Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Hároméves, és nem beszél!

Szerző: Fodor Marcsi

2011. június 11. | Frissítve: 2015. szeptember 20.

Forrás: babaszoba.hu

"Nagyon szeretem a Borsikát, de majd akkor játszom vele, ha megtanult beszélni!" - mosolygott rám a kiscsoport egyik üdvöskéje, és bár kedvesnek szánta a szavait, az én szívemben a tőrt forgatta meg. Mert igaza volt.

Borsi a képen pont hároméves

Az én hároméves Borsika lányom ugyanis szinte alig beszélt még. Amit mégis mondott, szinte érthetetlen volt, pösze volt, selypegett, aki nem ismerte, nem tudta, hogy mit mond. Nem csoda, hogy nem akartak vele játszani a többiek.

Persze tudom én, későn kezdte ezt a beszéd-dolgot - másfél éves volt, amikor az első szavait kimondta, és utána is lassan jött a többi. A nagyobbik, az bezzeg mindig csacsogott. Nem csoda, hogy az első gondolatom rögtön az volt: ez a szegény kicsi egyszerűen nem jut szóhoz mellette. Persze ezért is magamat hibáztattam.

Az első szavak

Jól tudjuk mind, hogy a babás mérföldkövek legnagyobbika az első szó. Jó, persze az első lépés is aranybetűs nap a kalendáriumban, de amikor a kis cinci hangján először kimondja, hogy apa, anya, ló vagy csiga, az mindennél szebb érzés. Amikor pedig ez az első szavacska késik, az aggasztó és idegesítő. Az anyák többsége ilyenkor azonnal azt keresi, mit rontott el, pedig nem kellene. A beszédet ugyanis nem kell tanítani. Azt magától tanulja meg az embergyerek, és sajnos nagyon eltérő ritmusban. Az átlaggyerek az első születésnapja környékén mondja ki az első szavát, de másfél éves koráig ezt a bravúrt nem követi gyors fejlődés. A legtöbb másfél éves alig tíz szót használ. Ebben a korban a gesztusok nyelve ugyanis még sokkal fontosabb. Integet apának, mutatja a poharát, megfogja a kezed és odavezet a polchoz, mutatja a magasra tett játékot, hogy ő azt kéri. De vajon miért nem mondja inkább?

Nem buta!

Mielőtt teljesen kétségbeesnél, szögezzük le: a korai beszéd egyáltalán nem jelent magasabb intelligenciát. Fejlődés szempontjából ugyanis kétféle gyerektípus létezik - az egyik fizikailag fejlődik gyorsabban, a másik verbálisan. Tehát ha a tiéd hamar kezdett ülni, állni, járni, számíthatsz arra, hogy a beszéde kicsit később fog megindulni. Ám ha afféle lustácska ülős-fekvős babád volt, eljött a te időd, és sikerülhet végre sikerül leköröznöd az örökmozgó babájukkal dicsekvőket. Mostantól ők fognak irigyelni téged a csacsogós, dumálós babádért. Persze komolyan ne vedd magad (és másokat se), mindkét dicsőség kérészéletű: hároméves korra kiegyenlítődnek a különbségek, és óvodás korára minden gyerek ügyesen mozog és beszél.

Apróbb-nagyobb gondok

Kivéve persze, ha megkésett beszédfejlődéssel van dolgod. Ha a gyerek kétéves koráig nem beszél, az joggal aggaszthat téged, de nem biztos, hogy tehetsz ellene. Mindenesetre érdemes azért kizárni az esetleges egészségügyi gondokat, mindenekelőtt a nagyothallást. Megdöbbentő, mennyi szülőnek-orvosnak nem tűnik fel, hogy a gyerek nem hall, ám ennek az az oka, hogy a kicsik testbeszédből nagyon jól le tudják olvasni, hogy mi zajlik körülöttük, és mit kérnek tőlük. Mielőtt orvoshoz rohannál, próbáld ki otthon, hogy mit hall, ha a háta mögé állsz. Vajon megfordul, ha csokit, puszit akarsz neki adni? Figyeld meg jól: összerezzen, ha a háta mögött leesik valami? A mi Borsikánk tökéletesen átment a csokiteszten, ám az óvodai logopédus azért látott némi figyelemzavart, így mi azon kezdtünk el dolgozni.

Persze korábban is feltűnhetett volna, hogy időnként annyira elmerül a saját világába, hogy se lát, se hall, de aggódás helyett örültem, hogy ilyen nagyon tud koncentrálni. Persze az néha idegesített, hogy ha tizedszer mondom, hogy menjen kezet mosni, akkor se áll fel a játék mellől. De nem gondoltam, hogy ezért nem beszél.

Amikor a szakemberrel beszéltem, akkor tudatosult bennem, hogy Borsikám számára a beszéd gyakran egyszerűen összeolvad a külvilág zajával, azért nem figyel ránk. Ezért nem tisztultak ki még a hangjai, ezért nem beszél szívesen. Számára ez nem olyan fontos, mint nekünk. Ahhoz, hogy tisztázódjon benne, hogy mire is jó a beszéd, nekünk kellett változtatnunk a viselkedésünkön - ha szóltam hozzá, ettől kezdve mindig leguggoltam, és ügyeltem arra, hogy a számat is lássa. Nálunk a tévé sosem volt domináns, de a logopédus tanácsára azt is visszaszorítottuk. Ez ugyanis szintén vissza tudja vetni a beszédfejlődést. A gyerek ilyenkor nem látja a száj mozgását - ha mégis, akkor az általában nincs szinkronban a beszélt szöveggel, hiszen a bábu, a rajzfilmfigura nem artikulál olyan tisztán, mint az ember, pláne nem akkor, ha szinkronizált mesefilmet néz.

Nagyon komoly akadály a cumi is. Egyrészt útban van, amikor meg akar szólalni a gyerek. Elszomorító látni, hány gyerek próbál meg kibeszélni mögüle, és motyog úgy, hogy közben a szájában van a cumi. Ráadásul a cumi ellustítja a szájizmokat, így szintén a tiszta, érthető beszéd ellen hat. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal vedd el a gyerektől a cumiját, de érdemes megfontolni a korlátozott használatot. Alvás közben, vagy ha fáradt és nyűgös, add neki oda, amikor kéri. Ám amikor szaladgál, játszik, nincs rá szüksége. Ez a beszéd, a kiabálás, a kurjongatás ideje. Szigorúan cumi nélkül.

A beszédfejlődés mindenkinél más ritmusban történik

Komoly akadály

Nem kellett sokat tennünk érte, és Borsi a kiscsoport végére ugyanolyan jól beszélt, mint a kortársai. Négy-öt éves korára a megkésett beszédfejlődésű gyerekek háromnegyede saját magától is behozza a hátrányát. De azt ne gondoljuk, hogy akkor nem kell vele foglalkozni, mert a gyerekek többsége közösségbe kerülve nagyon rosszul viseli, ha nem tudja kifejezni az érzéseit.

A mi lányunk társas kapcsolatai is erősen megsínylették az elsős ovis évet. Nem lettek barátai, és később hiába tudott volna már bekapcsolódni a játékba, a többiek nem fogadták be. Ő maradt a csoport buta gyereke, és ez a rákényszerített szerep erősen frusztrálta. Először csak apró dolgokban lázadt az ovi ellen - az a gyerek, aki kétévesen már teljesen önállóan öltözött, hirtelen elfelejtette ezt a tudását. Rá kellett adni a cipőt, a kabátot, a ruhát, mint egy pólyás babára. Aztán egyre aktívabban kerülte az ovis kudarcot. Elbújt az udvaron, hogy ne találják meg, kiszökött a csoportszobából a kertbe, mert nem akart a többiekkel játszani. Év végére teljesen meggyűlölte az óvodát, és mivel az óvónők nem vették komolyan a panaszainkat, végül intézményt váltottunk. Itt tiszta lappal indult, senki nem tartotta butábbnak vagy ügyetlenebbnek, igaz, már nem is lett volna miért.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék