Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Anya és Apa szerető társakAvagy hogyan egyeztethető össze a házastársi és szülőtársi szerepkör?

Szerző: Hajós Anett, pszichológus

2009. május 19. | Frissítve: 2016. június 22.

Forrás: HáziPatika.com

A gyermek születését követő időszakban kétségtelenül számtalan testi-lelki átalakulás zajlik a házaspárban. A megváltozott érzések és vágyak a szexuális élet átalakulását is hozzák. Hogyan valósítható meg mégis a házastársi-szülőtársi illeszkedés?

A gyermek születését követő időszak egy sor változással jár. Sőt: bátran mondhatjuk, hogy megváltozik minden. Hiába az élet természetes velejárója, hiába fantasztikus dolog, kétségtelen teherpróbával és erőfeszítésekkel jár. Egy időre ugyanis minden kibillen a megszokottból, hirtelen megszaporodnak a terhek, rengeteg új elvárásnak, feladatnak kell megfelelni nőnek, s férfinak egyaránt.

A baba születése próbára teszi a párkapcsolatot

Noha várva várt pillanat a gyermek születése, akár negatív események sora is követheti. Felléphet a nőnél gyermekágyi lehangoltság vagy depresszív állapot; egy időre négy fal közé szorul az újdonsült kis család; megnövekedett anyagi terhek hárulnak az apára; s végül, de nem utolsó sorban a mindennapok változásai magukkal hozzák a párkapcsolat egészének megváltozását is. A házastársaknak ugyanis szülőtársakká is kell válniuk, mely nem megy egyik pillanatról a másikra. Lemondásokkal jár, és "tanulási folyamat" eredménye.

Szeretőkből szülővé válva

Korábban egy nő és férfi együttélése alkotta a családot, immáron egy nő és egy férfi - anyává és apává válva - együtt neveli gyermekét. Személyiségük újfajta szerepkörrel gazdagodott. És úgy, ahogyan a házastársi együttélés is időt, türelmet, erőfeszítést, kompromisszumot és akár lemondást követelt; a szülőtársi illeszkedés is megköveteli mindezt.
Amíg azonban nem alakul ki egy újfajta rend, a házasság korábban "hibátlanul" működő területei is egy időre csődöt mondanak. Az addig megszokott női és férfi szerepek legtöbbször gyökeresen megváltoznak. Van, akinek könnyebben megy ez a szerepváltás, van, aki nehezebben találja meg magát ebben az új szerepben.

Fenekestül felfordul minden

Milyen buktatókon is megy keresztül ilyenkor egy párkapcsolat?Korábbi életmódjuk gyökeres megváltozásával átalakul a pár élete. Fáradtak, nincs semmire idejük, úgy és annyi, mint korábban. Minden idegszálukkal és idejükkel gyermekükre koncentrálnak. Váratlanul éri őket, hogy a gyermek drasztikusan megváltoztatja a közöttük addig kialakult kapcsolatot.
Kevesebb az idejük és energiájuk egymásra, saját és egymás szükségletei közé betolakodik egy harmadik személyé. Új egyéni és közös feladatok, gondok adódnak, és ezek megoldására sokféle lehetőség van. Fokozott érzékenység, sérülékenység jellemző mindkettejükre.
A nőnek a csecsemő gondozása és ellátása lesz az elsődleges, minden másra kevesebb ideje és szabadsága marad. Az anya és gyermeke közötti erős kötődés, az ebből a szoros kétszemélyes kapcsolatból való kiszorulás hátrányosan hathat a férj és feleség közötti viszonyra. Az apa gyakran a legjobb akarattal is mellőzve érezheti magát, és természetesen szégyelli, hogy ezt akár önmagának is bevallja.
A nők jelentős testi változásokon mennek keresztül, a szülést követő hetekben fizikailag is fel kell épülniük. A hormonális változások hatására csökkenhet a női libidó, így a szex lesz az utolsó, amire a nő vágyik. Ekkor a még korábban jól is működő szexualitás is megtorpanhat egy időre. Félhet a férfi, hogy fájdalmat okoz, zavarhatja a párja megváltozott teste, esetleg már nem találja őt vonzónak, és nagyon gyakori, hogy a szex az, amire már végképp nem marad idő, s erő. A nőben az anyaság érzése, a kötődés és a felelősség egy időre minden mást háttérbe szorít, az anyai feladatok minden egyébnél fontosabbak lesznek, s szexuális vágyai háttérbe szorulnak. A férfié azonban nem.
Éppen ezért a nőnek ekkor is figyelembe kell vennie, hogy párjának továbbra is vannak szexuális szükségletei. Az intim pillanatokra, az együttlétekre pedig nagy szükség van, vissza kell őket hozni a párkapcsolatba a gyermekágyi lábadozás letelte után. A férfiak biológiai szükséglete ugyanis nagy úr, a szex nélküli élet számukra egy idő után már nem megvalósítható.
Nem szükségszerű, hogy a gyermek születése után a szexualitás minőségileg alacsonyabb szintre süllyedjen. Sőt! Egy valódi szeretetkapcsolatban mélyülhet és kiteljesedhet, bensőségesebbé válhat, hiszen egy még szorosabb kapocs fűzi ekkor már össze a házastársakat: gyermekük.

Ha boldog a Mama s a Papa, akkor boldog a Baba

Változó, ki hogyan reagál a szülést követő időszakra, de ha a szexuális élet hőfoka csökken, muszáj mindent megtenni az intim szféra újbóli kiépítése érdekében. A kielégítő párkapcsolatnak ugyanis alappillére a szexualitás. Hogy mikor éled fel egy nőben ismét a szexuális vágy, azt sok tényező befolyásolhatja. Fontos a fokozatosság, az óvatosság, a megváltozott női test igényeit szépen lassan és finoman kell felfedezni a férjnek.
Nem kell egyből eljutni a közösülésig, ehelyett érdemes lassan, fokozatosan haladni, a szexuális együttlét egyéb lehetőségeivel élni. A szeretkezésre csak akkor kerülhet sor, ha a nő testileg és lelkileg is felkészült erre. Törekedni kell a változatosságra, spontaneitásra, nem kell megvárni az estét, amikor már mindketten fáradtak és kimerültek.
Nagyon fontos a csak kettesben töltött idő, a baba nélkül. Ideálisnak az nevezhető, ha rendszeresen van egy párnak néhány órája, egy estéje a héten, ami csak kettejükről szól. Amikor szülői szerepüket (a mama-papa szerepkört) otthon hagyják, s "csak" házaspárként funkcionálnak. Ez nem önzés, nem szabad emiatt lelkiismeret-furdalást érezniük.
Soha ne feledjük, hogy egy gyermek, akármennyire is kicsi, megérzi azt, ha a szülei - s főleg, ha a mamája - nem kiegyensúlyozottak. Ezért nagyon fontos, hogy az anyukája és az apukája más szerepeikben is kielégülést találjanak, mert úgy tudnak szülőként jól teljesíteni. Ha minden mást feláldoznak a kicsiért, az előbb-utóbb negatív hatással lesz, hisz tudat alatt harag ébredhet bennük az iránt, aki miatt minden másról le kell mondaniuk. A harmonikus párkapcsolat jót tesz a babának is.

Arcok és szerepek

Nagyon gyakori, hogy a szülővé válással észrevétlenül háttérbe szorulnak a női és férfi szerepek. Annak ellenére, hogy egy gyermek világra hozatala pont a női és férfi szerepek csodálatos kiteljesedése. A nő anyává, a féri családfenntartóvá lép elő ezáltal. De ez nem kellene, hogy azt jelentse, hogy az addigi szerepek sérülnek, hogy a szerető szerep háttérbe szorul.
Sőt, az a jó, ha az új szülői szerepkör többletet ad a kapcsolatnak, mindkét fél részéről. Erősödhet a tisztelet azáltal, ha értékeljük, becsüljük a másik új arcát, és azt, hogy azáltal mi is egy új arccal, szereppel gazdagodtunk. Ha viszont mindez csak a gyermekre korlátozódik, a korábbi intimitás sérülhet.
Mindkét félnek szüksége van arra, hogy új, szülői státusza mellett nőnek és férfinak érezhesse magát, és folyamatosan megerősítést kapjon abban is. A nőnek meg kell értenie, hogy férjének ugyanúgy igénye van a szexuális együttlétekre, és vágyaival akár ellentétesen, de kezdeményeznie kell, mert ezáltal férje magabiztos, boldog apává válhat.
A férfinak is tennie kell: csábítani, udvarolni, kényeztetni, odafigyelni. Ha a nő a kötényt és a pelenkát hátrahagyva a szexi nő képében is tud tetszelegni, az nem jelenti azt, hogy rossz anya lenne.

Egymás csiszolása a cél

Ahhoz, hogy egy házastársi kapcsolat jól működő legyen a gyermek születése után is, a férjnek és a feleségnek egyaránt áldozatokat kell vállalnia, mind a gyerek, mind a társ érdekében. Nagyon fontos, hogy egymás iránti érdeklődésüket tudatosan ébren tartsák.
Ne felejtsenek el egymásra, mint nőre/férfira tekinteni, ne csupán, mint anyára és apára. Problémáikat tárgyalják meg nyíltan egymással. Ha együttműködnek, kompromisszumokat kötnek, egymás igényeit és érdekeit megértik, és figyelembe veszik, a korábban jól működő házasság sikeresen fenntartható; a kapcsolat mélyebbé és teherbíróbbá válhat.
A gyermek születését követő természetes életkrízis nyomán kiderülhet, mennyire áll biztos alapokon a házasság, vajon szorosabbá teszi-e az új helyzet, vagy épp ellenkezőleg: felborítja az addig erősnek vélt összetartozást. A harmonikus párkapcsolatot rendszerint megerősíti a gyermek érkezése, míg a rossz viszonyt akár a felbomlásig is megterhelheti.
A szülő szerep kialakításában, a szülő-társsá csiszolódásban a házastársaknak szüksége van a másik segítségére. Ha teherbírásuk és alkalmazkodó készségük megfelelő, megerősödve juthatnak túl életük hatalmas, ámde gyönyörű kihívásán.
Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék