Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

7 ötlet, hogy megmentsd a szerelmetKerüld el a párkapcsolat buktatóit!

Szerző: Karlócai Beatrix

2013. november 9. | Frissítve: 2017. november 18.

Forrás: Kismama magazin

Mire a pároddal eljutottatok oda, hogy gyereket vállaltok, valószínűleg jól ismertétek már egymást. Derült égből villámcsapásként jöhet, hogy kisbabátok születése után könnyen kerülhettek konfliktusos helyzetekbe.

Szánjunk időt a párkapcsolatra - gyerekkel is!

A hirtelen rátok zúduló felelősség, a kezdeti időszak káosza és kialvatlansága eleve nagy feszültségforrás, ráadásul a gyerekneveléshez kapcsolódó minták, elképzelések olyan mélyen és zsigerileg lehetnek beléd kódolva, hogy csak a párod ellenkezését látva döbbensz rá: akár másképp is lehetne, mint ahogy azt te eddig elképzelted.
Tapasztalatok szerint a legtöbb vita a sírni hagyás/nem hagyás, az altatás és az etetés körül alakul ki. Ha azt gondolod, hogy ezek pusztán technikai kérdések, és kizárt dolog, hogy ilyesmik komoly vitákhoz vezessenek, képzeld el, mi történne, ha te ragaszkodnál ahhoz, hogy a pici melletted aludjon, míg a párod leszögezné: gyereknek nincs helye a szülői hálóban.
Statisztikák szerint sajnos a válások egy részét éppen a baba érkezése váltja ki. Remélhetőleg te öntudatosan legyintesz: "Ez minket nem érint, ugyan! Viták persze mindenhol vannak, de ez még korántsem kell, hogy válást jelentsen!" És ebben persze igazad is van. Nem árt azonban tudatosan odafigyelnetek egymásra ilyenkor is, hogy egyformán jól működjetek szülőként és párként is.

1. Készülődjetek, vitatkozzatok és egyezkedjetek!

Már a terhesség alatt igyekezettek megbeszélni a legfontosabb témákat. Olvassatok gyereknevelésről szóló könyveket, magazinokat, internetes oldalakat, és beszéljétek meg, mivel értetek egyet, mivel nem, és miért. Ha pedig látszólag nagyon ellentétes álláspontot képviseltek, törekedjetek közös megoldásra, amit akár le is írhattok. Nem árt, ha már most tudatosítjátok: az elkövetkező években sok mindenben nem fogtok egyetérteni, de ez természetes, és határozzátok el: egymás kritizálása helyett a közös megoldásokat fogjátok keresni.
A baba születése után, illetve a gyerekek növekedésével általában a közös álláspontok is folyamatosan módosulnak, mégis jó alapot teremthetnek a nekiinduláshoz.

2. Osszátok el a feladatokat!

Amikor a csecsemő hajnali 5-kor felébred, és láthatóan esze ágában sincs visszaaludni, könnyen azon kaphatjátok magatokat, hogy versenyeztek, melyikőtök a fáradtabb, és miért kéne éppen most a másiknak felkelnie a babával. Sokat segít, ha többé-kevésbé előre kitaláljátok, kinek mikor mi a dolga. A háztartási munkákból is lehetőleg mindenki azt végezze, amit szívesebben csinál, és ami belefér az idejébe. (Például hiába találjátok ki, hogy a párod dolga a mosogatógép kipakolása, ha ő este tízkor ér haza, és a gépet már vacsora előtt ki kéne pakolni, viszont a lejárt mosást kiválóan ki tudja teregetni tizenegykor is.)
Ugyanígy, ha te könnyen felkelsz reggel, akkor bevállalhatod akár minden reggel az ötórás kelést, cserében viszont megkérheted, hogy este foglalkozzon vele ő többet, hogy olyankor te tudj többet pihenni.

3. Mondjátok sokszor: köszönöm

Kicsit talán túlzásnak tűnik, és nem is biztos, hogy pont a köszönöm szót kell naponta milliószor kiejtenetek a szátokon, de a gesztusra mindkettőtöknek nagy szüksége van. A pici érkezése nagyon nagy öröm, de ő maga sokáig csak néhány cuki mosollyal tudja meghálálni a rengeteg áldozatot, amit hoztok érte. Természetes, hogy sok mindenről lemondotok a kedvéért (például az átaludt éjszakákról), de éppen ezért különösen jól tud esni, ha a legalább egymásnak ki tudjátok fejezni a hálátokat a törődésért.
A "köszönöm, hogy levitted a szemetet", "de jó, hogy megcsináltad a kávémat", "fantasztikus, hogy az egész napos robot mellett még a fűnyírásra is maradt energiád" kifejezések most különösen jól tudnak esni. Ne fukarkodjatok velük!

4. Ne a gyerek előtt!

Nagyanyáink bölcsessége talán idejétmúltnak tűnhet, de tény, hogy a karodban etetett baba vagy a köztetek lófráló totyogó a legapróbb rezdülésetekre is reagál - és tanul belőle. Ha konfliktusotok támad, sokszor nehéz megállni, hogy ne kezdjétek el azonnal megvitatni a dolgot, de ha közben elsodornak az indulataitok, az a vártnál jobban megrémisztheti a kisbabát. Igyekezzetek a problémák megtárgyalását akkorra időzíteni, amikor a pici már alszik. Ez persze nem könnyű, különösen, ha addigra már ti is alig várjátok, hogy ágyba dőlhessetek. Természetesen az apróbb nézeteltéréseteket a legjobb azonnal tisztázni, de a nagy érzelmeket és indulatokat kiváltó vitákat és veszekedéseket próbáljátok kettesben elrendezni.

5. Legyetek kettesben!

És ezzel megérkeztünk az egyik legfontosabb dologhoz: ne felejtsetek el egymással kettesben is időt tölteni! Tapasztalt párterápiás tanácsadók szerint a legjobb az volna, ha minden szülőpár hetente legalább néhány órát, havonta egy-két napot és évente legalább egy hetet kettesben tudna tölteni. A "gyermeknevelési kisvállalkozás" működtetése közben hajlamosak lehetünk elfelejtkezni arról, mi is vonzott annak idején igazán a másikban: a >rendszeres randikkal erre tudjátok emlékeztetni egymást.
Akkor sem kell azonban erről lemondanotok, ha nem tudjátok megoldani az ehhez szükséges rendszeres gyerekfelügyeletet (kevesen tudják). Már az is nagy eredmény, ha egy-két naponta tudatosan rászántok az estéből fél órát arra, hogy mindenféle háttérzaj (tévé, számítógép) nélkül, kizárólag egymással foglalkozzatok.

6. Támaszkodjatok egymásra!

Szerencsére egyre több apa részt követel és kap gyereke gondozásából már újszülöttkorától kezdve, de még mindig nem ritka, hogy az édesanya száz százalékban maga határozza meg a gyerek körüli teendőket. Bár a legtöbb édesanya biztos abban, hogy ő tudja a legjobban, mire van szüksége a babának, de ha megengeded magadnak, hogy a párod véleményét is meghallgasd, bizony előfordulhat, hogy rájössz: nem is kevés dologban neki van igaza.
Neked hatalmas segítség, ha a szoptatáson kívül mindent el tud látni a baba körül, és a köztük kialakuló szoros viszony sem jön létre mástól, mint minél több együtt töltött közös időtől.

7. Ne szégyelljetek segítséget kérni!

A legtöbb elsőgyerekes szülő úgy érzi: csak akkor válhatnak teljes értékű, önálló családdá, ha az összes felmerülő problémát maguk oldják meg. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Borzasztó fontos az éppen kialakuló kis család önálló egységének megteremtése, de legalább ilyen fontos annak felismerése is, amikor külső segítségre van szükség. A családtagok hétköznapi szerepvállalása legalább olyan fontos, mint adott esetben a heti néhány órás háztartási segítség vagy gyermekfelügyelet.
Ha pedig a gyerekek körüli ügyekben minden igyekezetetek ellenére sem sikerül közös álláspontra helyezkedni, igazi segítséget jelenthet egy értő harmadik fél bevonása a megoldáskeresésbe. A témától függően ez lehet egy közös jó barát vagy egy pszichológus.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék