Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Sok (jó) gyerek kis helyen is elfér?

Szerző: R. Fonyó Barbara, a Mom with five szerzője

2016. január 27.

Forrás: babaszoba.hu

A mondás szerint sok jó ember kis helyen is elfér. Nem tudom, másnál hogy van ez, de nálunk vagy nem jók a gyerekek (á, ez tutira nem igaz!), vagy túl kicsi a tér, mindenesetre egy szobában nem nagyon fértek meg... egymással.

Sok jó gyerek...

Pedig a kezdet kezdetén én is az egy, közös gyerekszoba híve voltam, különösen, amikor még csak egy gyerekünk volt, na jó, még akkor is, amikor három év alatt egyről a kettőre lépvén, megduplázódott a csemeték száma. Még az sem változtatta meg az álláspontomat, hogy különböző neműekre sikeredtek és a habitusuk igencsak eltért egymástól.

Hittem a szakkönyveknek, amelyek szerint jót tesz a testvéreknek a közös szoba, mert erősíti a közöttük lévő családi köteléket, lehetőséget ad arra, hogy megtanulják a kölcsönös tiszteletet, és a szocializációjukat is elősegíti..., csak épp arról nem szólt a fáma, hogy ezek mellett számtalan hátránnyal is jár, különösen tekintettel a szülők idegrendszerére.
Én négy gyerekig bírtam a közös gyerekszobát, mondjuk ki őszintén: egyre rosszabbul. Ráadásul közben megérkezett Legkisebb és egyszerűen nem tudtam már hova tenni az egylégterű szobában, mert nemcsak kézzel fogható hely nem volt számára, hanem közben a nagyobbak megnőttek (ebből is fakadt az elhelyezés képtelensége, ugyanis egyre több helyet foglaltak el fizikai valójukban és a holmijaik tekintetében is), így az esti szertartás és fektetés időpontja lényegesen későbbre tolódott, mint ami megfelelt volna egy pár napos, hetes csecsemőnek.

De a másik oldalról szemlélve sem volt ideális az állapot, vagyis az éjszakai kelések nemcsak nekem nem használtak, hanem a gyerekeknek sem: a rövid távú hatás rájuk nézve volt igencsak rossz (forgolódtak, meg-megébredtek a zajoktól, szagoktól), a hosszú távú hatás azonban leginkább rajtam csapódott le... nappal: nekem kellett megküzdeni a kialvatlan, ingerlékeny gyereksereggel.

Sutba dobtam hát a könyveket és az elveimet (ahogy oly sokszor már az elmúlt pár év alatt, amióta gyerekeim vannak) és rávettem férjet, hogy alakítsunk ki mindenki számára egy saját kis kuckót, aminek z-á-r-h-a-t-ó ajtaja van. Ugyanis ez volt mindennek a kvintesszzenciája.
Különösen fontos ez, ha van egy olyan gyereke az embernek, mint nálunk Négyes, aki még álmában sem képes csöndben maradni, lételeme a beszéd (még éjszaka is), valamiért ugyanis azt gondolja, hogy ez az egyetlen bizonyíték arra, hogy ő létezik. R. Descartes sokat emlegetett mondata ("Gondolkodom, tehát vagyok.") az ő értelmezésében inkább így hangozhat: "Beszélek, tehát vagyok."

Az önálló szobák kialakítása előtt persze próbálkoztunk átmeneti megoldásokkal is, de hamar be kellett látnunk, hogy a függönyökkel, bútorokkal leválasztott önálló ficakokban a hang és a fény ugyanúgy terjed, mint az akadályok nélkül, viszont többet kell takarítani.

Az önálló szobáknak az a hátránya megvan, hogy a nagy közös játszós terület megszűnt, de hát mire való a családi nappali, ha nem pontosan erre? Csak kellő rugalmasságot kell tanúsítani a szoba megváltozott funkciójának irányába és máris élvezettel merül el az ember a könyvében a szétszórt legókupac közepén.
A cikket a Mom with five szerzője írta.

Kapcsolódó cikkeink:
  • Miért költözzenek a testvérek közös szobába?
  • Az idő, mint nem létező nagycsaládos fogalom
  • Így segítsd a sok testvért!
  • A nagycsaládos életforma gyönyörei
  • Hozzászólások

    1 rágó + 1 % = 500 boldog gyermekmosoly (X)

    Az Orbit idén május 1. és június 30. között újra széles körű társadalmi összefogásra szólít fel Gyermekmosoly kampányának keretében.

    LEGO Duplo Nyereményjáték

    Játssz velünk, válaszolj helyesen néhány kérdésre és nyerd meg a Lego Duplo nyereménycsomagok egyikét.

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések

    Legkeresettebb címkék