Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Családi perpatvar: miért nem lépek közbe?Ha öt gyerek összekap...

Szerző: R. Fonyó Barbara, a Mom with five szerzője

2015. szeptember 15.

Forrás: babaszoba.hu

Immáron hét éve élek nagycsaládban a gyerekeimnek köszönhetően, de a mai napig nem bírom megérteni, miért képesek összeveszni a testvérek a legapróbb dolgokon is...

Családi perpatvar

Egyke gyerekként nőttem fel, ezért anyaságom hajnalán a jeges rémület fogott el, amikor egyik nap azt láttam, hogy a két gyerekem (akkor még csak annyi volt) ölre ment egy átlagosnak mondható LEGO-kockáért, amiből ráadásul még legalább tucatnyi tök egyforma darab csücsült a tárolódoboz alján.

Azonnal rohantam, hogy szétválasszam őket, mielőtt tovább folytatódott volna Nagyfiú és Nagylány szóbeli csatája, ami - ne adj' Isten - a végén egy-két, bokamagasságban fellelhető kék-zöld folttal ért volna véget.

Immáron hét éve élek nagycsaládban a gyerekeimnek köszönhetően, de a mai napig nem bírom megérteni, miért képesek összeveszni a testvérek a legapróbb dolgokon is - mi több, összefogni egymás ellen, kirekeszteni egyik-másik testvérüket a játékból -, ha egyébként jónak mondható a kapcsolatuk és szeretik egymást.

Korábban úgy képzeltem, hogy az én gyerekeim soha nem fognak harcolni egymással egy-egy játékért, hanem szépen, illedelmesen megvárják, amíg a másik ráun, és csak azután nyúlnak érte, hogy magukhoz vegyék, és az irigység pedig - mint ismeretlen fogalom - messzire elkerül majd minket. Ahogy azt egy kezdő édesanya elképzeli! Ehhez képest néha zeng a lakásunk a veszekedéstől, hogy ki, mikor, miért vett el valamit, amire a másik is szemet vetett és miért nem adja vissza, de azonnal.

A testvérek között kialakuló viták keletkezésének okai valószínűleg örökre rejtve maradnak előttem, de az összetűzések kirobbanásakor érzett rémület már a múlté, sőt(!) már egyáltalán nem rohanok szétválasztani a gyerekeket, hagyom, hogy ők rendezzék le a vitáikat egymás között. Természetesen az, hogy nem avatkozom be a vitájukba az első pillanatban, nem jelenti azt, hogy nem kísérem figyelemmel a történéseket, de a hatalmi szóval való közbelépésről, mint olyanról, leszoktam egy ideje. (A viták verekedéssé fajulását azonban továbbra is határozottan megakadályozom.)

Miért döntöttem így?

A legfontosabb ok, hogy én én vagyok, ők pedig mások. Ebből kifolyólag másképp reagálunk bizonyos szituációkra, és ez alól a veszekedések sem kivételek. Nagyfiú sértődékeny, Nagylány duzzog, Középső ajtócsapkodós, Négyes vehemens és haragtartó, Legkisebb meg harapós. Nem könnyű ezt a sokfajta magatartásformát közös, békés nevezőre hozni.

Azt tapasztaltam, hogy több szempontból sem szerencsés ötlet, ha hatalmi szóval vetünk véget a konfliktusoknak, ha az igazságosztó felnőtt szerepében lépünk közbe a veszekedések megoldása érdekében. Nálunk például sokkal gyakoribbak voltak a szóváltások, mert nem érezték szükségét, hogy saját maguk keressenek megoldást a problémákra, hiszen úgyis ott van édesanya, majd ő okosan dönt helyettük. Hát nem!

A döntésemben az is szerepet játszott, hogy én felnőtt vagyok, ők pedig gyerekek: én már más szemüvegen nézem a világot, mint ők, így az én megoldásaim nem feltétlenül illeszkednek az ő világukba. Jól tükrözi ezt az az eset, amikor a minap azt merészeltem javasolni Középsőnek és Négyesnek, hogy vitatkozás helyett játsszanak inkább felváltva a kérdéses LEGO-fénykarddal. Felváltva? Micsoda elvetemült egy ötlet! Erre inkább - vállt vállnak vetve - nekiálltak megkeresni a két héttel korábban elgurult másik darabot, csak hogy megmutassák nekem: igazán tudhatnám már, hogy megosztva játszani olyan dedós...

Amióta inkább mediátorként veszek részt a konfliktusok megoldásában, a gyerekeim határozott fejlődést mutatnak az önmegismerés folyamatában is: sokkal határozottabban tudják képviselni önmagukat, az érdekeiket, egyre jobban felismerik a saját korosztályukhoz tartozó gyerekek viselkedésének mozgatórugóit, kivel nem érdemes leállni kakaskodni, ki lehet meggyőzni szép szóval, és kivel lehet bevállalni egy kis lökdösődést is, mert úgyis hamar megbékélnek majd egymással.

Az azonnali közbelépés és a hatalmi szó így már a múlté, bár családi viták továbbra is vannak, de jó úton haladunk az általános megbékélés felé.

A szerző további írásai: a A Mom with five blogban, családi magazinban és a Facebookon

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék