Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Fejlesszük a képességeket?

Szerző: Sződy Judit

2008. január 22. | Frissítve: 2016. október 13.

Forrás: Kismama magazin

Gondoljuk végig, hogy vajon hasznára válik-e a gyereknek, ha az átlagnál néhány hónappal hamarabb lesz szobatiszta, ha előbb kezd el járni, ha előbb mond ki helyesen néhány szót, előbb tanul meg olvasni és százas számkörben számolni.

Gondoljuk végig, hogy vajon hasznára válik-e a gyereknek, ha az átlagnál néhány hónappal hamarabb lesz szobatiszta, ha előbb kezd el járni, ha előbb mond ki helyesen néhány szót, előbb tanul meg olvasni és százas számkörben számolni. Miért nem hagyjuk, hogy a maga érettségi szintjének megfelelően haladjon, és örömét lelje képességeinek felfedezésében? Hiszen helyette mi, a szülők, vagy a pedagógusok tanítjuk meg neki ezeket a dolgokat. Ettől értékesebb lesz a gyerek? Szeretnivalóbb? Ezt döntse el mindenki maga.
Az erőltetett fejlesztés miatt néha többet veszítünk, mint amennyit nyerünk. A mozgásukban nem korlátozott, de nem is segített gyerekek általában csak egyéves koruk után kezdenek el járni - ugyanakkor gyönyörűen, biztonságosan mozognak, ritkán éri őket baleset, jól megbirkóznak a közlekedés közben felmerülő problémákkal (a lépcsőfokokkal, az egyenetlen úttal).

A játékkal fejleszthetjük leginkább gyermekünk képességeit

A beszédfejlődésben "segített" gyerekek, akiket állandóan szavakra tanítgatnak, gyakran kijavítanak, nagyobb valószínűséggel válnak dadogóvá, kevésbé lesznek közlékenyek.
Ha a kisgyereket speciális fejlesztőjátékokkal halmozzuk el, matematikai és nyelvi foglalkozást tartunk neki, elvesszük idejét az érzelmi szempontból pótolhatatlan szabad játéktól. A legjobb, ha engedjük játszani, beszélgetünk vele, és nem zárjuk ki a mindennapi tevékenységünkből. Nincs jobb finommozgást fejlesztő tréning annál, mint ha segíthet leszedni a száraz ruhát, ha virágot ültetünk, ha megengedjük, hogy ő szeletelje a gombát, vagy türelmesen kivárjuk, hogy befűzze, bekösse a cipőjét.
Ráadásul ez jó alkalom a beszélgetésre, mondókázásra, éneklésre: így a nyelvi fejlesztést is "letudtuk". Hamarosan meglátjuk, hogy ő maga fog érdeklődni a számok és betűk iránt, anélkül, hogy ezt erőltetnénk.
Néha előfordul, hogy a gyerek még iskolakezdés előtt magától megtanul olvasni. Ha ez így van, nagyon büszke lesz magára, megfelelő önbizalommal kezd neki a "munkának", nem úgy, mint azok a gyerekek, akikből kipréselik ezt a teljesítményt. Ha nem, akkor egyszerűen csak halad a többiekkel, elvégre az iskola arra való, hogy ott megtanítsák írni, olvasni, számolni.
Szakmai körökben évtizedek óta hangoztatott nézet, hogy az iskola első osztályát az óvodai módszerekhez, a szabad játékhoz kellene közelíteni: így az iskolai munka alkalmazkodna a gyerekek teherbíró képességéhez, "eltűrve", hogy lassan, az első három év alatt sajátítsák el az alapkészségeket (írás, olvasás, matematikai alapok). Ennek sajnos éppen az ellenkezője érvényesül: sorra nyílnak a fejlesztő programot hirdető játszóházak, magánóvodák, és az első félév végére olvasó gyerekekkel dicsekedő iskolák. Az eredmény sokszor iskolaváltás, vagy a délutáni játék helyett a korrepetáló különórák bevezetése. Egyik sem tesz jót a kisgyereknek.
Ha a körülmények (pedagógusok) rászorítanak az "erőltetett menetre", próbáljunk azzal könnyíteni, hogy
- jól követhetően osszuk be a kisdiák napját, ne hagyjuk elúszni a délutánt, és az estébe csúszni a tanulást;
- biztosítsuk, hogy ha törik, ha szakad, legyen ideje egy-két óra játékra;
- ha a gyerek sokat követelő iskolába jár, hagyjuk a különórákat későbbre. Igazából harmadik-negyedik osztály előtt nincs létjogosultsága a második idegen nyelvnek. A sportolás indulhat elsőtől, de heti két edzés bőven elég;
- ha a gyerek a teljesítménykényszer hatására kimerült lesz, vagy lelki problémára utaló tüneteket mutat (fél az iskolától; nem mer megszólalni feleltetéskor; bepisil; sokat fáj a feje, hasa; retteg, hogy nem felel meg, ezért éjjel-nappal tanul), váltsunk iskolát. Elsősöknél az évismétlés sem elvetendő lehetőség.
Kérjük szakember (iskolapszichológus) tanácsát a további lépésekhez.

Nemcsak a buta gyerek kap egyest

Nagyon fontos még az iskolai kudarcok másik okáról, a részképesség-zavarokról beszélni. Egyes gyerekek (máig is vitatott okból) némely képességei (olvasási, számolási képességük, mozgáskoordinációjuk, figyelem-összpontosításuk) a szokottnál gyengébbek, vagy lassabban fejlődnek, míg más képességei átlagosak vagy jobbak az átlagnál.
Fontos lenne, hogy ezekkel a gyerekekkel olyan pedagógusok foglalkozzanak - kis létszámú osztályokban, megfelelő pedagógiai módszerekkel -, akik megfelelő tapasztalattal és tudással felvértezve tudnák kezelni ezt a különleges problémát. Sajnos nagyon kevés speciális osztály működik ma Magyarországon, pedig az ilyen gyerekek többsége az első, kitüntetett figyelemmel kísért néhány év után felzárkózhatna a "normál", nagy létszámú osztályokba. Nem kellene az iskolába lépés pillanatától az osztályközösség szélére sodródva végigbukdácsolniuk az általános iskolai éveket.
A részképesség-zavarok felismerése nem könnyű, de lehetősége minden olyan gyereknél felmerül, aki jó értelmi képességei ellenére nehezen birkózik meg egyes tantárgyakkal. A gyanú mindenképpen megér egy beszélgetést a szakemberrel, hiszen speciális fejlesztő gyakorlatok sorával vagy iskolaváltással elkerülhetjük, hogy a gyerek egész életét megkeserítsék a tanulási gondok.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék