Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Érett-e az iskolára?

2008. január 28. | Frissítve: 2016. január 20.

Forrás: Kismama magazin

A szülők egyik jellemző gondja, mikor kezdje gyerekük az iskolát. Ne legyen túl korán, mert akkor a legjobb intézményben is kudarcok érik, ám sokat várni sem szabad, hiszen ha már tanulni akar és kíváncsi, vétek lenne visszatartani!

Érett-e az iskolára?

Az iskolaérettség olyan idegrendszeri érettségi állapotot jelent, amelyet nem lehet siettetni, gyorsítani vagy kierőszakolni. Olyan ez, mint a járni vagy az ülni tanulás - ha minden feltétel adott, akkor magától megy. A szülők leggyakoribb tévedése, hogy azt gondolják, ezt az állapotot valamiféle gyakorlással hamarabb el lehet érni, ezért ezt sokan el is várják el az óvodától. Ha pedig gyerekük iskolaéretlennek bizonyul, akkor ezért az óvodát hibáztatják. Miért nem gyakorolták vele többet a számolást? Az olvasást? A padban ülést? Miért nem szoktatták rendre, fegyelemre?

Ovisok a suliban

Az óvodának nem ez a feladata, hogy "kis iskolásokat" képezzen. Komoly szakmai hiba, ha a nagycsoport úgy próbál meg átmenetet képezni az óvoda és az iskola között, hogy a gyerekeknek rövid tanítási órákat tartanak. Éppen az ellentéte az igaz! Az iskolába óvodás gyerekek mennek, ezért az iskolák első osztályának kellene hasonlítania az óvodához.

Sajnos a mai iskolarendszer sok helyen még mindig nagyon szigorú. Hiába kedves, aranyos a tanító néni, ha eredményeket várnak el tőle. Ha a tanterv nem engedi meg a tanítási órák laza kezelését, ha nincs elég idő és hely a mozgásra, akkor hirtelen nagy teher nehezedik a nemrég még szabadon játszó, tomboló, éppen iskolába kerülő kisgyerekre.

Ezért nagyon fontos az iskolaérettségi vizsgálat, mert ha a gyerek szó szerint "éretlenül" kerül az iskolába, az olyan komoly kudarcot jelenthet számára, amely teljesen elveheti a kedvét a tanulástól. A szülők gyakran azt hiszik, hogy ilyenkor a gyerek értelmi képességeit bírálja a pszichológus. Pedig az iskolaérettségnek és az intelligenciának nincs feltétlenül köze egymáshoz. Lehet, hogy kisfia okos, ügyes - de ha nem képes hosszabb időn át megülni a fenekén, akkor bizony még nem neki való az iskola. Lehet, hogy kislánya rendes, szófogadó - ám olyan apró, hogy még nem bírja el az iskolatáskát, és fizikailag könnyebben elfárad, mint kortársai.

Fontos tudni, hogy ha iskolába kerül a gyerek, az nem jelent feltétlenül végleges választást! Még innen is van visszaút! Ha pár hónap után az derül ki, hogy nem tud lépést tartani a többiekkel, nem érti meg a feladatokat, év közben is van lehetőség arra, hogy visszavigyék az óvodába, és ott fejezze be a tanévet. Az sem szégyen, ha évet ismétel! Ez nem számít bukásnak, hiszen osztályozás sincsen! Az egy év várakozás gyakran csodát tesz: az "ovis" szépen megérik arra, hogy iskolás legyen.

Ugyan az iskolaérettség nem csak a szellemi képességeket vizsgálja, ám az is fontos része, hiszen valamikor hatéves kor körül hatalmas ugrás történik a gyerekek gondolkodásában. Az óvodás még nem képes arra, hogy elvont fogalmakat használjon. Nem érti meg például, hogy három kicsi alma nem kevesebb, mint három nagy alma. Az iskolásnak ez már nem okoz gondot. Ám ez olyan tudás, amelyet nem kívülről, gyakorlással kap meg a gyerek, hanem az idegrendszer természetes érése során - ezért ezt is érdemes kivárni, mielőtt iskolába kerül.

Bízzunk a szakemberben!

Az óvónők általában jól ismerik a kicsiket, lehet rájuk hallgatni. Tudják, hogy melyikük mennyire képes részt venni a közös feladatokban, mennyire tud koncentrálni, milyen könnyű lekötni a figyelmét. A viselkedésükből képesek következtetni arra, hogy tudnak majd helytállni az iskolában. A szülőnek persze ezzel nem kötelező egyetértenie, és mindig vannak vitás, kérdéses esetek is. Ilyenkor a területi nevelési tanácsadóhoz kell fordulni. Ha a tanácsadó szakemberei úgy találják, hogy a gyerek nem iskolaérett, érdemes megfogadni a szavukat, hiszen nem a rosszindulat vezérli őket.

Az is előfordulhat, hogy ilyenkor derül ki: a problémákat valamilyen részképességzavar okozza, mint amilyen a diszlexia (olvasási zavar), diszgráfia (írászavar), diszkalkulia (számolási zavar). Ilyen esetben a Nevelési Képességeket Vizsgáló Bizottsághoz kell fordulni, akik kétéves felmentést adnak a gondot okozó tárgy értékelése alól. Ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek arra az órára nem kell járnia, csak azt, hogy ott nem osztályozhatják. Emellett a fejlesztést is el kell kezdeni, hiszen a cél az, hogy előbb-utóbb csatlakozni tudjon a többiekhez.

AZ ÖT LEGGYAKORIBB KÉRDÉS ISKOLAKEZDÉS ELŐTT

1. Hány évesen lesz a gyerek tanköteles?

A legújabb jogszabály szerint a gyermek abban az évben lesz tanköteles, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik. Az a gyermek, akinek esetében azt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül ellátásban, és ezt követően válik tankötelessé. Ennek ellenére előfordulhat, hogy egy osztályon belül akár két év korkülönbség is lehet a gyerekek között..

2. Hogy lehet felfedezni a diszlexiára való hajlamot?

Az óvónők véleményében általában meg lehet bízni, nagyon jó szakemberek, akik felfigyelnek az intő jelekre. Bár fejleszteni nem tudják (ez a fejlesztőpedagógus feladata), felhívhatják a szülő figyelmét arra, hogy valami nincs rendben. Sok intő jel van azonban, amelyre a szülő is felfigyelhet
  • A gyerek nem ismeri saját testét, testrészei nevét.
  • Zavarba lehet hozni az olyan utasításokkal, amelyben irányok (fönn-lenn, jobbra-balra) szerepelnek.
  • Az óvodáskor végére nem alakult ki nála a jobb- vagy balkezesség, egy rajzon belül mindkét kezét használja.
  • Rajzai kezdetlegesebbek, mint a kortársaié, és nem mutatkozik bennük fejlődés.
  • Rendszeresen keveri a hangokat, mondjuk "dob" helyett gyakran "bod"-ot mond!
  • 3. Tanítsam meg olvasni?

    Semmiképpen ne tanítsa! Nem érdemes óvodáskorban erőltetni egy olyan készség kialakulását, amelynek csak az iskoláskorban jön el majd az ideje. Akár meg is zavarhatja a gyereket, ha a szülő elkezdi őt oktatni, majd pár hónap múlva az iskolában egy egészen más módszerrel fog hozzá a tanító néni. Ha magától megtanulja a betűket, számokat, összeolvassa a szavakat - ennek örüljünk, de semmiképp ne erőltessük az olvasást.

    4. Kell a különóra?

    Egy elsőst semmiféle különórára nem kellene vinni, éppen elég neki az a sok új élmény, amely az iskolában éri. Persze ha valamiben nagyon tehetséges, nagyon ügyes, érdeklődő, kivételt lehet tenni, ám semmiképpen nem szabad minden délutánt betáblázni! Az iskolában erősen kell fegyelmeznie magát, meg kell teremtenünk a lehetőséget, hogy utána kiengedje a gőzt: futkározzon, szabadon játsszon. Ha mégis ragaszkodik a különórákhoz, válasszuk a sportot, hiszen a mozgás lehetőséget teremt a feszültségek oldására. Minden más (nyelvtanulás, kézművesség, zene) csak akkor jöjjön szóba, ha a szülő már megismerte az ott alkalmazott módszert. Ha játékos, mozgásos formában végzett foglalkozásról van szó, akkor talán nem árt vele, ám ha itt is csak padban ülős tanulás folyik, akkor az inkább fárasztó, mint fejlesztő.

    5. Mit kell nyáron gyakorolni?

    A játékboltok tele vannak úgynevezett fejlesztő játékokkal - ám az okos szülő tudja, hogy minden játék "fejlesztő". A gyöngyfűzéstől a mászókázásig mind valamilyen fontos részképességet fejleszt. Nem baj, ha csemetéje szereti a feladatlapos magazinokat, és szívesen oldja meg őket. Ám azzal tisztában kell lenni, hogy ez nem fejleszt ki benne új képességeket, nem is gyakoroltatja, hanem jó esetben szórakoztatja őt. Ha nincs kedve ilyesmihez, többet használ, ha szüleivel fogócskázik, homokozik, várat épít vagy babázik. Ilyenkor olyan fejlesztő erőt kap, amely mindennél fontosabb számára - személyre szabott figyelmet.

    AZ ISKOLAÉRETTSÉG 10 LEGFONTOSABB JELLEMZŐJE

  • Figyelmét 10-15 percre képes lekötni egy tevékenység.
  • Képes egytől tízig eligazodni a számok között.
  • Fizikailag erős, teherbíró.
  • Ismeri a térirányokat - lenn, fenn, jobbra, balra, elöl, hátul.
  • Akar és tud kommunikálni a kortársaival, megtalálja a helyét a csoportban.
  • Elfogadja és követi a szabályokat.
  • Kitartó a feladatok elvégzésében.
  • A ceruzát helyesen fogja, egyszerű ábrákat megrajzol.
  • Rövidebb történetet, verset meg tud jegyezni.
  • Hosszabb ideig is képes mozgás nélkül egy helyben ülni.
  • Hogyan fejleszt a fejlesztőpedagógus?

    Semmiképpen nem feladatlapokkal! Nem az a megoldás, hogy beidomítjuk a gyereket. A fejlesztés voltaképpen olyan, mint a jó játék! A gyerek labdázik, csőben kúszik, kúpban hintázik. A fejlesztés célja a saját testélmény erőteljes átélése. Bármilyen meglepő, ez a szakember által irányított játék sokkal többet segít, mint az úgynevezett unalmas "fejlesztő játékok." Ám ehhez az kell, hogy képzett, diplomás gyógypedagógus irányítsa az elmaradt részképesség fejlesztését!

    Szaktanácsadó: Nagy Brigitta pszichológus

    Kapcsolódó cikkeink:
  • Nevelési tanácsadó - segítség a bajban
  • Menjen? Maradjon?
  • Tíz tanács elsősök szüleinek
  • Becsengetés
  • Ti is suliba készültök?

  • Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

    Legjobb cikkeink a témában

    Hozzászólások

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések

    Legkeresettebb címkék