Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Testközeli babahordozás

2007. november 12. | Frissítve: 2016. május 9.

Forrás: Kismama magazin

Az őzgida talpra szökken, és már fut is, a mázsás elefántbébi totyog a mamája után. Az embercsecsemőt viszont még sokáig cipelgetnünk kell, hisz két évnél is több eltelhet addig, amíg önállóan és biztonságosan megáll a lábán.

Testközeli babahordozás

"A törzsi társadalmakban a csecsemőket az idő nagy részében karon hordták, vagy testen vitték. A modern társadalmakban kiságyba, gyerekszobába, babakocsiba rekesztjük el, és elvárjuk, hogy különösebb felhajtás nélkül, derűsen elfoglalja magát. De a csecsemő az anyjához vágyik, a közvetlen közelébe, a karja közé, ha tehetné, le sem szállna róla. Akkor kevésbé riasztja a fenyegető új világ, ahová kilökték.

Egyes szülők újra visszatértek az ősi gyakorlathoz, és a kicsit testükre kötve viszik magukkal mindenhová. Az ilyen szerencsés kisbabáknak elemi vigaszt nyújt a ritmusos mozgás. Ha eljön az ideje, merészebb felfedező lesz. Eltelt a biztonsággal, és ez nem gyengíti, ellenkezőleg, öntudatosabbá teszi, így tud igazán engedni az új hívásának.
Boldog gyerekből válik kíváncsi gyerek."
Részlet Desmond Morris: Babafigyelőben című könyvéből.
A jó baba, ha evés után letették az ágyába, mosolyog és gőgicsél - szülei örömére -, majd édes álomba merül, és csak a következő etetés idejében ébred fel. Ha nem így viselkedik, minimum el van rontva, de az is lehet, hogy "gyári hibás". A hatvanas évek nevelési szemlélete máig hat, nem kis lelkifurdalást okozva az élénkebb, jussukat hangosan követelő babák szüleinek. De mégis, minek alapján várhatjuk el az embergyerektől, hogy azon nyomban a társadalom (kényelmi igényeiből fakadó) elvárásainak megfelelően viselkedjen?

Az újszülött, ha tetszik, ha nem, valójában a Homo Sapiens nevű "csupasz majom" kölyke, főemlőshöz illő ösztönökkel, igényekkel. Az ember azok közé a fajok közé tartozik, amelyek kölykükkel folyamatos testi kapcsolatban vannak, a kicsinyeket soha nem hagyják egyedül: szorosan maguk mellett tartják, vagy testükön hordozzák. Az ember ráadásul biológiai szempontból koraszülöttet hoz világra: a frissen született baba fejletlenebb, éretlenebb, mint egy újszülött csimpánz, ezért igen nagy szüksége van az anyai test védelmére, melegére, ringatására.

A csecsemő idegrendszere születéskor még koránt sincs készen. Az idegrendszeren belül újabb összeköttetések milliói létesülnek, az idegsejtek nyúlványai most kapják meg szigetelésüket. Ahhoz, hogy ez a folyamat tökéletesen alakuljon, továbbra is szükség van azokra a mozgás- és hangingerekre, amelyek a magzatot az anyaméhben érték. A baba tehát a későbbi optimális fejlődés érdekében igényli a dédelgetést, ringatást, hordozást. A hordozóeszközök használata nem az elkényeztetés felé vezető út első állomása! A kicsi többnyire meg is hálálja, hogy kézbe vették: a kendőben megnyugszik, békésen figyel, vagy éppen szundít egyet.

Később, amikor már kinőtte hordozás iránti igényét, bátran és érdeklődéssel lát neki a világ felfedezésének. A szoros testi kapcsolat ugyanis megteremtette ennek alapvető feltételét: az ősbizalmat.

Babahordozó kendőben

Újszülöttkortól szállíthatjuk és dédelgethetjük a csöppséget, mert szorosan körülveszi és biztonságosan tartja, hasonló testhelyzetben, mint az anyaméhben. A fektető kötéshez "S" méretű kendő szükséges.

A fektető hordozáshoz egyetlen csomót kell kötnünk a kendőre, hogy hurok képződjék. Ebbe a hurokba kell belebújni.

A kendőt ráhúzhatjuk a baba fejére, ha alszik, így még biztosabban tartja. Vállunknál a belső kendőszél kifelé hajtásával szabályozhatjuk a kendő tartását.

A fekvőkenguru tökéletesen vízszintes helyzetet biztosít a babának, biztos tartásról azonban nem beszélhetünk.

Az elöl keresztező hordozási mód

Függőleges helyzetben tartja tökéletes biztonságban a babát. Újszülöttkortól alkalmazhatjuk mindaddig, amíg a baba jól tűri ezt a testhelyzetet. Kifelé fordítva is beleültethetjük, ha már ügyesen tartja magát. Ehhez már hosszabb kendőre lesz szükség, a szülő és a gyerek méreteitől függően "L" vagy "XL" méret.

A pici csecsemő többnyire akkor nyugodt, ha kézben van. Ha szorosan testünkre kötjük, tennivalóinkat is elintézhetjük, miközben ő békésen szunyókál szívünkre tapasztott fülecskével.

Ha felébredt, lehúzhatjuk a kendőt a fejéről, így szabadon nézelődhet, hátát pedig biztonsággal körülöleli a kendő.

A hagyományos kenguru nem alkalmas újszülött hordozására, mert ide-oda nyeklik benne, ezért két kézzel kell tartanunk. A kenguru ideje három-négy hónapos korban jön el, amikor a baba már tartja magát, és kapaszkodik is, ha kell.

Csípőre ültetve

Az egyéves baba korántsem pehelykönnyű. Ugyanakkor továbbra is sokat szeretne kézben lenni, babakocsiban nem szívesen ül. Jó megoldás, ha a fektető hordozáshoz hasonlóan megkötött kendőbe, a csípőnkre ültetjük a kisgyereket. A széles vállrésznek köszönhetően jó a súlyeloszlás, a széles, erős csípőcsont teherbírása jó. Ezt a hordozási módszert a kisbaba fejlettségétől, súlyától és igényeitől függően négy-öt hónapos kortól kezdve ajánljuk. Kisméretű kendő is elegendő hozzá.

A hátunk közepén elhelyezkedő csomóból hosszan lelógó kendőszárakat előre húzzuk, majd a baba lába alatt átvezetve, popsija alatt csomóra kötjük. Ha a kendő hossza megengedi, az előrevezetett szárakat a baba egyik lába alatt, majd másik lába felett ismét hátravezetjük, és csípőnknél kötjük meg újból. Így még biztonságosabb.

Puttonyban ül a baba

Ez aztán a remek móka! Ha háti hordozónak akarjuk megkötni a kendőt, kisimítva lefektetjük egy csípőmagasságban elhelyezkedő felületre, majd közepére ráültetjük a gyereket. A kendő szárait marokra fogva óvatosan vállunkra húzzuk. Szorosra, a kisgyereket biztosan tartóra igazítjuk, majd elöl keresztezve vagy vállunk alatt újból hátravezetve az egyik lábacska alatt, a másik felett átvezetve hasunk előtt újból megkötjük.

Ehhez a megkötési módhoz már szükségünk van a kisgyerek közreműködésére is, hiszen nyugodtan kell ülnie, amíg hátunkra igazítjuk a "puttonyt". Ha elalszik, a vállainkon fekvő szárak igazgatásával fejére húzzuk a kendőt, hogy biztos tartást adjunk. Sok anyag kell hozzá, ezért szükségünk lesz a legnagyobb méretű kendőre.

A jobbfajta háti hordozókhoz kitámasztó láb is tartozik, így segítség nélkül is beletehetjük a gyereket, és felvehetjük a hátunkra, ha közben padra, asztalkára tesszük.

Kapcsolódó cikkeink:
  • Babahordozás: nem mindegy, mit és hogyan használunk!
  • Összebújni jó!
  • Milyen babahordozót válasszak?
  • 8 kérdés, 8 válasz a babahordozásról
  • Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

    Legjobb cikkeink a témában

    Hozzászólások

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések