Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A szülővé válás boldogtalanná tesz?!

Szerző: Patik Réka

2011. szeptember 16. | Frissítve: 2015. november 16.

Forrás: babaszoba.hu

A sokat hangoztatott bölcsesség szerint egy boldog házassághoz az kell, hogy a szülők úgy szervezzék az életüket, hogy naponta fél óra, hetente egy este, havi egy nap, évente pedig egy hét csak az övék legyen, kettesben. Valóban ezen múlik a boldogság?


Idén két amerikai tanulmány is foglalkozott azzal, hogy mitől elégedettek életükkel a házas felek: a University of Virginia két férfi kutatója, Dew és Wilcox tanulmányára a University of Washington két kutatónője, Perry-Jenkins és Claxton reagált.

Dew és Wilcox tanulmánya, mely két átfogó, országos, bár meglehetősen régi, családokra és háztartásokra vonatkozó statisztikai adatgyűjtésre támaszkodik, kiemeli, hogy a mai házasságokkal szemben a házastársaknak már sokkal több elvárásuk van, mint néhány évtizeddel korábban: inkább lelki társat keresnek, olyan párt, aki mellett kiteljesedhet a személyiségük. Egy ilyen kapcsolatban az első gyermek érkezése sokkal mélyebb változásokat hozhat. Dew és Wilcox 569 nő válaszait elemezte, ennyien feleltek meg a vizsgálati kritériumoknak a két hullámban végzett, 13 ezer fős felmérésben. A két hullám közt körülbelül 6 év telt el, így tudták összehasonlítani, mennyire voltak elégedettek a férjezett nők a házasságukkal a gyermekvállalás előtt és után.

Azt találták, hogy míg az eltelt 6 év alatt gyermeket szülők 45 százalékánál csökkent az elégedettség, addig a továbbra is gyermekteleneknél csupán 30 százalék érezte kevésbé kielégítőnek a házasságát - megerősítve ezzel a korábbi, hasonló következtetéseket. (Az anyák közül 17 százaléknak javult a házassága, a gyermektelenek közül 23 százaléké.) A kutató urak eredményei alapján a gyermekteleneknél kevésbé nőtt a házimunka terhe, jobban növekedett a kereső munkával töltött idő, kevésbé csökkent a házastárssal töltött idő (de itt is csökkent!), és kevésbé érezték igazságtalannak a házimunka elosztását a férjük és önmaguk közt.

Mit tehettek hozzá ehhez az anyaságra nézve lehangoló eredményhez a hölgyek, Maureen Perry-Jenkins és Amy Claxton? Felhívták a figyelmet néhány érdekes és fontos szempontra, és alá is támasztották ezeket megfelelő kutatási eredményekkel - szerencsére. Az első kiegészítésük arra ösztönöz, hogy a gyermeket vállaló és a gyermektelen nőket ne egymással, hanem önmagukkal hasonlítsuk össze életpályájuk alapján - milyen hasznos tanács ez a hétköznapokban is! Egyik korábbi kutatásukban ugyanis azt találták, hogy a gyermek születése után a pár együtt töltött idejének mértéke leginkább azzal függött össze, hogy korábban a szabadidejük mekkora részét töltötték el közösen. Azok a párok, akik sokat voltak együtt, nagyon nagy közösidő-csökkenést éltek meg a baba érkezése utáni évben, de a közös percek még így is meghaladták az olyan párok együtt töltött idejét, akik korábban is kevés időt töltöttek együtt. Másodszor, az anya hangulatára, depressziós tüneteire vonatkozó eredmények alátámasztják azt, hogy - mint azt magunk is észleljük - az élet nem lineáris, azaz ha a két kutatási hullám közt eltelt hat év végén elégedetlenebb egy nő a házasságával, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a közérzete feleségként folyamatosan romlott. A depressziós tünetek vizsgálata azt is kimutatta, hogy a közérzet romlása és a háztartáson belüli terhek rosszabb megélése leginkább a munkába való visszatéréssel köthető össze.

A kutatónők arra is kitérnek, hogy miközben a magazinok előszeretettel szorgalmazzák a kettesben töltött estéket, és helyezik a családi igények elé a házastársi kapcsolatot, a közösen töltött szabadidőbe érdemes beleszámolni a gyerekekkel együtt töltött perceket is. Kimutatták, hogy akár a babával hármasban töltött kikapcsolódásnak is védő hatása van a házasságra nézve. További kutatást éreznek szükségesnek arról, hogy az együtt, és nem feltétlenül kettesben töltött szabadidő minősége befolyásolja-e a házassággal való elégedettség szintjét, hiszen azt más kutatók jelezték már, hogy a közös idő nagy része gyakran televízió előtt üldögélés...

A két kutatónő egyetért Dew és Wilcox azon megállapításával, hogy a házassággal való elégedettség a gyerek érkezése után csökken - általában. Szeretnék azonban, ha a szülővé válás vizsgálata friss nézőpontokkal gazdagodna, és kíváncsian várják az újabb eredményeket arról, hogy miért nő az elégedettség ennek ellenére egyes családokban, és hogy az elégedettség mellett hogyan változik az évek során a házastársak által érzékelt bizalom, szeretet és tisztelet. Mi pedig lehet, hogy a saját életünkben pontosan tudjuk az egyéni válaszainkat ezekre a kérdésekre - de a nagy, általános igazságra még (szerencsére) várni kell.

Forrás:
J. Dew - W.B. Wilcox (2011): If momma ain't happy: explaining declines in marital satisfaction among new mothers. Journal of Marriage and Family, Volume 73. Issue 1., February 2011, pp.1-12.

Perry-Jenkins, M. - Claxton, A. (2011): The transition to parenthood and the reasons "momma ain't happy. Journal of Marriage and Family, Volume 73. Issue 1., February 2011, pp.23-28.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék