Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Hogy tanítsuk meg a gyereket az alap etikettre?

Szerző: Kiss Virág

2017. október 26. | Frissítve: 2017. november 7.

Forrás: babaszoba.hu

Miért nem köszön a gyerek? Mikortól kellene kulturáltan étkeznie a közös asztalnál? Segítünk eligazodni az etikett világában.

Hogy tanítsuk meg a gyereket az alap etikettre?

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes című könyvének a címe is sokat sejtető, hiszen azt sugallja, hogy az óvoda tanítja meg a legfontosabb viselkedési normákat, amelyek egy életre szólnak.

Melyek ezek?

Például, hogy osztozzunk meg mindenen, játsszunk tisztességesen, és ne üssünk meg másokat! Itt tanítják meg nekünk, hogy mindent tegyünk vissza oda, ahol találtuk vagy hogy evés előtt mossunk kezet!
De valóban az óvoda feladata mindezt megtanítani?
Kétségtelenül sok-sok tudás, viselkedési szabály az óvodás években rögzül, de jómagam inkább úgy fogalmaznék, hogy az intézményi keretek legfeljebb megerősítik azt, amit otthonról hozunk magunkkal. Alapvetően a család és a szülők felelőssége az, hogy közvetítse a gyerekek számára a legfontosabb alapértékeket és viselkedési normákat.
Mónika, aki a harmadik osztályos Zsófi anyukája, így mesélt erről:
"Én úgy nevelek, hogy a kezdetektől jó példát mutatok a kislányomnak. Azzal, ha jó példát mutatunk, akaratlanul is ragadnak a gyerekre viselkedési szokások. Most, hogy már nagyobb, és sok mindent megért, nyilván sokat beszélgetünk is. (...) hónapokba is telik, de megéri újra és újra elmondani a gyereknek ugyanazt. Jó példa és sok beszélgetés, ez a titka".
Vannak, akik úgy vélik, hogy a gyerekeknek el kell érniük egy bizonyost kort ahhoz, hogy képesek legyenek megérteni az illemszabályokat. Mások azt hangsúlyozzák, hogy az etikett alapjaival már akkor elkezdhet ismerkedni a gyerkőc, amikor tud magától szilárd ételt enni, meg tudja fogni a poharat és elkezd beszélni. Én is ez utóbbi véleményen vagyok.
Való igaz, hiszen ezt Piaget, a híres fejlődéspszichológus is megfogalmazta, hogy csak 7 éves kor után fognak valódi belső motivációvá válni a szülők nevelés elvei, elvárásai. Addig inkább csak tanult viselkedésről beszélhetünk. Ugyanakkor a tanítás, az alapértékek megmutatása és hangsúlyozása az első pillanattól fogva a mi feladatunk.

Kérem-köszönöm!

Szinte az első udvariassági szabály, amit egy kisgyereknek megtaníthatunk, hogy ha kap valamit, azt köszönje meg, ha pedig szeretne valamit, akkor használja a "Kérem!" szót. Varázsszavak? Igen. Alapvető dolognak tűnik? Igen. Mégis sokszor tapasztalom, hogy óvodás, sőt iskolás gyerekeknél is komoly hiányosságok vannak a kérem-köszönöm kettőssel.

Szia, szevasz, csókolom!

Egy gyermek onnantól fogva lép be a közösségbe, amikor megtanul köszönni- írja Pamela Druckerman Nem harap a spenót című gyermekneveléssel foglalkozó könyvében.
A köszönés ugyanakkor az egyik legnagyobb próbatételnek tűnő kihívás mind a szülő, mind pedig a gyermek számára. Ranschburg Jenő szerint köszönéscentrikus világban élünk, ahol hamar leszedik a keresztvizet arról a szülőről, akinek a gyereke nem köszön vagy nem kommunikál. A köszönéshez számtalan szabály tapad, ami valóságos útvesztőnek tűnik a gyerkőc számára, ezért vannak, akik egész egyszerűen kiiktatják ezt a problémát az életükből, és nem köszönnek.
A szülő persze szégyenkezik, zavarban van, hiszen úgy érzi, ez róla állít ki szegénységi bizonyítványt. Pedig a helyzet nem ilyen egyszerű. Ranschburg szerint sok esetben a gyerek veleszületett érzékenysége az oka annak, hogy azt tapasztaljuk, valósággal menekül az őt érő számtalan inger elől, mert képtelen feldolgozni őket. Ezért zárkózik el többek között a köszönéstől is.

Hogy motiváljuk mégis arra, hogy köszönjön?

  • Elsősorban járjunk elől jó példával, és mi magunk is köszönjünk mindenkinek a megfelelő módon.
  • Egy óvodás gyermekkel már lehet arról beszélgetni, hogy mikor kell és hogyan illik az embereknek köszönni. Szánjunk erre időt újra és újra!
  • Ha játszunk (pl. szerepjáték, bábozás), akkor játékainkban is jelenjen meg a köszönés.
  • Soha ne szégyenítsük meg gyermekünket mások előtt, ha nem köszönt vagy nem megfelelően köszönt, viszont beszéljük meg vele a dolgot.
  • Adjunk iránymutatást a köszönés labirintusában. Én például sokáig előre jeleztem a gyerekeimnek, hogy akivel találkozunk az utcán, annak hogy kell köszönni. Ne feledjük! Ez sokszor nekünk is nehéz helyzeteket teremt.
  • Mindig keressük meg az ő személyiségéhez legjobban illő utat. Nálunk a fiam kiskorától szereti a humoros megoldásokat, és ezen a nyelven könnyebben tudok hozzá szólni. Amikor nem köszönt valakinek, akkor megkérdeztem tőle, hogy "Betegszabadságra mentek a hangszálaid?" vagy esetleg "A törpék éjszaka összegubancolták a nyelvedet?".
  • Igen, lesz olyan, amikor a gyerekeink nekünk szegezik a kérdést, hogy valaki miért nem köszönt vagy miért nem fogadja a köszönésünket. Én ilyenkor nem szoktam kertelni, elmondom nekik, hogy minden ember életében vannak jobb és rosszabb napok, de a mi családunk fontosnak tartja a köszönést, így mindig mutassunk példát másoknak.

    Betűtészta és túrógombóc

    Ahogy elkezdődik a hozzátáplálás és egyre több étellel ismerkedik meg a gyermek, tegyük lehetővé neki, hogy ő is csatlakozhasson a közös étkezésekhez, és megtapasztalhassa, melyek az asztal körüli illemszabályok. Kezdetben a saját kis etetőszékéből (de szintén a családi asztalnál) egyen műanyag, könnyen kezelhető evőeszközökkel és tányérokból. Az óvodába lépés előtt azonban már porcelántányér és rendes evőeszközök járnak neki is.
    Íme néhány - a közös étkezésekkel kapcsolatos alap illemszabály -, melyet már az óvoda előtt lehet tanítani a gyerekeknek:
  • A terítésben már egy 2,5-3 éves gyermek is tud segíteni. Bátorítsuk erre!
  • Étkezés előtti és után kezet mosunk.
  • Étkezés közben nincs televíziónézés, olvasás, hangoskodás vagy olyan tevékenység, ami veszélyes lehet pl. (késsel-villával hadonászás)
  • Az étellel nem játszunk.
  • Az evőeszközöket és a szalvétát rendeltetésszerűen használjuk (a késhasználatot középső csoportos ovisok már bátran gyakorolhatják).
  • Ha nem ízlik az étel vagy már befejeztük az étkezést, akkor is megvárjuk a család többi tagját.
  • Az ételt nem illetjük bizonyos szavakkal (fúj, gusztustalan, undorító stb.) mert ezek bántóak.
  • Köszönjük meg az ételt. Ha valamit nem szeretünk, udvariasan hárítsuk el!
  • Mutasd és tanítsd!

    A társas viselkedés valamennyi szabályát tőlünk kell, hogy megtanulja a gyermek. Az, hogy viselkedünk vendégségben, az utcán, a játszótéren vagy az orvosnál mind-mind a mi példamutatásunkon nyugszik.
    Fontos azonban szem előtt tartani, hogy mindig a gyermek életkorához mérjük az elvárásainkat, hiszen egy 2-3 éves gyerkőctől még nem várható el, hogy nyugodtan álljon sorban, míg mi a postán csekket fizetünk be, ugyanakkor egy-egy apró játékkal, könyvvel vagy beszélgetéssel sok-sok ilyen nehéz helyzetet áthidalhatunk.

    Hozzászólások

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések

    Legkeresettebb címkék