Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Nem akar szobatiszta lenni a gyerek - Vekerdy válaszol

2017. szeptember 7.

Forrás: babaszoba.hu

Már 3 éves a gyerek, de kakilni csak a pelenkába hajlandó. Ráadásul az alvással is vannak gondok, az istenért sem akar délután szunyókálni. Mit tehet a szülő? Vekerdy Tamás pszichológus válaszol.

Egy erdélyi faluban élünk, ami a gyereknek, hároméves fiunknak nagyon jót tesz, hiszen a frissen fejt tej, a falusi hangulat és a friss levegő egyaránt hozzájárul a fejlődéséhez - olvasható A szülő kérdez, a pszichológus válaszol 2. című könyv egyik olvasói levelében. Ugyanakkor talán ezzel is magyarázható, hogy a gyermek leszokott a délutáni alvásról, hiszen a hosszú nyári nappalok alkalmával mindig akad tennivaló a kertben-mezőn.
Mivel a nejemmel munkába járunk, így a nagytatára, papóra és a nagymamára bízzuk. Többször próbáltuk meggyőzni, hogy a délutáni alvás nem kényszer, hanem pihenés, de nem tudtuk rávenni, állandóan azt hajtogatja, hogy világosság van! Igaz, az éjszakákat mindig átalussza. A kakilással kapcsolatosan pedig értetlenül állunk a helyzet előtt, ugyanis napközben nem teszünk pelust neki, és a pisiléssel sincs semmi gond, hiszen a vécébe végzi, de mikor érzi a kakilási ingert, szalad a szobájába, és hozza a pelenkát nekünk, mondva: tegyük fel!
Számtalan cselt bevetettünk már, és a nagymamája egy sikert is elkönyvelhet, de mégsem akar szobatiszta lenni. Igaz, hogy nagyon mozgékony legényke (amikor olvassuk kedvenc könyveit, akkor sem áll meg a lába), és talán ennek tudható be, hogy türelmetlen, ezért nem akar a vécén ülni.
Többször előfordult, hogy felült ugyan, kezébe vette az újságot (ezt látta tőlünk), de sosem lett eredménye, mert rögtön le is szállt. Teljesen tanácstalanok vagyunk, kifogytunk a cselekből, játszótársakra, óvodára, iskolára, játékra - és még sorolhatnám - való hivatkozásokból. Ő inkább nem megy oviba, nem megy iskolába, és nem keres játszótársat. Hogyan is tudnánk meggyőzni arról, hogy ez lenne a helyes út? Vagy talán magától rádöbben?

Vekerdy Tamás válasza: Igen, "magától rádöbben"...

De ehhez az kell, hogy maguk és a nagyszülők "ne foglalkozzanak" a dologgal, ne próbálják meggyőzni, ne alkalmazzanak "cseleket", ne hivatkozzanak óvodára-iskolára, példaként szolgáló bezzeg-gyerekekre... Amikor elkéri a pelust, mert kakilnia kell - vagy pláne: odahozza! -, adják rá, és hagyják nyugalomban elvonulni. (Mert ilyenkor a gyerekek általában elhúzódnak, és úgy végzik el a dolgukat.)
Ugye, maguk is tudják - legalábbis erre következtetek az idézőjelből -, hogy a fiuk "szobatiszta"? A szobatisztaság ugyanis azt jelenti, hogy tudja, mikor kell kakilnia, és ezt jelzi is, és meg tudja várni, amíg vécére vagy bilire ül - illetve ráadják a pelust.
Manapság nagyon gyakori ez a "szokás" a gyerekek között, aminek persze sokféle magyarázatát kereshetjük. (Miért érzik kellemetlennek - esetleg éppenséggel félelmetesnek -, hogy a kaki elválik a testüktől és a vécébe vagy a bilibe pottyan? Elemezhetnénk, hogy vajon mit akarnak visszatartani, megőrizni, "maguknál tartani" a számukra esetleg attól bizonytalanná vált világban, hogy szüleik mindennap "elhagyják őket", mert dolgozni mennek? És persze még nagyon sokféle feltételezésünk lehetne egy-egy konkrét eset kapcsán...) A tapasztalat azt mutatja, ahogy erre már utaltam, hogy a gyerekek valamikor három- és ötéves koruk között elhagyják ezt a szokást, és általában annál hamarabb, minél kevésbé akarják rábeszélni - vagy éppen kényszeríteni - őket erre.
Ami pedig a délutáni alvást illeti: nagyon különböző a gyerekek alvásszükséglete. A kétéves gyerekről általában elmondhatjuk, hogy még valóban igényli az ebéd utáni másfél-két órás alvást. (Jóllehet éjszaka tizenegy-tizenkét órát alszik.) De a szakkönyvek számon tartják, hogy ez a délutáni alvásigény általában - persze nagyon nagy egyéni eltérésekkel! - három-öt éves korig marad meg.
Nagyon sok függ attól is, hogy a család felnőtt tagjai leheverednek-e egy félórácskára ebéd után (már aki otthon van!), vagy csak a gyereket akarják ágyba dugni. Magyarországon az óvodában általában "kötelező" program a délutáni alvás - vagy legalább a pihenés -, de itt is nagyon sok gyerek van, aki már "nem akar", nem tud aludni (vagy ha mégis elalszik, este aztán nagyon soká fennmarad). Az óvodában elalvó gyerekek szülei is tapasztalhatják, hogy a három-négy éves gyerekek otthon, hétvégén vagy a téli-nyári szabadságok alatt már nem akarnak aludni.
Úgy tartják, hogy a három év körüli gyerekek alvásszükséglete 10 és 12 óra között mozog, megint csak nagy egyéni eltéréssel. A jó állapotú gyerek általában annyit alszik, amennyire szüksége van, ha környezete ezt számára biztosítja. Az eltérés az átlagtól, mind a két irányba, akár néhány órányi is lehet!
Úgy gondolom, hogy fiuk ebben is teljesen "normálisnak", egészségesnek mutatkozik - mint ahogy mozgékonysága is az életkorának megfelelő egészség jele, hiszen mindig el szoktuk mondani, hogy a kisgyerekek "örökmozgók".
És még valamit, a "cselekről". A gyerekeket - sajnos, vagy inkább hála istennek - nem lehet kicselezni! A gyerekek ugyanis belőlünk nemcsak azt fogják fel, amit mondunk nekik, hanem felfogják, mintegy közvetlenül (arcunk öntudatlan mimikájából, testünk ugyancsak öntudatlan mozdulataiból, tartásából, vagy éppen telepatikusan?) érzéseinket, szándékainkat - mondhatnánk: gondolataink áramlását is, és ezért cseleink - durvábban azt mondhatnám: hazudozásaink - csak megzavarják őket, anélkül, hogy a "félrevezetés" (mert ugye ez a szándékunk ilyenkor) sikerülne.
Ezek is érdekelhetnek:
100% boldogság - Bepahnten nyereményjáték

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék