Gyerek

A bábszínész

A folyosón a Diótörő Stahlbaum tanácsosának életnagyságú emberbábja. Ebből bújt ki Teszárek Csaba néhány perccel ezelőtt. Tizennégy hónapos kisfia, ha látná, még aligha értené, hol volt eddig apa, és mit csinált ott.
2011. Február 13.

Teszárek Csaba bábszínész (30)

Gyereke: Teszárek Csaba Áron (14 hónapos)

Felesége: Kálmán Gyöngyvér könyvkiadói tanácsadó

Teszárek Csaba színészként, bábszínész tagozaton tanulta a mesterséget a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

– Gyerekként is imádtam a bábszínházat. Azt hiszem, a varázslat fogott meg benne, és ez a mai napig nem veszett el számomra, még akkor sem, ha már jó ideje magam idézem elő a csodát. Ebben a hideg, technokrata világban mi egy belakható közeget hozunk létre – mondja a színész. – Azt is szeretem benne, hogy nemes anyagokkal dolgozunk, hiszen az előadásokban az irodalom, a zene, a mesterien megformált bábokban pedig a képzőművészet is szerepet kap. Ebben a múlékony művészetben, a színházban mi az első, meghatározó élményt adjuk a gyerekeknek. Nagy felelősség, de éppen ezért öröm is a munkám.

Teszárek Csaba csaknem egy évtizede játszik gyerekeknek, de hogy milyen saját gyereket nevelni, azt még csak mostanában tanulja.

– A kisfiam most kezdi felfedezni a körülötte levő világot. Jópofa, ahogy mindig azért a tárgyért nyúl, ami nálam van. Legyen az a gitárom, aminek máris a húrjai közé csap, és kacag, ahogy meghallja a hangot, a telefonom, vagy a könyv, amit a kezemben tartok. Folyton pakol. Úgy látom, egyszerre figyelmes és izgága. Egy petpalackkal is elszórakoztatja magát. Figyelem őt, tanulom, hogyan játszik, hogy amikor igényli, be tudjak kapcsolódni. Imádja az elbújós játékot, amikor én egy pléd mögül kerülök elő. Nálam alkati dolog, hogy nagy türelemmel játszom a gyerekekkel. Nem azért, mert bábszínész vagyok, fordítva talán inkább igaz. Azért lettem színész, mert van érzékem a játékhoz, és itt nem a szereplésre gondolok elsősorban.

Teszárek Csabának határozott elképzelése van az apai hivatásról, de amikor a fiával együtt van, akkor sose arra gondol, hogy most zenei nevelés folyik, most az irodalmat veri a pici fejbe. Úgy véli, ebben a korban az a fontos, hogy az összetartozást, az akol melegét érezze a kicsi.

– A mindennapokban ösztönösen foglalkozom vele. Persze kap zenei nevelést, mert én is gitározom, zenét is szerzek. Az ő polcán is sorakozik már néhány igényes cédé. Mozartot, akit rendszeresen hallgatott az anyukája pocakjában, a mai napig felismeri. Fontosnak tartom a mozgást, jártunk is bébiúszásra. De ez is inkább az együttlétünk egy aktív formája volt, mintsem sport. Máskor meg csak állunk az ablakban, és nézzük az elsuhanó autókat, mutogatom neki a kutyákat. Nagy varázslat volt a karácsony is, az első igazi. Neki is, nekünk is.

Figyelem őt, tanulom, hogyan játszik, hogy amikor igényli, be tudjak kapcsolódni.

Forrás: Kismama magazin