Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Utazás a babával

Szerző: Sárdi Enikő

2007. november 12. | Frissítve: 2016. június 10.

Forrás: Kismama magazin

Írásunk azoknak a szülőknek szól, akik rajonganak az utazásért, de apró gyerekekkel eddig nem mertek útra kelni. Ha csak egy kis bátorítás hiányzott, most megkapják.

Utazás a babával

"Összeházasodunk! Júliusban lesz az esküvőnk, ugye eljöttök?" - olvastam legrégibb barátnőm e-mailjét egy áprilisi estén, két évvel ezelőtt, és a jó hírt azonnal megosztottam párommal. Együtt örültünk, de aztán elkezdtünk számolni: hisz az esküvő időpontjában a lányunk még mindig csak négy és fél hónapos lesz!
Mindez pedig azért izgalmas, mert az esküvői meghívás egyenesen Görögországból jött. Oda pedig el kell jutni valahogy! Repülővel túl drága, autóval túl macerás. Aztán egy májusi balatoni hétvége után megszületett az elhatározás: ha pici lányunk három hónaposan ilyen jól bírja a kocsikázást - egy hang nélkül oda is, vissza is -, akkor mégis meg kéne nézni, milyen egy igazi görög lagzi. És győzelem! A hosszú autóutat, az idegen szálláshelyet, az állandó jövés-menést úgy bírta a kisasszony, mintha rutinos utazó lenne. Holott még csak most kezdte!
A párommal réges-rég, még nyakig a gyerektelen időkben elhatároztuk: ha majd egyszer sokasodunk, közös hobbinkról, az utazásról akkor sem mondunk le. A gyerekeinkről sem, úgyhogy azt is tudtuk: a hátizsákos, csavargós időket némiképp kényelmesebb ország- és világjárás követi majd - ahogy más családoknál is. Sokan viszont azt mondják, nem tudnak pihenni, ha kiskorú gyerekeikkel töltik a szabadságot.
Mások úgy vélik: az utazással járó kellemetlenségek megviselik a babákat, kár kitenni őket ilyen szenvedésnek. Bárhogy gondolkodjunk is, a lényeg, hogy a szülők egyetértsenek ebben a kérdésben. Mi úgy gondoljuk, porontyainknak teljesen mindegy, hol vannak, az a lényeg, hogy együtt lehessenek velünk. Számos közös kalandunk bizonyítja, hogy gyerekkel, sőt, gyerekekkel igenis lehet utazni. Meggyőzni senkit sem akarok, de talán akad néhány olvasó, akiknek csak egy kis bátorítás hiányzik... mesélhetek?
A lányom, Zsófi mindössze öt hónapos volt, mikor barátainkkal, a szintén egygyermekes házaspárral levonultunk a Balatonra, egy hosszú hétvégére. Egyik nap elhatároztuk, hogy áthajózunk Fonyódról Badacsonyba, ahol a fiúk megisznak egy pohár bort, és sétálunk kicsit. Felszálltunk a katamaránra, de még ki se futottunk a kikötőből, amikor Zsófi jól telerakta a pelusát. Mivel nem volt pelenkázásra alkalmas hely a zsúfolt hajón, a babakocsiban tettem tisztába a kisasszonyt: odatoltam egy viszonylag csendes sarokba, aláterítettem egy textilpelust, és igyekeztem feltűnés nélkül kicserélni a pelenkát. Közben rettentő zavarban voltam!
Némi nosztalgiával gondoltam vissza erre az esetre kerek tizenhárom hónappal később. A Fonyód-Badacsony útvonalon, a fonyódi kikötőt el sem hagyva, egy hónapos fiam, Andris is jól telerakta a bugyrát. Körül se néztem, gondoltak-e az elmúlt egy évben a kisgyerekes utazókra, és esetleg kialakítottak-e valahol egy pelenkázót... rutinosan benavigáltam a babakocsit ugyanabba a sarokba, és minden szívbaj nélkül tisztába tettem a fiamat. Aki látta, jót derült rajta, és ezzel el volt intézve.
És ha szabad ajánlanom valamit: a kikötőtől egy kellemes sétányira, a badacsonyi borozók árnyas lugasaiban, a szőlőlevelek között kitűnően el lehet bújni szoptatni és közben ásványvizet kortyolgatni, míg a férfiak borral oltják szomjukat. Remek nyári időtöltés, többszörösen teszteltük!
De térjünk vissza egy kicsit ahhoz a görög úthoz. Tényleg gond nélkül eljutottunk Kavalába, az 1200 kilométer meg sem kottyant. Visszafelé még a rilai kolostor is belefért, a látvány gyönyörű, ennyi kitérőt megért. Bulgárián és Szerbián is hang nélkül suhantunk végig, de Tompánál mégiscsak eltörött a mécses. A hazai szakaszon két választásunk volt: vagy hallgatjuk a műsort, vagy végtelenítve énekeljük az Egyszer egy királyfit. Az utóbbit választottuk, így csak a levegővételeknél volt némi nyöszörgés. Hurrá! Mégiscsak volt értelme orrvérzésig hallgatni a Kolompos-lemezt!
Zsófi épp elmúlt egyéves, a kisfiammal pedig a hetedik hónapban jártam, amikor úgy döntöttünk: a húsvétot a Fertő-tónál töltjük, és ha már ott vagyunk, biciklit bérelünk, és bebarangoljuk a környéket. A szállásfoglalásnál se a rácsos ágy, se a biciklis gyerekülés nem okozott gondot, mindkettő rendelkezésre állt. Kicsit ugyan csapadékos időt jósoltak a hét végére, de vasárnap szerencsénk volt: legalább nem esett. Felpattanunk a biciklire, a lányom elöl a párommal, én utánuk. Hegykő után Fertőszéplak, aztán Fertőd, mindenütt megálltunk egy kicsit, Zsófi egy-egy rövid legelésre, én pedig rövid szusszanásra.
Friss tavaszillat mindenhol, a lányunk is élvezte a kirándulást. Épp elhagytuk Sarródot - ekkor nagyjából 12 kilométerre jártunk a szálláshelyünktől -, amikor észrevettem, hogy félrebillent kicsi lányom feje. Úgy elnyomta a friss levegő, hogy elaludt az ülésben! Gyorsan továbbtekertünk, hisz a tábla szerint ott, a közelben kellett lennie egy csárdának. Alig egy kilométert tettünk meg, és tényleg ott állt egy régi épület. Szerencsénk volt, a hosszú téli szünet után azon a hétvégén nyitottak ki először. A csárdát egy házaspár üzemeltette, akik meglátva bennünket, azonnal segítséget ajánlottak. A csárdában ugyan hideg volt, de kint, az autójukban, a hátradöntött ülésen biztosan jót aludna a kislány.
Így is történt: Zsófi másfél órát aludt kint a pusztában, egy idegen autóban. Mi pedig melegszendvicseztünk, teázgattunk, és arról beszélgettünk, hogy az emberek segítőkészsége nem ismer határokat, ha kisgyerekről van szó. És közben azon tűnődtünk: a napi program tervezésekor hogyan is feledkezhettünk el Zsófi alvásidejéről...
Úgy tűnik, sikerül tartanunk magunkat ahhoz, amit annak idején elterveztünk: gyerekestül is utazunk, ráadásul bátrabban, mint ahogy eleinte gondoltuk. A legszükségesebb dolgokon kívül semmit nem tervezünk előre, majd ahol a probléma jelentkezik, ott megoldjuk. Szoptattam már a milánói dóm tetején és a badacsonyi vasútállomás padján, mostam már kakis popsit repülőgépen és a sípálya szélén, egy füstös kocsma mosdójában is. Ott voltunk a Balaton-átúszáson, a Művészetek Völgyében és még sok-sok más helyen.
Egy biztos: eddig mindenütt csupa kedves és segítőkész emberrel találkoztunk, gyerekeink pedig virultak az utazások alatt. Biztos, hogy érdemes kihagyni őket a közös családi nyaralásból?
Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések