Gyerek

Diszlexia-veszélyeztetettség: jelek óvodáskorban

A gyerekek többségének nem okoz különösebb gondot,hogy megtanuljon olvasni, de vannak olyanok is, kb.a gyerekek 4-10 százaléka,akiknek olvasási nehézségeik vannak. Az olvasás tanulásának nehézségeit csökkenthetjük, ha odafigyelünk a korai jelekre.
2016. November 26.

Diszlexia-veszélyeztetettség: jelek óvodáskorban

Az olvasás elsajátítása azt jelenti, hogy a gyermek képessé válik arra, hogy gondolattá alakítson át egy vizuális jelekből álló sort. Ez elég bonyolultnak tűnik, mégis a többségnek nem okoz különösebb gondot (főleg, ha hagyják a gyereket, hogy az egyéni tempójának megfelelően haladjon az olvasástanulásban). A gyerekek nagyjából 4-10 százalékának mégis gondot jelent megtanulni olvasni. Fontos megjegyezni, hogy ezek a gyerekek nem különböznek kreativitásban, intelligenciában másoktól, egyszerűen korlátaik vannak az olvasás megtanulásában.

Ahhoz, hogy megelőzhető vagy csökkenthető legyen a diszlexia, vagyis a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar, fontos a tünetek korai felismerése, akár már óvodáskorban.

Számtalan jele vannak annak már óvodáskorban, hogy a későbbiekben diszlexiás lehet a gyermek, vagy legalábbis veszélyeztetett.

A tájékozódás területén mindenképpen intő jel, ha nehezen tájékozódik térben, nincs tisztában, keveri a bal-jobb fogalmát, az előttet-mögöttet, a lent-föntet.

A közhiedelemmel ellentétben a balkezesség nem utal diszlexiára, ellentétben azzal, ha keresztpreferncia van: balkezes és jobb lábas, szemes (vagy éppen fordítva), például bal kézzel rajzol, de a távcsövet a jobb szeméhez emeli, jobb lábbal rúgja a labdát. Tehát nem azonos oldalú a preferenciája. Erre soha nem lehet az a megoldás, hogy átszoktatjuk a balkezeseket jobb kézre! Ezzel ugyanis problémák sorát generáljuk csak.

Utalhat veszélyeztetettségre, hogy a gyermek későn és rosszul artikulálva kezd el beszélni. Szegényes a szókincse, nehezen adja vissza a hallottakat, ezért például nem szeret mesét hallgatni.

A finommotoros képességek tekintetében is gyanakodhatunk, ha gyermekünk nehezen kapja el a labdát, rosszul fogja a ceruzát, túlságosan rányomja a papírra vagy éppen ellenkezőleg alig látszik a rajza a felületen, olyan halványan rajzol. Rajzaik aránytalanok, bizonytalan a figurák egymáshoz való helyzete. Nem tud vonal mentén ollóval vágni, a ruháját begombolni, gyöngyöt fűzni. A cipőfűzőjét még az óvodáskor végén sem tudja bekötni.

A szem-kéz nincs összhangban egymással.

Nagycsoportban sem képes a lépcsőn váltott lábbal menni, és nem tud hátrafelé járni.

Ezekre a gyerekekre jellemző, hogy szétszórtak, nem képesek egy dologra koncentrálni, minden apró részletben elmerülnek, emiatt könnyen kizökkenek a fő tevékenységükből. Összekeverik az időbeli sorrendet, ha például elmesélik a nap történéseit. Nem tudják a napszakok, napok, hónapok, évszakok neveit,és helytelenül használják a ma, tegnap, holnap, előtte, utána fogalmakat. A mondókákat, verseket nehezen tanulja meg és pontatlanul idézi fel. A rímeket nem érzi, nincs ritmusérzéke.

A látásban is a hallási észlelésben is adódnak problémák. Előfordul, hogy bizonytalan a forma, a nagyság, a szín felismerése vagy megkülönböztetése. Nehezen látja meg a különbséget és a hasonlóságot formák, ábrák között. A hangok megkülönböztetésében is akadnak zavarok: bab-pap, ég-ék, különbözőségét nem hallja meg.

Magatartásukban is adódhatnak problémák, ők az ovi bohócai vagy állandóan csúfolódnak, agresszívak, és mindig fel akarják magukra hívni a figyelmet. De ennek éppen az ellenkezője is előfordulhat: nem barátkoznak másokkal, magukban játszanak, zárkózottak.

A diszlexia egyébként öröklődő is lehet. Természetesen egy tünet megjelenése nem jelenti azt, hogy azonnal diszlexiásnak kiáltsunk ki egy gyermeket, de érdemes odafigyelni és konzultálni az óvónőkkel vagy egy fejlesztő pedagógussal.

Már egészen kicsi korban nagyon fontos a mozgásfejlődés figyelés, gyakran a tanulászavar visszavezethető a nem megfelelő mozgásfejlődésre. A mozgásfejlődésnek ugyanis hatalmas szerepe van az idegrendszer érésének szempontjából. A mozgás segítségével fedezi fel a csecsemő környezetét és tanulja meg uralni a testét. Ezért már csecsemőkorban figyeljünk fel arra, ha a mozgásfejlődésben eltérést tapasztalunk: későn ül, későn kezd állni, járni illetve ha valamelyik mozgás kimarad vagy felcserélődik, például nem kúszik, nem mászik, a mászást megelőzi az állás.

A tünetek együttesen és külön-külön is jelentkezhetnek, formájuk lehet enyhe és súlyos is. Ha a szülőben bármikor felmerül a gyanú, hogy valami nem a megfelelőképpen alakul gyermekében, akkor mielőbb konzultáljon az óvónőkkel, logopédussal, fejlesztő pedagógussal, vagy forduljon a Nevelési Tanácsadó szakembereihez.

Kapcsolódó cikkeink: