Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Anyukák, nem kell mentegetőzni!

Szerző: Hanula Erika, Csupa Szív Magazin

2016. március 18. | Frissítve: 2017. május 15.

Forrás: babaszoba.hu

Vajon miért érzi úgy szinte minden anyuka, hogy mentegetőznie kell, ha úgy viselkedik a gyereke, mint egy... gyerek, s nem úgy, ahogy a "társadalmi nagy könyvben" meg van írva.

Ne szidjuk le feleslegesen és ne mentegetőzzünk!


Sokszor voltam már szemtanúja, sőt az első gyerekem születése környékén aktív részese is az olyan helyzeteknek, amikor az anyuka azért van zavarban és azért szabadkozik, mert a gyereke nem elég illendően, megfelelőn, csendben, kulturáltan, stb. viselkedik, hanem úgy, úgy... szóval csak úgy, mint egy gyerek.
Aztán egy idő után rájöttem, hogy semmi értelme emiatt magyarázkodni a külvilág felé. Nyilvános helyen eszünk, mellettünk egy másfél év körüli kisfiú, aki az etetőszékből rendre ledobálja a kanalát, a szalvétát, mindent, amit talál. Anyuka elég kellemetlenül érzi magát, és közben magyaráz "Látod Jenőke, a másik kisfiú milyen szépen eszik. Nem szabad így viselkedned!"
A boltban egy négy év körüli kislány szívet szaggatóan sír, hogy úúúúúúúúúgy de úgy szeretne egy csillogó-villogó zenélő babaházat. Anyuka zavarban van és a mellette állóknak mondja "Jaj, pedig hát otthon millió ilyen játéka van".
Játszótéren a homokozóban egy óvodás korú kisgyerek ámulattal szórja a homokot. Anyuka rászól, hogy nem szabad majd bocsánatkérően a többi szülőnek magyarázza: "Nem értem, miért nem fogad szót, ezerszer elmondtam már neki, hogy nem szabad szórni a homokot, mert más szemébe megy."
Az a helyzet, hogy a gyerekek teljesen normális gyerekként működnek: az etetőszékben ülő attól van elbűvölve, hogy a saját mozdulata (kinyitja a kezét, becsukja a kezét) milyen hatással van a körülötte lévő világra; a négyéves még az önző korszakát éli, mindent magának akar; a homokozós kisgyerek pedig elbűvölve tanulmányozza a dolgok textúráját, pl. azt, hogy a homok hogyan pereg, száll, milyen sima, puha, meleg, stb. Mi szülők pedig zavarban érezzük magunkat, mert nem illemkódexbe illően viselkednek a csemetéink.
De miért is kéne úgy viselkedniük? És miért is kéne emiatt magyarázkodnunk a környezetünknek? Pláne a többi szülőnek, akik pontosan ugyanezeken mentek keresztül (vagy fognak keresztülmenni) a saját gyerekeikkel kapcsolatban. Nem azzal van a baj, hogy tanítani, nevelni akarjuk a gyerekeinket a helyes viselkedésre, hanem azzal, hogy ha a figyelmünket nem rájuk, hanem a külvilágra irányítjuk.
Ne az legyen a fontos, hogy a másik szülő nehogy megszóljon, hogy hogy nevelem a gyerekemet, hanem az, hogy a gyerek felé fordulva, hozzá leguggolva, kedvesen a szemébe nézve elmondjam, mit csináljon. Például, hogy "De érdekes tapintása van a homoknak, igaz? Nézd csak, ha beletúrod a kezdet egészen a csuklódig, milyen jó érzés! Figyelj csak, forduljunk el egy kicsit, ide, itt nem szórod a többiek szemébe a homokot és itt kísérletezzünk."
Sokkal fontosabb lenne, hogy úgy beszéljünk, mutassunk jó példát, mintha egy közös aura buborék lenne körülöttünk a gyerekkel, nem pedig a többiek megrovó tekintetétől tartva próbálnánk meg mentegetőző pajzsot tartani magunk elé. Nagyon nem mindegy, mire összpontosítjuk a figyelmünket, az energiáinkat.
Ne érdekeljenek a rosszalló tekintetek! A hasonló cipőben járó szülők úgyis megértenek, aki meg nem, annak a véleménye ne legyen mérvadó. Legalábbis a saját gyereked kibontakozó személyisége legyen fontosabb, minthogy másoknak magyarázkodj. Képzeld csak el, hogyan érzi magát az a gyerek, aki épp kibillent az egyensúlyából, akire rászóltak és ahelyett, hogy őt próbálná meg az anyukája visszaterelgetni a kiegyensúlyozott állapotba, azzal foglalkozik, hogy idegeneknek beszél róla, hát nem épp a legszebb színben tüntetve fel őt. Mintha egy kicsit árulás íze lenne a dolognak számára: most akkor ki is fontos anyának?
És a végére egy személyes tapasztalat: amióta leszoktam arról, hogy mentegetőzzek a külvilág felé és inkább a gyerekeimmel való kommunikációra összpontosítok soha, egyetlen egyszer sem szóltak meg. Vagy csak nem hallottam meg? Nem tudom. De az eredmény szempontjából teljesen mindegy is.
A szerző blogját itt találod.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék