Terhesség

Gyógyszerész a hormonkezelésről

A mesterséges megtermékenyítés a hormonkezeléssel karöltve forradalmasította a meddőség kezelését. A hormonok pótlása nagymértékben növeli a párok esélyét a gyermekáldásra.
2010. Május 29.

Az okok kivizsgálása

A megtermékenyülés folyamata nagyon összetett, melynek során hormonok, valamint kémiai és fizikai folyamatok sokaságának kell a meghatározott időben és sorrendben egymást követnie. Meddőségről vagy sterilitásról akkor beszélünk, ha rendszeres, fogamzásgátlástól mentes párkapcsolat ellenére egy év alatt nem jön létre terhesség.

Egészséges pár esetében egy ciklusban – amennyiben az ovuláció, vagy más néven peteérés körüli időben közösülés történik – a terhesség létrejöttének esélye 10-15%-ra becsülhető. A gyermekre vágyó pároknak körülbelül egyötöde szenved meddőségben, és ennek gyakorisága az életkor előrehaladtával növekedést mutat.

A meddőség diagnózisának felállítása után kivizsgálások sorozatával derítenek fényt a hátterében álló problémára. A kivizsgálást mind a férfi, mind a nő részéről el kell végezni, és a vizsgálat eredményének tükrében kell megkezdeni a kezelést. A pár női tagjánál fizikális vizsgálattal, laboratóriumi vizsgálatokkal, képalkotó eljárásokkal, szükség esetén sebészeti technikákkal történik a meddőség okának felderítése. A pár férfi tagjánál az egyik legfontosabb eljárás az ondó minőségi és mennyiségi vizsgálata. Emellett szükség esetén egyéb vizsgálatok deríthetik ki a háttérben álló problémákat.

A megoldás kulcsa

A gyermek után vágyó párok majdnem 90%-ában a meddőség kezelhető a szaporító szervrendszer funkciójának sebészi helyreállításával, az asszisztált reprodukciós technikák segítségével, valamint gyógyszeresen, hormonkezeléssel. Két fő meddőségi ok esetén lehet hormonkezelés alkalmazásával sikert elérni.

Az egyik ok, ha a nőnek valamilyen okból nincs peteérése, ekkor a hormonok az ovulációt segítik. A másik ok, amikor van spontán peteérés, és a férfi spermiumai is megfelelőek, de mégsem jön létre a terhesség. Ekkor asszisztált reprodukciót vagy más néven mesterséges megtermékenyítést alkalmaznak, amely mindazon kezelések összessége, melyek célja a zavart szenvedett teherbe esési képesség helyreállítása az ivarsejtek találkozásának elősegítése, asszisztálása útján.

A mesterséges megtermékenyítés számos eljárást takarhat, és ezek lépcsőzetesen egymásra épülő fokozatokból állnak, és egyre nagyobb mértékű beavatkozást jelentenek az ivarsejtek találkoztatásában.

A mesterséges megtermékenyítés lépései

Mindegyik esetben hormonkezeléssel kezdik a terápiát, és amikor a tüsző megérett, egy másik hormonnal mesterségesen kiváltják a tüszőrepedést vagy ovulációt, ezzel biztosítják az érett, megtermékenyülésre váró petesejt jelenlétét. Az inszeminációs eljárás során a férfi spermáját befecskendezik a méh üregébe, a férfi meddősége esetén ezt donor spermával is megtehetik.

Ha nem jön létre terhesség, a következő eljárás a lombik bébi program vagy in vitro fertilizáció. Ekkor a hormonkezelés hatására létrejövő petesejtet leszívják, és laboratóriumi körülmények között a partner spermájával megtermékenyítik, majd az embriókat 3-5 nap múltán visszaültetik a méhbe.

Amennyiben ez sem vezet pozitív eredményre, a következő lépésként a laboratóriumban a hímivarsejtet mesterségesen juttatják a petesejtbe, ez az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI), amit főleg alacsony spermium-koncentráció esetén alkalmaznak.

Az előző technika sikertelensége esetén az asszisztált beágyazódást választhatják, amely technika segítségével az embrió méhbe történő beágyazását próbálják meg segíteni. Ezzel az eljárással az embrió beágyazódása, így a kezelések sikeressége tovább növelhető.

Hogyan alkalmazzák a hormonokat?

Fontos tudni, hogy ezek a gyógyszerek állandó nőgyógyászati ellenőrzés mellett adhatók, és szigorúan be kell tartani a kezelőorvos által adott utasításokat, mert csak akkor megfelelő a hatékonyságuk.

Mivel a beadandó hormonkészítmények fehérjék, ezért szájon át nem alkalmazhatók, mert a gyomor-bélrendszer megemésztené azokat még mielőtt felszívódnának és a hatás helyére érnének. Ezért csak injekció formájában adhatók be. Ez lehet izomba adott vagy bőr alá adott injekció.

Az első injekciót szigorúan csak a kezelőorvos adhatja be, viszont utána a bőr alá adandó injekciókat a páciens magának is beadhatja otthon, de szigorúan követni kell az orvos utasításait, és mindig ugyanabban az időben kell beadni. Az otthoni kezelés előtt mindig megmutatják az injekciózás helyes módját, az injektálandó oldat elkészítését és a beadás lehetséges helyét. Bőr alá adott injekciók esetén általában váltogatni kell a beadás helyét, hogy a bőr alatti zsírszövet károsodását elkerüljék.

A megdöbbentő diagnózis, a vizsgálatok sorozata és a félelmetesnek tűnő kezelések rengeteg várakozással járnak, de a tortúrák legvégén a baba megszületését lesz a legnehezebb kivárni.

Forrás: HáziPatika.com