Ha hisztizik a gyerek
Persze rengeteg jó tanácsot lehet kapni nagyszülőktől, barátoktól, és játszótéri anyukáktól, de mi most inkább abban szeretnénk ötletet adni, hogy mit ne tegyünk semmiképpen sem egy kiadós hiszti esetén.
Egy mindent elsöprő hisztirohamnak többféle oka lehet, de a leggyakoribb az, ha a gyermekünk nem tud valamit megcsinálni, és ez nagyon frusztrálja, vagy ha elfárad, és emiatt teljesen elveszti az önkontrollt, esetleg ha nem kap meg valamit, amire nagyon vágyik. A probléma általában az, hogy ilyenkor felnőttként arra koncentrálunk, hogy minél hamarabb véget vessünk a hisztinek, ezért gyakran esünk abba a hibába, hogy inkább engedünk az akaratának, mert nem akarjuk tovább fenntartani ezt az állapotot. Pedig nem árt résen lennünk, hiszen, ha engedünk neki, akkor a gyermek viselkedési eszköztárába könnyen beépülhet a hiszti, mint a célok elérésének, a szülői figyelem megnyerésének eszköze.
Szóval, akár tetszik, akár nem, a hisztivel foglalkoznunk kell, többek között azért, mert a hisztikezelés által tanulja meg gyermekünk helyesen kezelni és kontrollálni az érzelmeit és az indulatait. De mégis mit NE tegyünk, ha jön a hiszti?
Ne ilyenkor neveljük!
Ha kitör a hiszti, legjobb, ha elfogadjuk a helyzetet. Ne ilyenkor próbáljuk nevelni, hiszen a hisztizés alatt úgysincs semmi értelme megmagyarázni a hisztitől magán kívül levő gyereknek, hogy most éppen téved, és, hogy mi lenne ilyenkor a helyes cselekedet. Ez nem segít a helyzet megoldásában, sőt, mi több, csak ronthat rajta. Ilyen esetben minél kevesebb szóval, de határozottan próbáljuk a gyermeket kivonni abból a közegből, ahol a hiszti kitört. Hiába próbáljuk megmagyarázni neki, mi történt, abban az érzelmi állapotban úgysem jut el hozzá az információ.
Ne kiabáljunk!
Akaratlanul tovább gerjeszthetjük a hisztit, ha ingerülten rákiabálunk a gyerekre, hogy ne hisztizzen, vagy hagyja már abba a hisztit. Ha megcímkézzük a viselkedését, azzal csak felerősítjük a reakcióit. Fontos megemlíteni, hogy bár nehéz ilyenkor higgadtnak maradni, sokkal könnyebben bánhatunk a hisztiző gyerekkel, ha tudjuk, mi rejlik a hátterében, miért csinálja a gyerek, illetve ha elfogadjuk, hogy ez egy életkori sajátosság.Az, hogy hogyan viselkedünk egy adott konfliktushelyzetben, minta lesz a gyerek számára. Ha üvöltünk a gyerekkel, hogy hagyja már abba az ordítást, azzal pont arra mutattunk neki példát, hogy az üvöltés teljesen rendben van, ez a helyes reakció, ha nem tudunk mit kezdeni az érzelmeinkkel.
Ne büntessük!
Ne büntessük a gyereket, csak azért mert hisztizik. Sokan hagyják egyedül a szobában a hisztiző csemetét, vagy tiltják el a kedvenc meséjétől egy időre. Nem szabad, hogy a büntetés legyen az egyetlen eszköz a tarsolyunkban hiszti esetére. Rossz hozzáállás, hogy ha “a gyerek megcsíp minket, mi is visszacsípünk, hogy tudja, hogy milyen érzést okoz másoknak.” Ha büntetjük, vagy esetleg a fenekére csapunk, egyrészt a szülői tekintélyünket tesszük kockára, másrészt pedig biztosak lehetünk abban, hogy a kapcsolatunk elveszti stabil alapjait.A büntetés leginkább a saját szülői tehetetlenségünkről szól. A tehetetlenség érzését nagyon nehéz beismerni, de miért kellene minden helyzetben azonnal feltalálnunk magunkat? Ha fogalmunk sincs, hogy mit tehetnénk, akkor nyugodtan kommunikálhatjuk saját tehetetlenségünket a gyerek felé. Kiszakítva a gyereket a hiszti helyszínéről, menjünk egy kicsit távolabb és mondjuk el, hogy minket most nagyon zavar ez a helyzet, hogy feszültek lettünk tőle, és várjunk egy kicsit, míg mindketten megnyugszunk.Nyugodtan valljuk be, hogyan érezzük magunkat. Ilyenkor a humor, és a figyelemelterelés is sokat jelent, a gyermek ezeket rögtön megérzi, és hálás lesz, hogy segítettünk neki.
Ne hagyjuk magunkat zsarolni!
Sokszor előfordul, hogy a gyerek hisztizni kezd, ha nem kanyarodunk a kedvenc fagyizója felé, ha nem vesszük meg neki a boltban a hetvennegyedik kisautót, vagy nem engedjük megnézni a nagyobb gyerekek számára készült mesefilmet. Ilyenkor beindulhat a hiszti, és ha nem vagyunk résen, a gyerekünk könnyen átveheti az irányítást felettünk. Abbahagyom a sírást, ha kapok fagyit! Befejezem a hisztit, ha megveszed a kisautót… Fontos, hogy ha tényleg nem állt szándékunkban fagyit venni és kisautót vásárolni, akkor ne térjünk el tőle csak azért, mert a lurkónk mást szeretne.Természetesen fontos az ő véleményének és nézőpontjának figyelembevétele, illetve bizonyos döntésekbe való bevonása helyén való eszköz, ezeket viszont mindig előre meg kell beszélni. Ha a kereteket rendszeresen az ő reakcióihoz igazítjuk, úgy igen hamar egy utasítgató kisgyerekkel találjuk magunkat szemben, aki egy személyben uralja a háztartást, és zsarolja a család többi tagjait. Tehát felejtsük el azt is, hogy a hisztiző gyereket tárgyi ajándékkal, édességgel, vagy kiváltsággal vigasztaljuk!Kapcsolódó cikkeink hiszti témában:
- Hisztilógia: nagy igazságok a hiszti kapcsán
- Ha hisztis a baba
- Dackorszak
- Nem, nem, nem! – Így kezeld a hisztit!
- 6 tipp, hogy könnyedén túléld a dackorszakot
Kapcsolódó cikkek
