási ösztönüket az anyamellen elégíthetik ki. Ha a csecsemőnek a felkínált lehetőségnél nagyobb a szopási igénye, magától rászokik az ujjszopásra. Ha cumit kap, az is helyettesíti a mell vagy a hüvelykujj szopását.
Azonban a cumizó gyerek kiszolgáltatott. Amíg maga nem tudja a szájába venni a cumit, szülei segítségére szorul. Ha éjjel kiesik a szájából, a szülők kénytelenek felkelni, akár többször is, hogy visszaadják. A cumi egyetlen gyakorlati előnye, hogy el lehet venni a gyerektől, és örökre el lehet "veszíteni".
Ám ez jelentős lélektani hátránnyal jár, hiszen a cumival a megnyugvás egyetlen eszközét vesszük el, amit mi kínáltunk fel neki. Sajnos sok óvoda nem engedi be a cumit a kapuján, pedig éppen a szülőtől való elválás időszakában jelentene nagy segítséget a cumizás, ha már egyszer rászoktatták a kicsit.
Sokan az ujjszopást is meg akarják akadályozni, hiszen "a komoly óvodás már nem csinál ilyet". A tapasztalatok szerint a legtöbb gyerek magától leszokik az ujjszopásról a második éve során, hiszen a világ felfedezése nem megy fél kézzel: egy csomó dolgot meg kell fogni, szájba venni, mászni kell és beszélni. Ezek közül egyik sem megy igazán a hüvelykujjunkkal a szánkban. Cumival a szájban lehet mászni, tenni-venni, azt nincs miért kiköpni.
Az ujjszopás szokása általában magától is visszaszorul. Csak akkor kapja be az ujját a kicsi, amikor fáradt, álmos, ha szorong valamitől, és megnyugvásra vágyik. Az ujjszopás nem akadályozza a gyereket a fejlődésben, semmi okunk, hogy leszoktassuk róla, még nagyóvodás, kisiskolás korban sem.
Akkor érdemes ezzel a dologgal törődni, ha az ujjszopást szenvedélyesen űzi a gyerek, ahelyett, hogy a saját korára jellemző tevékenységekben venne részt. Ha visszavonul az ujjszopásba, magába fordul, és nem törődik mással, ez azt jelenti, hogy valami miatt erősen szorong, és ezzel az ősi módszerrel tudja csak megtartani lelki egyensúlyát. Ilyenkor át kell gondolni, vajon miféle kudarc vagy családi probléma áll a háttérben.

Boldog szülinapot!!!

Minek örülne jobban egy kétéves, mint egy szobai hintának, vagy egy biztonságos kismotornak, amivel a lakásban is száguldozhat, ha úgy hozza kedve? Többnyire úgy hozza, hiszen ebben az életkorban hatalmas energiával veti bele magát a mozgásos játékokba.
Annyi bizonyos: semmi szüksége akkumulátoros autócsodára, sem elektromos rollerre. Éppen azt élvezi, hogy saját erejével hozza mozgásba önmagát és a világot.

Semmi sem jó neki!

A megszokottnál több nyűgösködés előz meg egy-egy ugrásszerű fejlődési szakaszt. A kisgyerek erős kihívást érez, de sokszor nem boldogul a helyzettel - ez bizony bosszantó. Vérmérséklet kérdése is, hogy egy-egy kudarc (például elesés) mennyire keseríti el.
Talán észre se vesszük, és háttérbe szorul a kicsi pörgős napi ritmusunk mellett? - Csak egy telefon, most teregetek, most kiszaladok a konyhába... - mondjuk a kicsinek, aki ezek után mellőzöttségében nyűgösködéssel akarja magához kötni a mamát.
Túl sok vagy túl kevés inger éri? A gyakorlatlan szülőnek még nincs megfelelő arányérzéke ennek megítélésére. Hasonlóan sok nyafogást okoz a túl sok és a túl kevés tiltás. Az állandó korlátozás miatt tehetetlen düh önti el a kisgyereket, a közömbösség pedig kihívás számára: meddig rosszalkodhatok?
Ha már kifáradt, jót tesz neki a pihenés, még ha dühödten tiltakozik is ellene. Lehet, hogy betegség lappang benne, vagy a hátsó őrlőfoga jön - ezek csak utólag derülnek ki. Addig is, míg nem értjük a nyűgösködés okát, maradjunk türelmesek és megértők, a kicsinek is nehéz ez az időszak.

Hozzászólások

LEGO Duplo Nyereményjáték

Játssz velünk, válaszolj helyesen néhány kérdésre és nyerd meg a Lego Duplo nyereménycsomagok egyikét.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék