Baba

Szoptatás és anyatej, ahogy hasít

Milyen élmény apaként és költőként szembesülni a szoptatással? Született ebből a találkozásból egy szuper vers! A Szoptatás Világhete idén a kommunikációról szól, arról, ahogyan és amit a szoptatásról mondani tudunk.
2011. Július 29.

Az irodalom, közelebbről a költészet túllép a mindennapos, praktikus szempontokon. Sehol semmi tejbelövellés, mellgyulladás, szoptatási pozitúra és tejfokozó. Csak a lényeg:

Vörös István

A tej útja

Egy csepp tej pottyan a földre

az ágy alatt, amin egy hosszú

hajú nő szoptat. Sziszegve

végigreped a padló, mintha

kígyó tekeregne a lécek

között. A csepp beesik

a repedésbe, jobbra és balra

kezdi tologatni az alsó lakásban

a bútorokat. Két körfűrész forog

közöttük, egy fehér és egy

fekete. A ház osztódni kezd, az egy kettő

akar lenni. Aki a feketét látja

meg, annak szakálla nő, fekete

lesz a körme, fehér a haja.

Az utca és a környék végighasad,

az árokban víz fut, és a víz

alól városi gáz bugyog.

Aki a fehéret látja meg,

az gyümölcsöt talál a zsebében,

levelet a postaládájában. Ketté-

törik a város, mint egy ostya.

A két fél közé durva kézként

becsúszik a tenger. Az egyik

partjára halat vet ki,

a másikra üres csigaházat.

Szoptatás és anyatej, ahogy hasít

Forrás: WABA, Cheong Pooi Yip alkotása

Számomra ez a vers a férfi szembesülése azzal a megdöbbentő élménnyel és elsöprő erővel, amit a szoptatás jelent. Annyira örülök, hogy észrevette! A szeretett lény egyik pillanatról a másikra táplálékforrássá válik, de nem egyszerűen élő cumisüveggé, hanem ősi mítoszok kelnek életre benne: a nő teste életet ad, életet tart fenn, erőt ad át, testéből táplál – csupa felfoghatatlan csoda. Ha istennő melléből fröccsen a végtelen égboltra, egész naprendszerek születnek belőle, ez a Tejút, és benne a távoli világok, elképzelhetetlen távolságban.

Milyen érzés látni, ahogy a gyerek napról napra növekedik és változik, egyes-egyedül az anyatejtől? Természetes és mindennapos, semmi csoda nincs benne, ha innen nézzük. Ugyanakkor mégis egyszeri és megismételhetetlen, ha belegondolunk. Hogyan képes erre ez a kékesfehér, édeskés folyadék? Mert minden anyatej és minden szoptatás egy kicsit más, a gyerek személyére szabott, tökéletes, élő folyadék, az anya testének és gondoskodásának, szeretetének meghatározó szelete. Mivé nő rajta a gyerek? Mit ad neki a tej, mit ad neki az, ahogyan a tejet kapja, és hogyan befolyásolja azt, amit magával hozott? Titkok ezek, és csak sejteni lehet a válaszokat: az anyatej, ahogy mindent odaad, a szoptatás, ahogy az anya odaadja magát, és a gyerek, akiben mindez találkozik, és járja a maga útját. „Az egyik partjára halat vet ki, a másikra üres csigaházat.”

A tejcsepp vegyelemzése címmel Lackfi János költő gondolatait is elolvashatod ugyanerről a versről. Így kezdi: Egy tejcsepp, mint atombomba, mely födémet hasít szét, mi több, civilizációkat szaggat szét, és lavina vagy dominólánc módjára továbbterjedve szinte apokaliptikus látomást idéz elő? Folytatás itt