Az egészséges emberi szem mintegy 160 színárnyalatot képes megkülönböztetni, de vannak, akik ennél sokkal érzékenyebbek. Főleg a nők – foglalkozás szerint nem egyszer épp divattervezők, textiltervezők, fotósok – körében fedezték fel, hogy különösen érzékenyek a színárnyalatokra, többet tudnak megkülönböztetni, mint az átlag ember. Az sem kizárt, hogy eggyel több fajta receptoruk van az ideghártyájukban. Másoknál a színek hiánya fedezhető fel, most az ő látáshibájukkal foglalkozunk.
Csapok és színek
A fényérzékelő sejtek (fényreceptorok) közül a csapok szolgálják a színlátást. A csapoknak három típusa van, amelyek mindegyike az alapszínek egyikére érzékeny. Az 1970-es években tisztázódott, hogy a csapoknak az emberi szemben három alaptípusa létezik: a kék receptorok, a zöld receptorok és a sárga receptorok. A sejtek fényelnyelési görbéi azonban nem nagyon specifikusak, a színspektrum egy szélesebb sávjára reagálnak, és bár hiányoznak az ideghártyából a vörös szín külön érzéksejtjei, a vörös színt is a sárga receptorok érzékelik.
A színtévesztő ideghártyájában az egyik csap rossz, “nem úgy érzékel, ahogy kellene”. Ez többnyire azt jelenti, hogy abban a színtartományban, aminek érzékelése rá hárulna, nem kellően érzékeny, vagy az általa érzékelt színtartomány eltolódik valamelyik másik csap színtartománya felé, így hiába működik minden csap, lényegében egy szín érzékelése kiesik. Leggyakrabban a zöld, illetve a sárga receptorok hibája vagy teljes hiánya fordul elő.
A leggyakoribb hiba az, amikor a vörös érzékelésére hivatott csapocska színtartománya a zöld felé tolódik, vagy a zöld érzékelésére hivatott receptorok érzékenységi görbéje a kék vagy vörös tartomány felé csúszik el. Ma már minden színtévesztő színtévesztési hibájának oka, a csapok érzékelési tartománya jó közelítéssel meghatározható, és elmondhatjuk, hogy bár vannak gyakrabban előforduló típusok, lényegében minden színtévesztő egyedi hibával bír. A színvak ember ideghártyájából egyszerűen hiányzik az egyik csapocska.
Inkább a kisfiúk
A férfiak kb. 8%-a színtévesztő, a nők között ez az arány csak 0,2%. A nagy különbségnek genetikai magyarázata van. A csapok színspecifikus festékjének génje a női nemi kromoszómához, az X kromoszómához kötött. A férfiaknak csak egyetlen X kromoszómájuk van – apjuktól egy Y, anyjuktól egy X nemi kromoszómát kapnak.
Ha anyjuktól örökölt X kromoszómájuk hibás, színtévesztőként születnek. A nők két X kromoszómával rendelkeznek, így ha csak az egyik hibás, hordozókká válnak, a színtévesztés a másik, egészséges X kromoszóma jótékony hatása miatt nem fejlődik ki. Viszont, ezek a nők azok, akik fiaiknak tovább adhatják a hibás gént, így a következő generációban újra megjelenhet a színtévesztés.
Zavar, ami nem zavar
A színtévesztés magát a színtévesztő embert zavarja a legkevésbé. Mivel született állapot, és a látásélességet csak a nagyon ritka, mind a három csapot érintő rendellenesség rontja, a színtévesztő gyermek nem jelez panaszt. A színérzékelés zavara a pályaválasztás időszakában kerül előtérbe, mivel bizonyos szakmákban nem dolgozhatnak színtévesztők – pl. villanyszerelő, elektronikai műszerész, szakács, cukrász, hivatásos autóvezető. A szabályozás szigorú, és bizonyos pontokon igen ellentmondásos.
Kezelés vagy korrekció
A színfelismerés zavarai veleszületett és nem veszélyes eltérés lévén hagyományos értelemben véve nem igényelnek kezelést, csupán tudni kell róluk, nehogy a mindennapokban a színtévesztőt veszélybe sodorja, hogy “kicsit más színben látja a világot”. Az egyes csapok hiányát nem lehet kiküszöbölni, de a színtévesztést, amennyiben azt az érzékelési tartomány eltolódása okozza, szemüvegként vagy kontaktlencse formájában viselt színszűrővel lehet korrigálni, amennyiben erre valóban szükség van.
A korrekciós szűrőket éppúgy a színtévesztő szeméhez kell tervezni, mint az optikai hibákat korrigáló lencséket. Természetesen a színszűrő alkalmazásával kevesebb fény jut a szembe, de a fényintenzitás csökkenéséhez a szem jól tud alkalmazkodni.
Ezeket is olvasd el:
Kapcsolódó cikkek
