Egy izgalmakkal és játékkal teli nap után elérkezett az este, a fürdés és lefekvés ideje.Anya ágyba bújtatta Pocit, és két puszit nyomott kisfia arcára, Apa pedig mesélni kezdett. Poci elszenderült. Apa lábujjhegyen ment ki a szobából, lekapcsolta az éjjeli lámpát, és résnyire nyitva hagyta a szoba ajtaját. Egyszer csak Poci hangja hallatszott a szobából:
– Anya! Apa!
Anya a szobába sietett, és odaült a kisfiú ágya mellé.
– Mi baj van, kincsem? – kérdezte.
– Félek – válaszolt a kisfiú.
– Nem kell félni, itt vagyunk és vigyázunk rád – vigasztalta Pocit édesanyja.
– De olyan sötét van! – panaszkodott Poci. – Hol a napocska?
– A nap ilyenkor a föld másik oldalát világítja meg, hogy az ott élő gyerekek is tudjanak játszani. Nekünk ilyenkor a holdfény és a csillagok világítanak – válaszolt Anya.
Poci kinézett az ablakon. – Nem látom a holdat és a csillagokat. Nem világítanak!
– Tényleg nem látszanak, hiszen a felhők mögé bújtak. Álmos a hold is, és magára húzta a felhőtakarót – mosolygott Anya.
– De, de, de… én így nem merek elaludni – panaszolta a gesztenyeszemű kisfiú.
Anya Poci mellé bújt, átölelte.
– Itt maradok veled. Megsimogatta kisfia arcocskáját, és Poci lassan álomba szenderült. Anya egész éjjel őrizte a kisfiú álmát.
Másnap újra gyönyörűen ragyogott a nap az égen. Anya és Poci vásárolni indultak. Anya a papírboltba is bement, és egy kis zacskóban hófehér műanyag csillagokat, holdat és napot tett a kosárba.
– Mi ez? – kérdezte a kisfiú.
– A tiéd. Meglepetés – válaszolt Anya mosolyogva.
Délután Poci az udvaron homokozott, amikor Anya elővette a titokzatos zacskót.
– Nézd csak, itt vannak a csillagok, a hold és a nap – mutatta kisfiának, de Pocit nem nagyon érdekelte.
– Gyere csak, elárulok egy titkot! – mondta anya.
Poci kíváncsian kérdezte: – Titkot?
– Most vegyük ki a csillagokat a zacskóból, és tegyük őket a napfényre! – nyitotta ki Anya a különleges meglepetést. Poci lelkesen segített. A napocska, a hold és a csillagok mind-mind a terasz szélén „napoztak”.
– Legyünk türelmesek, és este, ha besötétedik, meglátod, mitől különlegesek ezek a csillagok – szólt Anya.
Poci alig várta, hogy besötétedjen.
Eljött az este, elbújt a nap, és Poci lefekvéshez készülődött.
– Anya! Megnézzük a meglepetést? – kérdezte a kisfiú.
Anya Poci szobájába vitte a titokzatos ajándékot.
– Segíts, ragasszuk őket a falra! – mondta Anya, és a csillagok Poci ágya körül sorakoztak.
– Apa! Gyere! Ragasszunk a plafonra is! – hívta Apát a kisfiú.
Apa az ágy fölé ragasztotta a napot, néhány csillagot és a holdat.
– Most jön a meglepetés! – mondta Anya, és lekapcsolta a villanyt.
A matricák fényesen világítottak a sötétben.
– Ó, de szép! – mondta az álmos kisfiú.
– A nap feltöltötte ezeket a különleges matricákat. Most már éjszaka is veled van a napfény, és vigyáz az álmodra – mondta Anya, miközben betakargatta Pocit.
– Felgyújtom a villanyt – mondta Apa.
– Ne! Ne! – tiltakozott a kisfiú. – Akkor nem látom a csillagokat!
Poci már nem félt többé a sötétben. Esténként addig csodálta fényesen világító csillagait, amíg álomba nem szenderült.
Kapcsolódó cikkek
